2011. december 18., vasárnap

Önmagamról a pedagógia tükrében, - avagy karácsonyváró gondolatok 2011-ben



„S ha nincsen gyökered - elvisz a szél…”
                                                                   (Bródy János)



Édes Szüleim
        Mondhatnám, soha nem készültem pedagógusi pályára. Hogyan is gondolhattam ilyenre egy olyan családban, ahol tizenkét gyermeket nevelt egy csodás szülői pár! Pedig az anyagi lehetőségeinken kívül minden adott volt ahhoz, hogy nappali tagozaton végezzem gimnáziumi tanulmányaimat. Az általános iskolában mind a nyolc évfolyamot kitűnő eredménnyel végeztem el. Öröm volt számomra a tanulás. Neveltetésemnél fogva mindenben a tökéletest kellett megpályáznom, amit mind e mai napig egyáltalán nem bánok. Sőt! Ez az útravaló kísér végig életem minden szakaszán. Édes Szüleim éjt-nappallá tettek annak érdekében, hogy mindnyájunkat olyan személyiséggé formáljanak, hogy képesek legyünk megállni az élet viharaiban. Értékeket adtak elénk, amelyek között a tanulás központi helyen szerepelt. Bár szakmát tanultunk rögtön a nyolc általános iskola elvégzése után, de levelező tagozaton, munka mellett szépen leérettségiztünk, nyelvet tanultunk, s akinek kedve támadt, hát belefogott főiskolai, egyetemi tanulmányaiba is.
Igen hosszú út vezetett ahhoz, amikor egy „kozmikus” pillanatban én is beadtam jelentkezésemet a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karára. S hogy miért éppen a gyógypedagógia szakot jelöltem be? Ennek is hosszú-hosszú története van, amit e szűk keret most nem fogadhat be. Szoktuk mondani egy-egy esetre vonatkozóan: „a szerencsés véletlennek köszönhetően…” Igen! A szerencsés „Véletlennek” köszönhetem, hogy most olyan munkát végezhetek, amelyben örömömet lelem. Nem ok nélkül tettem a „Véletlen” szót idézőjelbe, hiszen arról szentül meg vagyok győződve, hogy véletlenek nincsenek. S ha életünk legnagyobb zűrzavarában , kétségek között vergődve nem látunk kiutat, tudnunk kell, hogy  van egy biztos Kéz, amely , vagy talán inkább AKI utat mutat, és révbe juttat. Így jutottam el évekkel ezelőtt olyan gyermekekhez, akiktől azelőtt én is ódzkodtam… De az Élet nagy Nevelőmester ám… Képes átformálni bennünket olyan emberekké, hogy végül magunkra sem ismerünk…
S most, az évek teltével egyre inkább azt érzem, hogy a gyógypedagógia területe az, ahol szívem-vágya teljesülhet… Azok a gyermekek, akik mázsányi terheket cipelnek, ránk várnak, hogy valamiképpen bearanyozzuk életüket. Nem mondom, hogy könnyű ez a hivatás, de sok gyönyörűséggel teljes. S hogy mi minden kell ahhoz, hogy a mai viszonyok között valaki igazi hivatástudattal bíró, a szó legnemesebb értelembe vett pedagógus legyen? Hosszan lehetne sorolni most a kritériumokat, de - meggyőződésem szerint - az első, ami elengedhetetlen: a „GYÖKEREK”. Ha nincs „fogódzónk”, akkor hogyan is képzeljük, hogy belénk „fogóddzanak” ránk bízott kis tanítványaink? Még az ének is azt mondja: „Ha nincsen gyökered, elvisz a szél…”
Már pedig mostanság nagy viharok dúlnak a pedagógia területén… Kell, hogy legyen bennünk egy olyan erő, amely még a hurrikán közepén is megtart bennünket. Ebben az esetben nem lesz ránk hatással semmi olyan gátló tényező, amely megakadályozna minket örömmel végzett tevékenységünkben. Ezért mondom magamat szerencsés embernek. Hiszen drága jó Szüleim nevelése olyan gyökereket adott számomra, amely éltet mind e mai napig a legínségesebb időkben is. Ezért tudok hajnalok hajnalán  felkelni, kis notebookom mellé leülni, és készülni, és készülni… Vinni „csibéimnek” a legjobb „falatokat”, amiknek ujjongva örülnek, ha asztalukra teszem. S hogy ma ennek az „eledelnek” mi az összetevője? S hogy milyen tálalásban kínálom fel? IKT-val (információs és kommunikációs technológia), vagy IKT nélkül? Úgy gondolom, nem ez a fő szempont. Hanem inkább az, hogy a bennünk lévő pedagógus igazi társa legyen a rábízott gyermeknek.  Tudom, és hiszem, hogy napjaink fiatal nemzedékében is vannak, és lesznek „gyökereken” felnövekvő, pályájukat elhivatottsággal végző pedagógusok, igazi népnevelők.
Leírt gondolataimat, mellékelt kis zenés képeslapommal együtt (http://youtu.be/4s2Njlrd2CI) képzeletbeli, közös karácsonyfánk alá helyezem. Ezzel kívánok Minden Kedves Ismerős és nem Ismerős Embertársamnak Békével teljes, Szép Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet:
Budapest, 2011.                                                               Szeretettel:   Szeverényi Irma

2011. december 1., csütörtök

Ingyenes szoftver Mikulásra


A Varázsbetű Fejlesztő Műhely igazán kedves ajándékkal lepett meg bennünket. Nem kell üres kézzel belépnünk Mikulásnap gyermekeinkhez, hiszen vihetjük magunkkal azt a kirakót, amelynek ingyenesen letölthető a szoftvere. A link, ahol mindez megtalálható: http://www.varazsbetu.hu/letolt/mikulaskirako.htm
Köszönjük! Bizton remélem, örömöt fogunk szerezni gyermekeink körében!

