2013. szeptember 18., szerda

Egyéni fejlesztés képszerkesztővel

http://edmypic.com/picadilo/

Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a kezünk alá kerülő gyermekek nem igazán szeretnek a tanításnak csupán passzív, befogadó résztvevői lenni. Ők alkotni, építeni, konstruálni kívánnak az ismeretszerzés folyamatában. Ehhez kiváló segítség számunkra a web2.0 gazdag eszköztára. Csupán a megfelelő alkalmazást kell ügyesen kiválasztani az internet adta lehetőségek tárházából, és a fejlesztési területeket figyelembe véve, az adott tanuló számára egy gondosan előkészített tanulási környezetként kell felkínálnunk az éppen akkor szükségesnek vélt programot. Ezután mi már csak háttérből kísérjük, facilitátorként segítve őt, ha megakadna az alkotás során. A sokféle lehetőség közül nagyszerű fejlesztőóra "kerekedhet" egy képszerkesztő program használatával. Ha először mi magunk végig megyünk a szerkesztés mindmegannyi variációján, tapasztalhatjuk, hány és hány részképesség fejlesztése rejlik egy ilyen munkában. Tudom, mert már több ízben is tapasztaltam, hogy szeretnek a gyerekek képet szerkeszteni. Főleg, ha saját magukról készített fotót csinosítgathatják, szépíthetik. A lassabban tanuló kisdiákok esetében gyakran probléma a szerialitás képességének hiánya. Egy képszerkesztésnél pl. sok mindent kell megjegyezni, hogy mi mi után következik. De ez csupán egyetlen a sokfajta képességfejlesztés lehetőségei közül. Kreativitásuk, alkotófantáziájuk, esztétikai készségük, gondolkodásuk,  matematikai készségük, szövegértési készségük, írásbeli szövegalkotó képességük, síkbeli tájékozódási képességük komplex módon, és legfőképpen élményszerűen fejleszthető. S ha angolul írt programmal dolgoznak a gyermekek, az adott esetben pompás angol gyakorló órának is megfelel. Megtanulhatják pl. az online szótár használatát. Angol szókincsük gyarapodhat ebben a számukra izgalmas elfoglaltságban. 
Csupán egy ötletként szerettem volna átnyújtani a most talált képszerkesztő programot, amelyet ki-ki osztályfokának, és tanulócsoportjának megfelelő módon használhat fel az oktatás színesebbé tétele céljából. 
Ahogy ráleltem a kis szerkesztő alkalmazásra, mondhatom, eljátszottam vele egy darabig. A szerkesztés lépései során egy csokor részképesség fejlesztési lehetőséget gyűjtöttem össze. Ahogyan már írtam az előzőekben , úgy most is megerősítem, nem kell félnünk attól, ha kisdiákjaink játékként élik át tanóráinkat, fejlesztő foglalkozásainkat. Lehet, hogy így még több ismeretet elsajátítanak, mintha szétszabdalva okítanánk őket, külön-külön szedve a feladatokat részképességeiknek megfelelően. S nem utolsó sorban, tennünk kell annak érdekében, hogy ne teherként éljék meg diákjaink az iskolai éveket, hanem gyönyörű, örömteli időszakként idézhessék majd fel sok év múltán is  diákéveiket.

2013. szeptember 13., péntek

TehetségSáv minden gyermek számára

http://sni-tst.eu/tarsaink


Utazó gyógypedagógusként járva-kelve iskolákban, óvodákban igen sok különleges gyermekkel találkozik az ember. Vannak, akik a Szakértői Bizottságok által különféle kódokat kaptak, de vannak, akik ilyesfajta kódot nem viselnek, ám van valami  furcsa, a többségtől eltérő a viselkedésükben. Kategorizáljuk azután őket. Vannak SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű gyermekek, s vannak a BTM-esek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek csoportja. Aggódó szülők, felelős pedagógusok gondoskodnak azután a sokirányú fejlesztési lehetőségről, hogy valamiképpen csökkenjenek, s legjobb esetben megszűnjenek az eltérő fejlődésből fakadó hátrányok, akadályoztatások. Ez így rendjén is van, csak akkor szokott kicsit kérdővé válni a tekintet, amikor a rám bízott gyermekek fejlesztését egyfajta tehetségnevelésnek nevezem. Sokak számára ugyanis  nehezen képzelhető el ez a program a gyógypedagógiai fejlesztésben. El kell, hogy mondjam: nem szeretem igazamat erősítgetni, mert a viták, szóharcok nem jó hangulatot szülnek. Inkább azon vagyok, hogy keresek, kutatok, s ha nemzetközileg elismert szakemberek munkásságában gyakorlatomat igazolni látom, azt boldog örömmel nyugtázom.
Talán nem vitatja senki Dr. Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos főmunkatársának, szakpszichológusnak szaktekintélyét. Ezért hát nagy örömömre szolgált, amikor kicsit közelebbről megismerve a gyermekek között végzett tevékenységemet, meghívott az általa vezetett Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Nevelő Tanácsába munkatársnak. Ezen kívül a TehetségSáv is felkínálta számomra az együttműködést, amely szintén a tehetségnevelés szolgálatában tevékenykedik. 
Meg is írtam rögvest programomat,  gyakorlatomat, amelyben kifejtem, hogyan is képzelem el a tehetségsegítést egyéni fejlesztéseim során. 

http://www.tehetsegsav.hu/node/204


Mindezek fényében nem győzöm hangsúlyozni, milyen kincs került a kezünkbe  modern technológiánk következtében. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, a web 2.0 eszközei hatalmas ablakot nyitottak meg számunkra a gyógypedagógia területén. A sok akadállyal telt gyermekek olyan akadálymentes pályát kaptak ezáltal, ahol nemhogy behozhatják hátrányaikat, hanem olyan tehetségcsírák mutatkozhatnak meg, amelyekkel kiemelkedő eredményeket érhetnek el, s kaphatják meg a többség részéről méltán kiérdemelt elismerésüket. Persze ehhez még van tennivaló bőségesen. Alapvetően a szemléletváltás szükséges, amelyben pl. természetszerű lehet majd, hogy egy integrált körülmények között oktatott gyermek tanórai segédeszköze a laptop lehessen. Csak zárójelben jegyzem  meg, hogy sok helyen ez már természetes egész osztálytermi vonatkozásban is. 
El kell ismerni, nem könnyű út az ilyesfajta tehetségnevelés, hiszen tudjuk, a számítógép valóban függőséget okozhat, kárt tehet, de nem csak a sérült , hanem az ép gyermekek körében is. 
Ezért tartom járható útnak azt, hogy nem tiltással próbáljuk megoldani a veszélyhelyzetet, hanem a kis "palánta" idejekorán történő ápolásával, gondozásával, nevelésével segítjük fejlődésében. Mi tudjuk azt, ha megtanuljuk, utánajárunk alaposan, hogy melyek azok a programok, fejlesztőjátékok, amelyek segíthetik elmaradt részképességeik fejlődését, s ezzel együtt az addig nem is sejtett, bennük rejlő tehetségük kibontakoztatását. Nap mint nap tapasztalva ennek az útnak valamennyi örömét, de valamennyi nehézségét, egy száz év óta fénylő sugároszlop erősíti lépteimet, hogy akadályoztatásaim ellenére meggyőződésemben ne hátráljak meg. Ez pedig a nagy reformpedagógus Mária Montessori gyermekszemlélete, amely többek között ezt is vallja:

"Nincs még egy ilyen kor, amikor a gyermeknek nagyobb szüksége lenne az értelmes segítségre, és minden, ami akadályozza a kreatív tevékenységben a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti."

Álmaim iskolája egy olyan hely, ahol ezt az értelmes segítséget megkaphatja az ott tanuló kisdiák, és ezáltal  semmi nem akadályozza őt kreatív tevékenységében. Már-már azt hittem, ebben az évben rálelek, amit már több mint egy évtizede keresek... Ugyanis nagy örömömre szolgált, hogy többek között a XIV. kerületi Heltai Gáspár Általános iskolába is járhatok egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Évek óta tudomásom van arról, hogy Montessori szemléletű oktatás folyik az intézményben. Nagy várakozással tekintettem tehát az első látogatás felé. Nem tudtam ugyanis, hogy az iskola vezetői mennyire nyitottak az innovatív pedagógia felé. Azaz, merik -e bátorsággal beemelni a manuális Montessori didaktikai eszköztárukba a modern technológia mindmegannyi arzenálját. S ha igen, akkor vajon megvan-e hozzá a technikai eszköztár, a rendszergazda közelsége, a terem biztosítása. S a találkozás után, ahogy mondani szokás: "egyik szemem sírt, a másik meg nevetett". Nevetett, mert a fogadtatás reményen felüli volt, hiszen az Igazgató és Igazgató helyettes asszony teljes támogatásukat biztosította munkámat illetően. A könnyek a technikai felszereltség hiányából fakadtak... Pedig most egy vadonatúj közös program előtt állunk, hiszen mind a Heltai Általános Iskola, mind pedig a Zuglói Benedek Elek EGYMI Egyszervolt Bázisiskola lett. Ez annyit jelent, hogy a most megnyíló új Okos Doboz digitális feladatgyűjteményét tesztelni fogjuk a gyermekek között. 
Hála az Égnek, Édes Szüleim megtanítottak kérni és köszönni. Ezért nem restellem most e sorok útján kérésemet közvetíteni: ha valaki tud olyan még jól futó, de már feleslegessé vált számítógépről, hangfalról, fülhallgatóról, vagy akár valamilyen interaktív tábláról, úgy kérem szépen jelezze a következő e-mail címen: szevirma@gmail.com. Tudom, Montessori is megmozgatott minden követ annak érdekében, hogy eszközeit , lehetőségeit megteremtse. S ha ő ezt a maga korában vállalta, száz év elteltével én is merek hinni az emberek jóakaratában. Olyan nemes célt szolgálna a szeretetküldemény, amely sok kisgyermek esélyét nagymértékben növelné. Mivel Bázisiskolaként vállaltuk  programunkban a folyamatos visszajelzést, így az adományozók felé is folyamatos lesz a beszámolóm, amelyet e blog keretében biztosítani fogok.
Mint eddig is tettem: hiszek, remélek és szeretek... Így bízom abban, hogy anyagi, technikai hiányaink nem lesznek céljaink elérésében akadályaink...

