2018. február 17., szombat

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 7.- "ÖRÖKSÉGÜNK: MÚLT ÉS JÖVŐ TALÁLKOZÁSA"




Vannak életünkben  olyan események, amiket nem tudatosan tervezünk meg. Haladva a hétköznapok sodrásában, egyszercsak különös összefüggésekre leszünk figyelmesek. Ilyenkor szoktuk felfedezni, azt, hogy a szálak miként futnak össze. Ezt szemlélem, mondhatnám csodálom a  2018 -ik esztendőbe lépve. Anyahajó Stúdiós kis Csapatommal együtt három olyan, egymással szoros összefüggésben lévő esemény részesei lehetünk, amelyről az égi jelenségek hármas együttállása jut eszembe.
Dióhéjban a következő  ennek rövid története: hat évvel ezelőtt kezdtem becserkészni foglalkozásaim innovatív eszközeként a Minecraft online építkezős játékot. Idővel, mint Microsoft Innovatív Pedagógus bátran kezdtem megosztani tapasztalataimat a program használhatóságát illetően. Projektekben is alkalmaztuk a játékot. Tavaly  a Microsoft jóvoltából megkaphatták a magyarországi iskolák a Minecraft EDU-t, azaz a játék iskolai verzióját. Ez év elején pedig országos mozgalmat hirdetett meg "Építsük meg Magyarországot!" címmel. Kézenfekvő volt, hogy benevezünk a programba, hiszen  minden adottság megvolt ehhez. Olyan hosszútávú projektnek ígérkezett a tevékenység, hogy megcéloztuk vele a Digitális Témahetet, ahol nagy örömünkre szintén felhívást kaptak a pedagógusok a Minecraft EDU-ban való építkezéshez. Mivel az országos mozgalom célja, hogy Magyarország kulturális és természeti értékeit egy egészen új módon mutassa be, találtunk mi is egy gyöngyfalut a térképen, nevezetesen: Kisszékelyt. S amikor már programtervünk elkészült, s belekezdtünk a nagy projektbe, szembesültem egy hírben arról, hogy 2018 a Kulturális Örökség Európai éve lett. Azonnal megnyitottam a honlapot, és tágra nyitott szemekkel olvastam el a felhívást a programba való jelentkezést illetően. Már az év szlogenje is magával ragadott: 

      ÖRÖKSÉGÜNK: MÚLT ÉS JÖVŐ TALÁLKOZÁSA


Oly' annyira megtetszett a program, hogy egy cseppet sem tétováztam, elküldtem bejelentkezésemet az Európai Uniós eseménysorozat magyarországi képviselői számára.
Nagy örömömre elfogadásra nyert Kisszékely megépítésének projektje, s felkerülhetett az a Kulturális Örökség Európai Éve oldalára: 

https://koee2018.kormany.hu/index


https://koee2018.kormany.hu/kisszekely-kulturalis-es-termeszeti-oroksege-a-minecraft-edu-ban-bemutatva

http://bit.ly/2Cpn02L


http://bit.ly/2Cpn02L



Szívem vágya, hogy valami olyan örökséget hagyjak kis tanítványimra, amit, mint maradandó értéket, kincset vihetnek magukkal, s őrizhetnek meg a jövő nemzedék számára. A nyugdíj felé tekintgetve felettébb való az öröm és a hála bennem, hogy ilyen témakört kaphattam a kezembe. S ha nem is lesz olyan remekmű Kisszékely a Minecraft EDU-ban felépítve, mint ahogyan azt talán profi Minecraft Youtuberek építenék fel, de a közös élmény, s annak minden hozadéka mindennél többet jelent.

Nem tagadom, nagy a drukk bennem, hiszen ismét járatlan útra tévedtem... Van még tennivalónk ott az építés területén bőven! De bízom kis diákjaim kitartásában, hogy projektünkkel nem vallunk majd szégyent. De ha már csak annyit elértünk, hogy egy gazdag kulturális és természeti örökséggel bíró piciny magyar falucska, Kisszékely neve Európában ismert lesz , s ha a program leírásában található "Építsük meg Magyarországot!" mozgalom és a Digitális Témahét híre is szerte megy,  boldog örömmel mondom:  MÁR MEGÉRTE!



Barni, akinek családja Kisszékelyből származik

2018. február 15., csütörtök

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 6.- Roli mindenhol besegít


Gyorsan telnek szorgos hétköznapjaink... Projektünk aktuális állapota az Anyahajó blogunk, digitális digitális osztálytermünk oldalán tekinthető meg. Örömpedagógia blogomban a workshop- videókrónikák mellett azokat az élményeimet, tapasztalataimat kívánom megosztani, amelyek tevékenységünk során számomra örömöt, vagy akár nehézséget jelentenek. Nem tagadom, szívem szerint mindig az örömteli mozzanatokról szeretek hírt adni, mert azt gondolom, talán ez inkább az inspiráló a Kedves Érdeklődő Olvasóim számára. Nehézséggel, akadállyal úgyis naponta szembesülünk, így még tetézni saját küzdelmes utammal nem szeretném a meglévőket. Mégis annyit leírok, hogy egy-egy sikeresnek mondható foglalkozást számos küzdelem, útkeresés előz meg. Ha mindről szólnék, lehet, hogy blogom nevét is meg kellene változtanom, mert nemigen az Örömpedagógia címét viselné.
Eme kis bevezető nem véletlenül került éppen a most következő mondataim elé. Ugyanis Rolikámról szól az örömtörténet, aminek hosszú-hosszú küzdelmes előzménye van. Ő is a különleges gyermekek egyike, akiben feszül a tettrekészség, a tenniakarás, persze adott esetben jóval meghaladva kortársai gondolkodását. Kognitív képességei némely területen kiemelkedőek. Tudvalévő, hogy ezeknek a gyermekeknek olykor-olykor kínos, adott esetben kibírhatatlan egy mai tantárgyi óra végig ülése. Nem sorolom, hogy mi is szokott ilyenkor történni... Nem egyszer találkoztam Rolikámmal úgy az iskola folyosóján, hogy háta mögött becsapva az ajtót hagyta ott az osztálytermet. Anyahajó Stúdiómtól is néha így "búcsúzott el". Hosszú idő az, amikor egy megfelelő kulcsra lel az ember. Egy olyanra, ami egyszercsak megnyitja az ajtót kis tanítványához. Természetesen első az elfogadó szeretet, ami azután a gyakorlati megoldáshoz vezet. Nem árulok el nagy titkot, amikor leírom: a "bocrai juhocskákat "pedig ki kell merni engedni, különben karámjukból féktelen módon fognak kitörni... Szerencsés terepnek bizonyul ehhez például a Minecraft játéka, hiszen minden kreativitásukat, alkotó kedvüket kiélhetik szabadon, korlátok nélkül. Ilyen úton-módon kaptam meg Rolit is most ebben a nagy projektünkben szerves kis munkatársul. Amit az iskola falain belül talán még senkinek nem mutathatott meg, azt a tudást mind átadja ebben a világban. S ha valaki kérdezné, hogy mi köze van ennek a tantárgyi követelményekhez? Bátran mondom, hogy sok! Komplex módon fejleszt minden olyan készséget és képességet, ami a jövő társadalmában alapképességként jelen kell, hogy legyen. Az más kérdés, hogy ma még a tantervi követelmények nemigen ezt szolgálják tanulóink fejlődésében. Ám bízvást mondhatjuk, hogy az új mindig is teret nyert, és teret is fog nyerni az óval szemben.

Ennek reményében nyújtom át azt a bő öt percet, ami ugyan egy fiúcska története, ám sok, hasonló társát felismerhetjük benne:


Tudom, ha sikerül valamit is elérnünk  munkánk során, azok után sem "dőlhetünk hátra a karosszékben". Lesznek  még rossz napjai Rolikámnak, - ezzel tisztában vagyok. Mindannyiunk életében vannak ugyanis olyan szituációk , amikor kimondjuk: "ez nem az én napom"...
Viszont  ezzel együtt örölhetünk minden szépnek és jónak, ami bearanyozza hétköznapjainkat.

2018. február 14., szerda

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 5.- A Csádés-tó kijelölése


Gyöngyszemeim egyike Adrián. Nem rejtem véka alá, nem könnyen születik meg egy-egy gyöngyszem, ám ha csillogni látom, minden szenvedésteljes percet azonmód elfelejtek. Így tartom most kezemben, s nyújtom át Kedves Olvasóim részére az alábbi öt perces workshop-videókrónika felvételt. Adrikám előhoz belőlem minden olyan készséget és képességet, amit egy Montessori pedagógia alapokra épülő gyakorlat kíván meg. Szinte minden alkalommal, de különösen olyankor,  amikor ez a kisfiú van bent nálam, fülembe csengenek a drága jó Dottoressza szavai... Igen, a pedagógus egy művészetet kell, hogy megtanuljon ahhoz, hogy nemes céljait elérje. Bár, már több mint száz év telt el azóta, de mintha a " Casa dei bambini " gyermekeinek szavát hallanám ott az Anyahajó Stúdiónkban  a Minecraft programjában játszva: "Segíts, hogy magam csinálhassam! " Szoktunk hivatkozni arra, hogy mennyire mások a mai gyerekek , mint a  régebbi időkben születettek. Való igaz, de teljesen ugyanolyanok némely tekintetben.
Csak néhányat emelek ki közülük: ugyanolyan szeretetre éhesek, ugyanolyan ösztönös cselekvési vágy van bennük, ugyanúgy a játék az elemük. Az meg a mi dolgunk, hogy ezeket az alapszükségleteket milyen módon , milyen eszközökkel elégítjük ki munkánk során.
A magam részéről csak hálás vagyok azért, hogy kezünkbe kaptunk egy olyan játékot, amely hatékony segítséget nyújt ahhoz, hogy megfeleljünk a fentebb említett "követelményeknek". Nem azt mondom, hogy csak ez az egyetlen eszköz, és csak így lehet örömpedagógiát megvalósítani, de az eddigi, több éves tapasztalat mondatja ki velem, hogy a célnak megfelelő programot kaphattunk eszköz- és módszertárunk gazdagításához. Az más kérdés, hogy mennyi munka, mennyi belemélyedés, kísérletezés szükségeltetik ahhoz, hogy a Minecraft nyílt forráskódú, online építkezős játék valódi hasznukra, örömükre váljon a gyermekeknek.  Enélkül nem gondolom, hogy igazi célját érné el a vele való foglalatosság, sőt akár még  káros is lehet. Pl. ha nem mi tanítjuk meg az időkorlátokat a ránk bízott gyermekeknek , vagy ha nem vezetjük rá őket  a szép és kulturált építkezésre, természetesen  megengedve számukra emellett  az izgalmakat és a szabad szárnyalást a játék során.

Következzen hát műhelymunkánkba egy néhány perces, rövid bepillantás:


2018. február 12., hétfő

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 4.- A tanösvény kijelölése



Nem kis feladat hárul diákmentorunkra, Barnira projekttevékenységünk során. Előzetesen részleteztem, miként is választottuk ki Kisszékelyt, hogy megépítsük a Minecraft EDU programjában.
Barni lett a csapat vezetője, akivel napi szinten egyeztetem a teendőket. Hála Szülei és Pedagógusai támogatásának, minden nap bejöhet  hozzánk a foglalkozások során, hogy irányítsa, navigálja az építés folyamatát. Természetesen mellette vagyok minden pillanatban, hiszen mind a ketten kellünk ahhoz, hogy rendben menjenek a folyamatok. Oly' annyira szükséges az egyeztetés kettőnk között, hogy a foglalkozásoktól függetlenül is összeülünk, hol az Anyahajó Stúdióban, hol itthon nálam, és tervezzük a további lépéseket, rendezzük a terepet, kijelölve a Kisszékelyben található kulturális és természeti kincsek helyeit a Minecraft világában. Most egy 4 perc 50 másodperces kis ízelítőt adok át a Kedves Érdeklődő Olvasóknak abból, hogy miként is jelöltük ki közösen a Lázár Ervinről elnevezett Négyszögletű Kerek Erdő Tanösvény négy szirmát, a csodálatos körutat. Egy kedves ajándékozó kedvű hölgy, Fodor Károlyné jóvoltából kaptunk posztert, ahol kinagyítva láthatjuk a Tanösvény útvonalát. Ezt figyelve, kísérve rajzolódott ki Barni keze által a négyszirmú Kerek Erdő Tanösvény útvonala a következő lépések szerint:


Nagy izgalommal várjuk a folytatást. Reméljük, a kis Csapat nem csügged el a munka során, és a szorgos hétköznapok meg fogják hozni a boldog ünneplés napját!

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 3.- Malacka a gémeskútnál


Írtam az előzőekben, hogy bizony vannak az építés közben meleg helyzetek. Konfliktusokat kezelni, azokat megoldani nem könnyű perceket jelent. Szerencsére azonban több ennél  az az együttes munka, tevékenység, ami  közös, örömteli élményt jelent számunkra. Figyelve, izgatottan várom ezeket az úgynevezett "kozmikus pillanatokat", amelyek igazi értelmet nyernek tevékenységemnek.
Ilyenkor valami belső hang sugallja: " indítsd el  most gyorsan  a videófelvevő kamerádat!". Őszintén szólva, nem is tudom, mi fog következni, hiszen nem beszéltünk meg előre semmit. Csak így utólag, itthon megnézve a felvételt ámulok el, hogy micsoda ajándékot kaptam ismét a Sorstól kis diákjaim jóvoltából. 
Komoly projektben vagyunk ezekben a hetekben, ahogyan szóltam is erről az előző bejegyzésekben. 
Most elhoztam blogomba tevékenységünk 19 percét, amit szeretettel és örömmel nyújtok át a Kedves érdeklődő Olvasóim részére. Tizenkilenc perc, amelyről mennyi mindent tudnék írni, mesélni... De nem teszem, hiszen senkinek idejét nem szeretném rabolni. Csupán summaként annyit írok le, hogy újfent megerősödtem abban, hogy a technika vívmánya áldássá válhat számunkra, ha felismerjük annak pozitív hozadékát. Ha nem az eszköz uralkodik rajtunk, hanem mi uraljuk a terepet úgy, hogy abból csupa szép és jó származzon kis diákjaink részére.

Hálás köszönetem azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy  végignézik a következő tizenkilenc percet. Workshop-viedeókrónikám  - reményeim szerint - nem szorul részletes magyarázatra azok számára, akik hallják a ma hívó szavát, akik velem együtt érzik, és tudják, bár a szeretet nyitja meg elsősorban az ajtókat a ránk bízott gyermekeink  felé, ám ennek megvalósulása  csak egy  hozzájuk szabott, vadonatúj tanulási környezetben lehetséges.

Következzen hát az a  néhány perc, amely a Minecraft EDU világában zajló projekttevékenységünk néhány mozzanatát örökíti meg:


Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 2.- Konfliktuskezelés építkezés közben



Előző blogbejegyzésben említést tettem arról, hogy milyen kockázati tényezői vannak projekttevékenységünknek. Egyik veszélynek  láttam az építés során felmerülő konfliktushelyzeteket. Nem kellett sokáig várni, hiszen csakhamar szembesültem ezzel. Nem mondom, meleg perceket éltem át, s úgy vélem fogok is még átélni az elkövetkezendő hetekben. Fokozottan érvényes a jelen helyzetre az, hogy előretervezni lehet ugyan, de az adott szituációk azonnali rögtönzést igényelnek. Kis Csapatom mindegyike különleges személyiséggel bír. Szinte mindahány hatalmas cselekvési ösztönnel, kreativitással szeretné belevetni magát Kisszékely gyöngyfalujának építésébe. Tulajdonképpen a Minecraft játék éppen is azért olyan népszerű a gyerekek körében, mert szabadon szárnyalhat fantáziájuk az alkotás során. Viszont a mostani projetünkben egy adott falut kell nekik megépíteni, ahol a természeti és kulturális örökségek jelennek meg. Ehhez bizony játékszabályokat kellett lefektetnünk, s egy projektvezetőt kijelölnünk Barni személyében. Ez a dolog pedig akárhogyan is, de valamilyen megkötöttséget jelent az építkező kezeknek. Belépve a Minecraft kisszékelyi világába, azonnal megindul a gyerekek  fantáziája, és máris helikoptert készítenének az égre, működő szivárvány jelzőfényt, parkour pályát és még mennyi minden csodaságot... Kettős érzés van bennem, mert mindig is a szabad kreativitást szerettem volna kihozni kisdiákjaimból munkám során. Most viszont ragaszkodnom kell ahhoz, hogy projektünk céljától ne térjünk el. Az alábbi videó bepillantást nyújt abba, hogy miként is próbáltunk megegyezésre  jutni egy kisszékelyi parasztház építését illetően. Adrikámnak korszakalkotó elképzelései lettek volna, viszont Barni, mint a projekt vezetője felelősségteljesen próbálta visszaterelni őt a falu jellegzetességeit hordozó épület megalkotásához.