2011. november 28., hétfő

Online fényképes puzzle készítés



Minden napra akad egy "csodaság", amit az IKT területén "bevethetek" fejlesztéseim során. Most éppen az iot.hu portálja kínálta számomra az új lehetőséget. Nem sokba tellett igazán, és már viszem is be kis tanítványaimhoz a motiváló feladatot. Aktuális Mikulásváró fényképemet-amelyet tegnap készítettem az  egyszerű https://picjoke.net/hu/ oldalán található szerkesztővel-darabolta szét egy szempillantás alatt az a kis alkalmazás, ami Photograph Puzzle Maker névre hallgat. Íme:




http://four.flash-gear.com/npuz/puz.php?c=v&id=4067323&k=87074956

2011. november 27., vasárnap

Apró csodák...

Korábbi bejegyzéseimben írtam már Árpikámról, akivel heti négy órában találkozhatok egyéni fejlesztéseim során.
Nehéz sorsú fiúcska. Talán felnőtt fejjel is megviselne bennünket mindaz a megrázkódtatás, ami őt kisgyermek korában érte. Így hát nem csoda, hogy igen nagy lemaradásai vannak a tanulásban. A Sors ajándéka, hogy olyan intézménybe járhatok hozzá, ahol interaktív tábla segítségével végezhetem a fejlesztést. Mondhatom, csodálatos perceket élünk át ezeken a foglalkozásokon. Minden adott ahhoz, hogy Árpi felzárkózhasson társaihoz. A sok-sok kudarcélmény után egyre nagyobb az önbizalma, hiszen sikerélményt ad számára a modern technikai eszközök alkalmazása. Már eddig is tapasztaltam, de Árpi esetében még inkább megerősödtem abban, hogy a most felnövekvő nemzedék valahogyan ösztönösen ráérez a technikai eszközök használatára. Még azok is, akikről egyáltalán nem is gondolnánk. Hiszen látszólag súlyos akadályokkal telve élik napjaikat. Ezért van nagy felelősségünk, nekünk gyógypedagógusoknak, hogy kellő időben siessünk sérült gyermekeink megsegítésére azokkal a modern technológiai eszközökkel, amik mostani korunkban adottak számunkra. Nem könnyű feladat,-megvallom. Hiszen sokszor több évtizedes pedagógiai módszertanunkat kell megújítanunk nem kevés időráfordítással. De ha egyszer tanúi lehetünk annak, hogy a gyógypedagógia területén micsoda fejlesztési, sőt terápiás lehetőségek rejlenek az IKT használatában, akkor olyan energiákkal leszünk felruházva, amelyek képessé fognak tenni bennünket a sok-sok pluszmunkára. S ha bekövetkeznek foglalkozásaink során a várva-várt "kozmikus pillanatok", akkor majd  minden fáradságunkról egy szempillantás alatt megfelejtkezünk, és csak az öröm marad meg, ami közös kis tanítványainkkal.
Következzen most néhány másodperc ezekből az örömteli pillanatokból:


2011. november 25., péntek

Többek között a Sulivilágról...

Több internetes portál adott hírt a napokban arról a webináriumról, amit a Pedagógia-Online közössége szervezett Ollé János vezetésével. E mostani találkozó témája az iskolai közösségi hálózatokról szólt. Kiváltképpen vártam az alkalmat, hiszen már több hónapja lakója vagyok a Sulivilágnak, ahova sok kis tanítványomat sikerült már beterelnem. Igazán jó tapasztalataim vannak e téren, így örömmel teszem közzé azt a beszélgetést, ami offline és online környezetben nov. 21-én történt:


Közösségi hálózatok az iskolában

A tanulókat régen meghódították már a közösségi hálózatok, diákjaink óra közben is a Facebook-on lógnak. De vajon az oktatás tud-e valamit kezdeni a közösségi hálózatokkal?
A válasz egyértelműen igen. Annál is inkább, mert a közösségi hálózatok nem csak az oktatási módszereket formálhatják, de számtalan filozófus, pszichológus és informatikus gondolkodó szerint a tudás fogalmát, a tanulás módszereit, a kreativitásról, eredetiségről alkotott általános képünket is szétfeszítik. A jövőben nem az lesz az „okos”, aki „megtanulta”, nem is az, aki „tudja hol keresse” az információt (azaz van url-je), hanem akinek „jó kapcsolatai” vannak, és ezeket megfelelően tudja szintetizálni (Linkelni, lájkolni, kommentelni...)
A technológiák fejlődése messzire vezet, nem maradhatunk le már most az elején sem. Segítségül és gondolatébresztőnek egy video. Kicsit hosszú, de érdemes rászánni egy órát:



A facebook saját facebook oldala a facebook oktatási használatáról:
https://www.facebook.com/education

Azok a kollégák, akik már használják a közösségi hálózatokat azt mondják megéri. Érdemes hát kicsit képezni magunkat!

2011. november 22., kedd

Elhoztam blogomba...


