Kisszékely megépítését úgy terveztük január elején, hogy a MinecraftEDU-ban elkészített falucskát, mint projektproduktumunkat a Digitális Témahéten mutatjuk be. Ahhoz, hogy időpontra elkészüljünk, folyamatosan számba kellett vennünk, hogy mik azok, amik már elkészültek, és mik azok, amiket még építenünk kell. Videókrónikám 40-ik fejezete egy különleges kis csapatról szól, akik majdnem mindnyájan "vendégmunkásként" jelentkeztek. Látva ugyanis a hátralévő sok-sok teendőt, elindultam ezen a napon is, és benyitottam az osztályokba, hogy verbuváljak néhány önként vállalkozó építőt. Nem volt nehéz dolgom azon kívül, hogy a sok jelentkezőből kinek is kedvezzek, hogy két munkáskezével segítse építkezésünket. Volt eset, amikor "fej, vagy írás" alapon döntöttük el, hogy ki üljön a géphez legközelebb. Olyan sürgés-forgás volt ezekben a napokban az - általában - csendes Anyahajó Stúdiónkban, mint amilyen addig még soha. Nem a csendes foglalkozás volt jellemző ezekre a percekre, órákra, hanem az a bizonyos egészségesnek mondható zaj, amikor mindenki kérdezett, mondott valamit a tevékenység alatt. Mindenki a terepen dolgozott. Ki házakat épített, ki lovasszekeret gazdájával együtt, ki górét emelt parasztháza udvarán, ki pedig erdősített. Végignézve az erről szóló videót, én magam sem értettem igazán, hogy ki, mit is kérdezett, és mit is mondott. Így úgy döntöttem, hogy nem hanggal együtt szerkesztem meg a felvételt, hanem képeket készítek a jelenetekről, és teszek alá egy kellemes zenét, hogy a látvány élvezhetővé váljék.
Stílusosan mondva, emígyen "muzsikált" a kezünk alatt a munka:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése