Akkor teljes egy örömpedagógia, ha az örömből nem csak a tanuló, hanem tanára is kaphat. Ez vált valósággá tegnap az ELTE Kazinczy úti aulájában akkor, amikor Kolléganőmmel, Nagy Ildikóval átvehettem a Digitális Pedagógus Díjat.
Ahogy körbetekintettem a közösségi média háza táján, meg kell, hogy mondjam, többen is megelőztek a konferenciáról szóló tudósítások tekintetében. Hála a Twitter csiripeléseinek, már az előadások alatt kaptak rövid kis tudósításokat azok, akik személyesen nem tudtak részt venni eme nagy eseményen. Mivel a konferencia honlapja mindenről tudósít, így nem részletezem a programot bejegyzésemben.
S hogy milyen projektünk lett díjra érdemes? Az pedig a Tempus Közalapítvány oldalán található meg.
Summa summarum, azaz egy szó mint száz: pozitív élmények, mosolyok, s a közös akarat újra fogalmazása, amelyet Váczi Mihály sok helyen, sok vonatkozásban idézett sorai testesítenek meg:
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!