Ifjúi lelkesedéssel készülök a januártól induló PIL Akadémiára. Legfrissebb értesülést  hoztam el az eseménysorozatot illetően  a TanárBlog oldaláról. Örömöm a cikk kapcsán, hogy látható módon nem futamodunk meg az új kihívások elől. Akarunk, tudunk és képesek vagyunk megújítani módszertanunk, csak legyen segítő kéz, ahova fordulhatunk. Íme a lehetőség előttünk:

PDFNyomtatásE-mail


Képzések, konferenciák
Írta: Prievara Tibor   
A mai napig, azaz 2011. november 21-ig már jóval több jelentkezőnk van a Microsoft PIL Akadémiára (részletek ITT), mint amennyit a képzés elbír. Ez részint nagyon jó hír (nekünk), mivel nem is reméltük, hogy a képzés kezdete előtt már 2 hónappal le kell zárnunk a jelentkezést (aki szeretne jelentkezni, az még a héten, november 25-ig megteheti ITT). Ugyanakkor - sajnos - kénytelenek vagyunk a jelentkezők közül válogatni. Természetesen nagyon nagy fájdalom ez nekünk, de egyszerűen nem tudunk annyi kollégát bevenni, ahányan jelentkeztek. A lapozás után leírjuk a válogatás szempontjait (szerintem elfogadhatóak), addig is egy fontos dátum: most már biztos, hogy a nyitókonferencia 2012. JANUÁR 28-ÁN lesz Budapesten, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium épületében Óbudán. Következzenek hát a további részletek! A héten lezárul a jelentkezés az Akadémiára, utána csak esetlegesen megüresedő helyekre tudunk újabb jelentkezőket felvenni. A jövő héten kialakul a résztvevők végleges listája, erről minden érdekeltet (akár belefér a keretbe, akár nem) személyesen levélben értesítünk.
A jelentkezők közül az alábbiakat tudjuk kisebb számban elfogadni (természetesen az alábbiak sem feltétlenül jelentenek a képzésből automatikus kizárást, mindenesetre fontos szempontok):
1) Nem közoktatási intézményből jelentkezők (pl. nyelviskolai tanárok). A PIL Akadémia elsődlegesen azért jött létre, hogy a közoktatást segítse.
2) Felsőoktatási intézmények oktatói (igyekszünk mindenkinek segíteni, ugyanakkor vannak olyan intézmények - pl. egyetemek informatikai technikusai - akik számára a képzés nem tartogatna érdekességeket.
3) Intézményi limit: ezt 2 kolléga / intézménynél húztuk meg. Bármennyire fáj, nem tudunk 8-10, vagy akár még több kollégát bevenni egy iskolából. Az ilyen esetekben igyekszünk alternatív megoldásokkal segíteni az iskolákat. Erről minden esetben személyesen egyeztetünk majd.
Mostanra ennyi újdonság jutott, a jövő héten tudunk már végleges információkkal, valamint részletes konferencia programmal is szolgálni.

2011. október 30., vasárnap

Komplex személyiségfejlesztés a web 2.0 eszközeivel




web 2.0 meghatározása a Wikipédia szerint: "olyan internetes szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók közösen készítik a tartalmat vagy megosztják egymás információit." Nap-mint nap szembesülünk azzal, hogy tanulóink mindinkább nehezebben viselik frontális oktatási rendszerünk számukra oly gyakran unalmas, álmosító óráit. Ők már olyan interaktivitást megengedő tanulási folyamatokat követelnek, amikben maguk is tevékeny résztvevők. Szinte belenőnek az internetes oldalak forgatagába, ahonnan kimozdítani alig lehet őket a mi szépen, lassan folyó egyszemélyes tanítási folyamatainkba. Sokunk tapasztalja napi szinten, hogy mennyire kiszabadult a szellem a palackból a Facebook megjelenésével. Hihetetlen vággyal és akarattal vetik bele magukat a "Facebook-lakás" állapotába. S hogy mindennek mi is lehet a valódi háttere, talán ennek fejtegetése egy külön blogbejegyzést érdemelne... Most azonban arra szeretnék csupán kitérni, hogy egy példán keresztül láthatóvá tegyem, mi minden fejlesztési lehetőség rejlik a web 2.0 eszközeiben. Természetesen gyorsan hozzáteszem: munkánk mindig team-ben értendő. Azaz a sok oldalról megtámogatott fejlesztés, oktatás és nevelés hozhat hatékony eredményt. Tehát az IKT (információs és kommunikikációs technológia) alkalmazása csupán egy szelet a nagy egészben. Az internet elhatalmasodása egyáltalán nem jelenti a papíralapú ismeretátadás s a manuális didaktikai eszközök használatának sutba dobását. Sőt! Nagyon is szükség van rájuk. És tegyék is ezirányú munkájukat jó kedvvel és kiváló szakmaisággal azok a pedagógusok, akik -úgymond -ódzkodnak az IKT használatától. Nagy valószínűséggel nekik nem is dolguk a számítógépes alkalmazások megtanulása. Hiszen csak ilyen értelemben lesz valóság az igazi csapatmunka az oktatás területén. Én , mint az IKT gyógypedagógiai alkalmazásának "szerelmese", a magam területéről szólhatok csupán. Arról, hogy mit tudok erről az oldalról betenni a közösbe, mivel gazdagíthatom közös tudásunkat a kölcsönösség jegyében. 
Rátérve egy konkrét esetre, kívánom elmondani, hogy mekkora élmény számomra az a kisfiú, akit ebben az évben megismerhettem. Árpinak hatalmas lemaradásai vannak szinte minden területen. Heti négy órában foglakozhatok vele, mint utazó gyógypedagógus. Intézménye használatomra bocsátott egy  interaktív táblát, így hát neki fogtunk  nagy vállalkozásunknak, ami máris hatalmas élményeket adott mindkettőnk számára. Árpi tanulási motivációja egy szempillantás alatt a tetőfokára hágott, s a foglalkozások végét szinte nehezen vette tudomásul. Legutóbb a SULIVILÁG oldalát mutattam be neki, és felkínáltam számára a belépés lehetőségét. Persze ő,  természetes gyermeki kíváncsisággal tekintett a dolgok elé, megkérdezve, hogy: " lehet ott játszani is?". Rögtön rávágtam, hogy: "persze Árpikám, lehet!". És máris elkezdtük  "kemény munkánkat", a két verziós regisztrálást. Hiszen ahhoz, hogy a Sulivilágba beléphessen valaki, e-mail címmel kell, hogy rendelkezzen. Tehát első lépésben ezt kellett, hogy megtegyük. Árpi töretlen akarattal, erős koncentrálással vitte véghez feladatát. A Montessori -pedagógia minden alappillére áthatott foglalkozásunk perceiben. Élő szemlélője voltam annak az ösztönös cselekvési vágynak, ami minden gyermek magával hozott kincse, ajándéka. Háttérből figyelve a hosszú regisztrációs folyamatokat, felajánlottam Árpinak facilitátori segítségemet, amit csupán csak legvégső pillanatban fogadott el. S hogy ez a tanulási környezet milyen szempontból segíti komplex személyiség fejlesztését, most csupán csak a sok közül néhányat sorolok fel. Először is hatalmas segítség ez az önállóan végzett tevékenység önbecsülésében, önértékelésében. Valljuk be ugyanis, hogy számunkra sem olyan egyértelmű, és játszi könnyű feladat egy regisztrálás valamilyen közösségi oldalra. S ha egy sok akadállyal, tanulási kudarccal megterhelt fiúcska sikeresen végigvezet két regisztrációs folyamatot egymás után, az nem kis sikerélményt ad számára. Ráadásul a belépés eredménye mindig egy biztató gratuláció, ami megint csak a Montessori szemlélet fontos része. Következzen most néhány felvétel, amit ezen izgalmas percek alatt készítettem:

Vezetéknév, keresztnév...


Születési év...


Születési hónap...


Kedvenc időtöltéseim...


A regisztrációs folyamat ismétlése más környezetben...

A tevékenység által a következő fejlesztési területeken várhatunk előrelépést:
  • Írás, olvasáskészség
  • figyelem
  • emlékezet
  • szerialitás
  • gondolkodás
  • informatikai kompetenciák
  • önismeret


S mindez csupán egy regisztrációs folyamat során már megtörténhet. S gondoljuk el, ha majd Árpikánk saját oldallal rendelkező, jogos felhasználója lesz a Sulivilág közösségi portáljának! Nem is kezdem sorolni azokat a komponenseket, amelyek komplex személyiségfejlesztésében látható előre lépést jelenthetnek.


Remélem, erről még örömmel szólhatok egy következő blogbejegyzésben.



2011. október 24., hétfő

Az interaktív táblák rendszerének kihasználása az óvodai és alsótagozatos oktatásban



Amikor szakmai blogom elnevezésén gondolkodtam, még nem került hozzám közel az interaktív tábla alkalmazása. Azóta azonban volt lehetőségem megismerni, s az oktatásban való hasznos voltát  felfedezni. Saját megtapasztalásaim, valamint kiváló pedagógusok jó gyakorlatai alapján bizton állíthatom, hogy az örömpedagógia megvalósítása modern korunk vívmányával, az interaktív tábla szakszerű használatával hathatósan megvalósítható. Mindig örülök annak, ha napi hírfolyamataimban erre vonatkozó új és új tudósítást olvashatok. Így továbbítom most tovább azt a prezentációt, amit a Google Értesítőm repített most felém. Az előadást a következő linken találhatjuk meg: http://bit.ly/2gNcflc

                              


2011. október 17., hétfő

Hathatós érv a Facebook mellett...

Bár jelen pillanatban iskolánkban a Facebook oldalát kódolnunk kellett, ám oktatásbeli alkalmazásáról  végleg nem mondtam le. Sajnos tanulóink a szabadság-adta lehetőségeikkel nem tudnak élni, így korlátlanul használnák egymás közti csevegésre, lájkolásra az oldalt, mit sem törődve a tanórai foglalkozásokkal. Mondhatom, nem kis felháborodást keltett náluk az, hogy egyszer csak nem tudtak belépni a közösségi lapra. 
Igyekeztem őket meggyőzni arról ,hogy nem véglegesen szüntettük meg a hozzáférési lehetőséget, csupán most egy tanulási folyamatban kell részt venniük, hogy majd megfelelő módon tudják használni a Facebookot. 
Felkínáltam számukra lehetőségként a SULIVILÁG internetes iskolai közösségét, amit kis magyar Facebooknak is szokás elnevezni. Megmutattam annak minden érdekes, jó, izgalmas felhasználhatóságát. Párhuzamba állítottam a Facebook rendszerével, ami sok közös pontban megegyezik. Elmondtam számukra, hogy ha ebben a közösségben szépen megtanulják a szabályokat, alkalmazásokat, gondosan kezelik oldalukat, akkor kérvényezni fogom az Iskola Vezetőitől azt, hogy ismét lehessen hozzáférési lehetőségük a Facebookhoz. Természetesen magáncélú üzeneteket kivéve kimondottan iskolai vonatkozású témakörökben nyitnánk meg az oldalt. Saját magánügyeiket viszont iskolán kívül rendeznék el. Így kezdtük építeni a mi kis SULIVILÁGOS közösségünket.
Lehet, hogy utópiának tűnik az elképzelésem, de hiszem, hogy kellő szakmai tudással, és főleg a gyermekek iránti szeretettel ez a program megvalósítható lesz.
Szeretek én magam is járni-kelni a Facebook oldalán. Sok hasznos, jó információt kaphatok, amit máshol talán nem érhetnék el. Így jutottam hozzá ahhoz a bejegyzéshez, amit Virányi Anita osztott meg. 
Ollé Jánossal készített interjúról szól a hír. Felette igen örültem, amikor meghallgattam a Kossuth Rádió hangtárában a felvételt. A Facebook pedagógiai használatáról szólt a diskurzus, amely ebbéli gondolkodásomban megerősített. Álljon hát itt a link, amelyen meghallgatható a riport: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-10-09  Anita még egy segítő mondattal is kiegészítette megosztásában a riport pontos hozzáférési lehetőségét:
"Tennivaló: a listában kikeresni a Gondolat-jel adást, és az időpontra kattintva, felül az oldal tetején csúsztatni a sávot 11:27-hez, majd meghallgatni, mit gondol a riportalany (dr. Ollé János) erről a kérdésről: 
Facebook és blog a nevelésben és oktatásban"