2013. szeptember 8., vasárnap

Egyetlen játék - számtalan fejlesztési lehetőség!




                                              http://artzooka.com/#games/details/color-spinner

 (Utólagos megjegyzés: időközben a program elérhetetlenné vált, de szerencsés módon helyette van bő választék a hasonló fejlesztési lehetőségekkel rendelkező online játékokból. Pl. a Hextris  Android alkalmazás, amelyet ingyenesen letölthetünk a Google Play áruházból a következő linken: http://bit.ly/2umQQUL )


Mindannyian tapasztaljuk, "pörgősen" indult ez az új esztendő. Sok megoldatlannak tűnő probléma vesz körül bennünket a 2013/2014-ik év kezdetén. Viszont a gyermekek már az iskolapadokban, fejlesztőszobákban várják a számukra elkészített tananyagokat, fejlesztőfeladatokat. Bár lehet, hogy kissé valótlan állítás részemről, hogy várják, hiszen kevés gyermektől hallottam az elmúlt napokban azt, hogy örömmel készült az iskolába. Ennek okait most nem taglalom, hanem inkább azért fogtam tollat, hogy gyorsan megosszam azt a kis játékot, ami az imént a Tanárblog közlése jóvoltából repült felém. A sok jó és hasznos ötletet átfutva, azonnal ráleltem egy aprócska kis játékra, amit gyógypedagógiai fejlesztéseink során remekül használhatunk majd. A fenti kép alatti linkre kattintva kezdhetjük el a színegyeztetős játékot, amely igen sokféle fejlesztési lehetőséggel bír. Az a kiválóságuk ezeknek a számítógépen játszható fejlesztőprogramoknak, hogy egyrészt élmény a gyermekeknek, hiszen a számukra kedves tanulási környezetben történik a foglalkozás, másrészt pedig nem különülnek el a fejlesztési területek egymástól, hanem együttesen fejleszthetők a játék segítségével. Játszottam hát egyet az újonnan megismert színegyeztetővel, hiszen így lehet leginkább tesztelni, hogy milyen fejlesztési lehetőségek rejlenek benne. Egyre feljebb jutva a szinteken, egyre nagyobb izgalom vett erőt rajtam, hogy a színes kis golyóim megfelelő helyre kerüljenek. Természetesen ilyenkor empatikusan belebújok kis diákjaim bőrébe, és átélem azt a küzdelmet, amit az okoz, hogy akadályoztatásaik ellenére is minél több pontot gyűjthessenek, és minél kevesebb tévesztésük legyen. Így válik a sokszor kínkeservesnek tűnő fejlesztőfoglalkozásból , vagyis a Szakértői véleményekben megfogalmazott fejlesztési területek alapján meghatározott feladatsorokból örömteli, izgalmas pillanatokat szerző játék. Ezen közben a gyermek nem is sejti, hogy informális úton a program a következő területeken fejleszti:
megfigyelőképesség, figyelemkoncentráció, figyelmi megosztás, figyelemtartás, feladattartás, színfelismerés, színdifferenciáló képesség, észlelési folyamatok, irányok észlelése, iránytartás,  oldaliság, jobb-bal differenciálás, finommotorika, szem-kéz koordináció, vizuo-motoros koordináció, digitális kompetencia.

A mesékből ismerjük: "Aki nem hiszi, járjon utána!" Látogasson el az Artzooka oldalára, és játsszon néhány kört a színegyeztetős játékkal!
Bátorítani tudok minden gyógypedagógus kollégámat, de olyan pedagógus társamat is, aki integráltan tanít akadályozott gyermeket, hogy ne féljen attól, ha jókedvűen "csak" játszani engedi kis diákját ezzel és az ehhez hasonló, valóban képességeket fejlesztő játékkal. Nem baj, ha kacag, nem baj, ha visongat izgalmában. Hiszen jól tudjuk, mindez elmaradt részképességeit fejleszti. Titkon remélem, hogy olvasóim között szülők is vannak, akik olykor aggódva gondolkodnak el, amikor a "Mit csináltatok Irma nénivel?" kérdésre gyermekük azt válaszolja, hogy:  "gépeztünk, és csak játszottunk..."
Köszönöm, hogy a Tanárblog "kincseskamrája" ez ideig apadhatatlan forrásbázist nyújt számunkra.