2011. október 15., szombat

Ígéretes segítség az IKT elsajátítása területén

Kedvelt oldalam évek óta a TANÁRBLOG, ahova napi rendszerességgel belátogatok. Nem bánom meg soha, hiszen napi szinten kapom a jobbnál-jobb ötleteket, IKT alkalmazási lehetőségeket. S hogy most minderről blogbejegyzést is készítek, ennek oka  egy olyan hír a szerzők részéről, ami sok pedagógustársam örömére szolgálhat. Célom, hogy minél többünkhöz eljuthasson a kezdeményezés. Most ugyanis felszállhatunk "drága menetjegyek" nélkül egy olyan "robogó vonatra", amely elrepíthet bennünket az IKT alkalmazások szakszerű, boldogságteli használatára. Íme a tudósítás a TANÁRBLOG oldalán:

Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia


Írta: Prievara Tibor
Sok éve igyekszünk segíteni gyakorló tanároknak itt a TanárBlogon azzal, hogy sok osztályteremben kipróbált, számunkra hasznosnak bizonyuló eszközt, internetes oldalt, alkalmazást, óravázlatot és még sok egyebet teszünk közzé napi rendszerességgel. Úgy éreztük, itt az ideje, hogy a 'következő szintre' emeljük a tanárok közötti együttműködést, az ötletek megosztását. Fontos, hogy mindez úgy történjen, hogy a mindennapi gyakorlatban IKT-t használni kívánó pedagógusok annyi, és annyiféle segítséget kapjanak, hogy valóban sikerüljön az iskolai hétköznapok gyakorlatába illeszteni az IKT eszközöket. A lapozás után a Microsoft PIL IKT Akadémia részletes leírása található, illetve már most lehet előzetesen jelentkezni. Bízunk benne, hogy a 2012. januárjában induló, 6 hónapos, a tanárok számára teljesen ingyenes, újszerű képzési rendszer sok kolléga kérdéseire, aggályaira (esetleg bizonytalanságára) lesz képes pozitív választ adni! Lapozás után következnek a részletek!
Mi a Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia ?

A  Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia egyszerre:
- tanártovábképzés
- szakmai közösség
- módszertani gyűjtemény
- innovációs központ

A  Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia résztvevői:
- fél éven át egy IKT mentor segítségével dolgozhatnak, a mentorok a TanárBlog jelenleg is középiskolában tanító szerzői
- részt vehetnek két szakmai konferencián, ahol elsajátíthatják az IKT eszközök tanórai felhasználásának alapjait, megismerkedhetnek az önfejlesztés legjobb eszközeivel és megoszthatják saját tudásukat másokkal
- kétheti rendszerességgel kapnak anyagokat, melyek megismertetik az IKT oktatási felhasználásának egy-egy részét, az anyagok linkekkel, oktatóvideókkal, az órákon használható ötletekkel érkeznek majd
- heti hírlevelet kapnak, amiben értesülhetnek az IKT világ híreiről
- segítséget kapnak személyes szakmai hálózatuk (PLN) kialakításához
- publikálási lehetőséget kapnak a TanárBlogon, valamint segítséget saját szakmai blogjuk működtetéséhez
- kéthetente személyes konzultációkon vehetnek részt
- részesei lehetnek egy aktív, színes szakmai közösségnek

Kiket várunk az Akadémiára?
Olyan gyakorló tanárokat vagy tanítókat, akik
- nem csak számítástechnikát tanítanak (viszont lehetnek BÁRMILYEN szakosak)
- szívesen lennének egy ilyen tanár közösség aktív részesei
- hajlandóak havonta 1 IKT alkalmazást kipróbálni a gyakorlatban, és a tapasztalataikat max. 1 oldalban leírni a többiek számára
- szívesen vennének részt olyan eseményeken, ahol tapasztalataikat másokkal is megoszthatják
- szívesen járulnának hozzá ötleteikkel, tapasztalataikkal egy izgalmas kiadvány megszületéséhez
Egyéb részletek:
A képzés 2012 januárjában indul és a tanév végéig tart. A 6 hónap alatt folyamatos mentori segítséget kap minden jelentkező, illetve - szükség szerint - jelenléti képzéseken is kérdezhet, illetve kaphat segítséget a tananyag egyes elemeinek hatékonyabb elsajátításához. Szintén szívesen segítünk konkrét óravázlatok összeállításában is, ha arra lesz szükség.
Ami 'kötelező' (inkább vállalás) a jelentkezők részéről: havonta 1 IKT alkalmazás kipróbálása (amihez NEM feltétel, hogy számítógépteremben, vagy interaktív táblával felszerelt teremben legyen a tanóra - ebben is szívesen nyújtunk segítséget), illetve a nyitó konferencia (hogy megismerhessük egymást), illetve a zárókonferencia (hogy együtt beszéljük meg, hogy mire jutottunk!). A konferenciák szombati napokon és Budapesten kerülnek megrendezésre.
Akit mindez érdekel, jelentkezhet akár már most IDE KATTINTVA! Folyamatosan jelentkezünk újabb hírekkel, ahogy közeledik a január. Természetesen kérdésekre is szívesen válaszolunk, ha akadnak, a tanarblog@live.comcímen.
Sok év tanári tapasztalata, illetve többszáz tanártovábbképzés után valóban azt gondoljuk, hogy ennyi segítséggel, egy jó közösségben igenis meg lehet tanulni a gyakorlatban is hatékonyan kiaknázni az IKT adta lehetőségeket. Ezekből pedig valóban rengeteg van!!!


Szó ami szó, időt, energiát, elszántságot, merész bátor vállalkozókedvet igénylő eseményről szól a hír, ám véleményem szerint megéri a "befektetés". Saját tapasztalataim ugyanis meggyőznek afelől, hogy akkor sem ülünk kevesebbet a gép előtt,  ha nem kötjük le magunkat továbbképzések sorozatára. Hiszen ha megakadunk munkánk során valamilyen technikai avagy szakmai hiányosságunk miatt, akkor is órák telhetnek el kínlódásaink, próbálgatásaink következtében. Viszont ha tutorok, mentorok kísérik munkánkat, akkor sokkal hatékonyabban, és főleg sikerélményekkel  gazdagon haladhatunk az új módszerek, technikák elsajátításában. Talán nem is kell írnom mindezek után, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében rögvest jelentkeztem az Akadémiára. Emellett viszem a hírt, gyűjtőm a Társakat; fiatalokat és kevésbé fiatalokat. Tehetem, hiszen jelentkezésemre az Akadémia szervezőitől ilyen választ kaptam: 
Kedves érdeklődő,

Nagyon köszönjük, hogy jelezte érdeklődését a Microsoft Partners in
Learning IKT Akadémián való részvétel iránt. Az Akadémia programja
januárban indul, jelen pillanatban az érdeklődőket gyűjtjük össze. Ha
van olyan kollégája, ismerőse, akit érdekelhet ez a képzés, ajánlja
neki is az Akadémiát.
Ugyan a program indulásáig még hosszú idő van, de a szervezés
részleteiről, a hírekről továbbra is tájékoztatjuk.

Üdvözlettel,
Nádori Gergely és Prievara Tibor



Viszontlátásra minden Kedves Innovatív Pedagógustársamnak 2012 januárjában!



2011. október 3., hétfő

Jártamban-keltemben...

Kép forrása: interaktív.gif


Újdonsült budapesti lakosként végre módomban állt nem csupán az interneten keresztül, hanem személyesen is részt venni  az immár 6-ik alkalommal  megrendezésre kerülő Országos Interaktív Tábla Konferencián. Mondhatom, nem kis élmény volt számomra látni azt a gazdag  kínálatot, amiből a mai megújuló pedagógia meríthet innovatív törekvései során. A most következő néhány kép csupán illusztrációként szolgál arra, hogy érzékeljük: eljött az idő, s a Jövő Iskolája már a jelenben van, s kapuit tágra nyitotta. Nem kell félnünk belépni ajtaján, mert sok "csodaságot" tartogat számunkra. Igaz, őszülő fejünkkel mi is az iskola padjaiba ülünk be olykor-olykor, s együtt tanulhatunk diákjainkkal a modern technika rejtelmeit elsajátítva. S még attól sem kell tartanunk, hogy ezzel kisebbek leszünk tanulóink előtt. Sőt! Kiváltképpen alkalmas lehetőség ez arra, hogy a tanár-diák kapcsolata egy vadonatúj kölcsönös igaz barátsággá alakulhasson ki. Következzenek hát a konferencia  kedvcsináló pillanatai: 

2011. szeptember 30., péntek

Örömnap a cinkotai gyermekek életében



Nyarat idéző, gyönyörű napsütésben tölthettünk el egy napot a Balatonnál. Úgy gondolom, mind a gyermekek, mind pedig nevelőik számára szép emlék marad szeptember 28-ika, kirándulásunk napja. 
Ízelítőül  következzen most a sok-sok élményből összeállított, rövid, kis képes krónika: 


2011. szeptember 28., szerda

"Mostan ilyen iskolákról álmodom..."








"No comment!"

2011. szeptember 23., péntek

Tapasztalataim a Sulivilág működéséről 2011.






Közel fél évvel ezelőtt találtam rá a SULIVILÁG internetes közösségi oldalára. Első olvasatra is már nagyon ígéretesnek tűnt a lehetőség. Be is regisztráltam magamat s intézményemet azon nyomban. Nagy lelkesen elküldtem mindenfelé a meghívókat. Voltak olyan pedagógus társak, akik azonnal elfogadták a szíves unszolást, és végig mentek a regisztrálás folyamatán. De többen közülük nem reagáltak a hívásra. Ezt nem személyemmel szemben megnyilvánuló közömbösségnek fogtam fel, hanem annak  tudtam be, hogy sokszoros leterheltségük nem enged meg egy újabb iskolán kívüli tevékenységet. Persze ez a feltevés csak egy a lehetséges okok közül. Hiszen azóta tapasztalataim azt súgják, hogy még sokan ódzkodnak az efféle újításoktól. Nem is csodálkozom rajta, hiszen a saját bőrömön tapasztalom, mekkora energiát igényel az innovatív gondolkodás. Rengeteg utánajárás, önképzés, pályázat híján ingyenes továbbképzési lehetőség, stb. Én az élethosszig tartó tanulás üdvözítő jelszavával igyekeztem a Sulivilág működési mechanizmusát magamévá tenni. Mint gyógypedagógus, hatalmas lehetőségeket ismertem fel benne az akadályokkal küzdő gyermekek fejlesztését, oktatását illetően. A pécsi Kerek Világ Általános Iskola halmozottan  sérült gyermekei szinte ujjongtak, amikor saját oldaluk elkészült. Amikor meglátták profil képüket, bepötyögtetett szavaikat. Az önkifejezés, kommunikáció hatalmas lehetősége tárult eléjük. Tanári, valamint otthoni szülői segítséggel szépen kezdett élni internetes közösségünk. Míglen a Sors úgy hozta, hogy időközben Pécsről Budapestre költöztem. Új munkahelyem a cinkotai Göllesz Viktor Óvoda, Általános Iskola, Előkészítő Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény lett, ahol egy egészen más közegbe kerültem. Olyan fiatalok közé, akik bizony nem a könnyen kezelhető gyermekek társaságát alkotják. Agresszivitásuk, be nem illeszkedő magatartásuk egyre csak azt sugallja számomra, hogy halasztást nem tűrően sürgetővé vált pedagógiai módszerünk  megváltoztatása. Egyértelműen ők már a digitális nemzedék fiataljai, akik elementáris erővel követelik ki maguk számára a számítógépet. Nekem, mint informatikát tanító pedagógusnak nem könnyű szerep jutott, hiszen minden internetezési lehetőséget ezeken az órákon akarnak kiaknázni. A nehéz az benne, hogy legtöbbjüknek otthon nincs számítógépe. A tanórák pedig még IKT nélküli módon működnek. A Facebookra azonban már a legtöbbje valamiképpen beregisztrált, és persze a You Tube zenei anyaga napi kihagyhatatlan táplálékká vált számukra. Biztonságos böngészés program híján olyanokra is rákattintanak, amelyek súlyosan sértik az etikett szabályait. Nos ebben a „hadihelyzetben” kissé nehéz előhozakodni a Sulivilág iskolákat, tanárokat, diákokat összefogó, gyönyörűséges közösségi portállal. Nem kis fejtörést jelent számomra a módszertani megoldás kidolgozása. Bár idegszálaim kissé tiltakoznak, de egyre másra tolulnak elő gondolataim, amelyek azt erősítik, hogy a megoldás nyitja bizony a Facebookhoz vezet. Mint tudjuk, napi szinten olvashatunk a Facebook oktatási lehetőségeiről. Komoly kutatások folynak ezzel kapcsolatban. Számomra biztató, hogy vannak olyan pedagógusok, akik ezt a –ma még olykor eretnekségnek tűnő elgondolást- támogatják.  Azt is mindannyian tudjuk, hogy a tiltás még nagyobb ellenállást vált ki. Azt gondolom, a „struccpolitika” sem visz eredményre,- mondván: én nem vagyok „Facebookos”, nem is érdekel az egész. Azonban, ha van bennünk féltés és felelősségérzet, akkor egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy képesek vagyunk utána menni veszélyes vizekre evező gyermekeinkért. Óvatosan ugyan, nem tolakodva, de legyek csak ott a „terepen”. Tanuljam meg az összes adatvédelmi szabályzatot, hogy alkalomadtán felhívjam diákjaim figyelmét a potenciális veszélyekre.
Visszatérve jelenlegi, új munkahelyemre: a Sulivilágba való beregisztrálásról  mindezek ellenére sem mondtam le. Bár-bevallom-elég  „egyszál -magam”  vagyok a fedélzeten. De nem csüggedek, hiszen a nagy kihívás ez benne. Annyit tudni kell, hogy ezek a fiatalok már nem a hagyományos e-mail levelezőrendszert használják, hanem minden kommunikációt a Facebookon keresztül intéznek. Tehát ehhez igazodnunk kell. Minden nehézség ellenére-úgy vélem- hogy nem erőszakosan, hanem valamiféle leleményes szeretettel csak be fogom tudni csábítani őket a Sulivilágba is, ahol-meg vagyok győződve- jól fogják magukat érezni. De meg kell hagyni számukra a Facebook szabadságát is. Azonban, hogy végzetes bajokba ne keveredjenek tudatlanságuk következtében, azt mi kell, hogy megtanítsuk számukra akár tanórai keretek között is. Nap mint nap szembesülve kemény agresszivitásukkal, öntörvényű magatartásukkal, egyre tisztábban fogalmazódik meg bennem: ezek a fiatalok egy iszonyú szorításban élnek. Halmozottan hátrányos helyzetükben valósággal éhezik a szeretetet. Valahova tartozni szeretnének. Ezért keresik szinte feltartóztathatatlanul egymás társaságát a Facebookon. Önbecsülést szeretnének kivívni maguk számára. Hordozzák az esélyegyenlőség hiányának nagy terhét is. Szinte kétségbeesve mondják informatika órán a Facebookot követelve: „de Irma néni! Én sehol máshol nem tudok számítógép elé ülni! Hadd nézzek bele!” És akkor mit mondjak én erre?...
Úgy gondolom, nagy és sok feladat vár ránk a jövőt illetően. Igaz, hogy most számos kis település csúcstechnológiához jutott az iskolai rendszerben. S ha a pedagógusoknak  lesz kellő ideje, kedve az új megtanulásához, akkor csodálatos közösség épülhet fel a Sulivilág közösségi oldalán. A pályázatokból most kimaradó Közép-magyarországi régió pedig… Hát igen… Itt megállt kicsit a „toll a kezemben”… De a lelemény, az adakozókedv itt is  megoldást eredményezhet. A „kiskutyák” szoktak ám kapni morzsalékokat a gazdagok asztaláról,- persze csak ha szépen kérnek. Ez a lehetőség adott mindannyiunk részére. S hallottam egy olyan lehetséges kezdeményezésről is, amely egy tanároknak szóló internetes oldalon „bolhapiacot” nyitna meg. Van Magyarországon egy példa értékű  online közösség, amelynek címe: http://szivesseg.net/isten-hozott.  Miért ne működhetne egy ehhez hasonló közösség   a pedagógusok körében?


2011. szeptember 19., hétfő

Hova, ha nem ide...

A kép forrása: keywordpictures.com
Igen, a "terepre" kerültem, csak nem a Don Boscóba Kazincbarcikára, hanem egy másik helyre. Tudom, "szent irigység" nincsen, ám olvasva ma reggel a cikket, mégis elfogott e nemlétező érzés... Nem, nem a kazincbarcikai fiataloktól sajnálom a fantasztikus informatikai készletet, csak fáj kissé a tehetetlenségem. Már-már bosszankodva kérdem: miért is maradt ki a Közép-magyarországi régió az újonnan kiírt pályázatból? De indulatomat csendesítem. Semmi értelme a kesergésnek! Elődeink, a nagy ősök sem voltak elkényeztetve. Mária Montessori, Don Bosco és a többiek... Tették a dolgukat, szerették a gyermekeket, felkarolták a szegényeket, nyomorult elesetteket. Ma sincs ez másképpen. Ma is vannak hasonló gondolkodású emberek, akik a ma eszközeivel segítenek. Bár koldulni nem szeretek, de kérni, kopogtatni igen. Ezt eddig sem bántam meg. Ehhez is valamiféle bátorság kell. Ennek köszönhetően kaphattam tavaly Mikulásra egy szerető szívű kis csapattól  interaktív táblát előző munkahelyemen. Csodás foglalkozásokat éltem át nehéz sorsú, halmozottan sérült gyermekeim körében. S most, hogy a Sors más utat nyitott számomra, a táblát otthagyva, ismét álmodom, ismét kérem a jóindulatú emberek segítségét egy újabb nehéz sorsú gyermek csoport érdekében. Célom az örömpedagógia megvalósítása a 21. sz kihívásainak megfelelően. Mottóm F. Hundertwasser gondolata: „Ha valaki egyedül álmodik, az csak álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete." Íme egy jó példa erre: 

Kazincbarcika - Intelligens iskolában zárkóztatják fel a problémákkal küzdő fiatalokat.
 Hamarosan befejezéséhez érkezik az a TIOP által támogatott projekt, aminek keretén belül a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium tizenhárom tanterme interaktív táblát, projektort kapott, a hozzátartozó laptoppal együtt. A több mint 16 millió forintos informatikai fejlesztés keretében ezen felül 28 számítógépes munkaállomást építettek ki, tájékoztatta lapunkat Kőszeghy Balázs, a Szalézi Kft. cégvezetője.
Don Boscót a szaléziak üzemeltetik, és az általános képzés mellett felzárkóztatás, érettségire való előkészítés, szakmunkásképzés és kollégiumi nevelés is zajlik. Jelenleg a mintegy 600 tanulótöbb mint kétharmada romaszármazású. Az intézmény kapuja nyitva áll a legszegényebbek és legveszélyeztetettebbek előtt. Az ország szinte minden tájáról jönnek problémákkal küzdő fiatalok, akik itt még egy esélyt kapnak arra, hogy rendezzék életüket. Az intézetben kilenc szakma közül választhatnak.
Az „intelligens iskola” létrehozásával a tanulók és a pedagógusok olyan modern eszközöket ismerhetnek meg, melyek segítik az oktatás-nevelés folyamatát, a gyerekek későbbi elhelyezkedését, nemcsak az informatikai készségek, hanem – a többi közismereti tárgyba beépülő infokommunikációs technológia támogatású pedagógiai módszertan által – a többi kulcskompetencia fejlesztéséhez szükséges infrastruktúrát is jelentős részben biztosítja. A fejlesztés így az intézmény számára olyan informatikai infrastruktúrát biztosít, mely nélkülözhetetlen feltétele a kompetenciaalapú oktatás elterjesztésének és hozzájárul a területi különbségek mérsékléséhez és kiegyenlítéséhez, a régió felzárkózásához.
ÉM-SZP
Forrás:
http://www.boon.hu/kazincbarcika/informatikai-fejlesztes-a-don-boscoban/1793016