Íme:



Úgy gondolom, mindenképpen hasznukra fog válni diákjaim számára mindaz, amit ebben a tevékenységsorozatban megtanuhatnak. Először is azt, hogy milyen szép megismerni gyökereinket, átvenni tőlük természeti és kulturális örökségeket. Valamint megtanulhatják azt is, hogy  akármilyen gyönyörű, világmegváltó ötleteik is vannak, de a jövő munkaerőpiacán igenis rendelkezniük kell majd az együttműködés, egymáshoz való alkalmazkodás készségével. 
S hogy még se szegjem  kedvét építkező Csapatomnak, hát mindenki lehetőséget kap Kisszékely építése mellett arra, hogy saját világát is megnyissa, ahol azután az építésben csupán saját kreativitása szab határt számára.😄

2018. január 25., csütörtök

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 1.- A kezdetek



Szeretem a frissensülteket. Ez így igaz a szó eredeti és átvitt értelmében. Ha valaki belekóstol a digitális pedagógia világába, tapasztalhatja, hogy szinte napról-napra új, friss "étek" kerül a közös asztalra. A bő választékból most egy igazán izgalmas projektbe kezdtünk ott bent az Anyahajó Stúdiónkban. "Építsük meg Magyarországot!" - hangzott a felhívás néhány héttel ezelőtt a Microsoft Innovatív Pedagógus ProgrambanAz építés helyszíne a Minecraft EDU , azaz a Minecraft online építkezős játék oktatási verziója. Mivel kis Csapatom már tavaly óta játszik a programban, nagy örömmel vittem a hírt számukra. Elkezdődött hát a tanakodás, mi is legyen az a hely, ami érdekes, ami szép hazánk eddig még nemigen ismert kulturális és természeti értékeit mutatja be. Jöttek az ötletek sorban, míglen egy kis falucska mellett döntöttünk, amelynek neve Kisszékely. Ennek magyarázata az, hogy egyik kis tanítványom, Barni sokat mesélt kisszékelyi élményeiről, hiszen nagyszülei onnan származnak, s a család rendszeresen visszatér oda. Tehát Barni révén helyismerettel rendelkezve, bátran belevágtunk a nagy projektbe. Átgondolva a programtervet, a kivitelezés folyamatát, rögtön láttam, hogy bizony ez nem néhány nap tennivalója lesz, hanem egy sok hetes építési folyamat. Előrelapozva  naptáramban, ahol már a Digitális Témahét jegyezve van, arra az elhatározásra jutottam, hogy Kisszékely megépítését, s az építés folyamatát , majd a kész épületeket és természeti kincseket bemutató videók befejező munkálatait arra a hétre tervezzük meg. Így az "Építsük meg Magyarországot!" mozgalomban való részvételünk a Digitális Témahétben teljesedne ki. Azon a héten tennénk rá a koronát a több héten át tartó közös építkezésünkre. 
Projektnaplónkat digitális osztálytermünk, az Anyahajó blog jobb oldalán, a Padlet online újságfalán vezetjük. A blogban heti rendszerességgel kapják a gyerekek az aktuális tennivalókat, nézhetik meg az elkészült videókat, s olvashatják a visszajelzéseket. Kedves Érdeklődő olvasóim ITT tekinthetnek bele. 
Folyamatosan dokumentálom munkánkat a projekt során. Mind a Minecraft játékon belüli, mind pedig az Anyahajó Stúdióban elhelyezett kamerával készítem felvételeimet. A programból portfólióként lehet exportálni a képeket. Most az építés elkezdésének mozzanatairól hoztam egy kis workshop-videókrónikás tudósítást. Bár - mint említettem - a "kormányrudat" én tartom kezemben, de a projekt irányítását diákmentorként Barnus vállalta magára, mit aki jó ismerője Kisszékely falujának. Sőt! Szerencsés módon kiválóan eligazodik a Minecraft világában. A következő videó az első "kapavágásokról" szól. Kisszékely főutcáját kezdték építeni a fiúk. Ha valakinek ideje, türelme van a film megnézéséhez, láthatja majd, hogy milyen komplex fejlesztési, nevelési lehetőség rejlik egy ilyen projektben. Nem sorolom, talán nem is kell. Ugyanis, ha valaki tudja, hogy egy sajátos nevelési igényű, sok tanulási akadállyal küzdő kisdiáknak mennyiféle fejlesztésre van szüksége, az megérti, miért is szeretem munkám során a projektpedagógiát. Ezen felül, nem mellékesen, miként válik egy fejlesztőszoba tehetségnevelő műhellyé, ha szabad utat adunk ennek. 
Íme:



Most pedig egy rövid, másfél perces bemutató következik a Minecraft kamerájával készített felvételekből:



Minden erőmmel igyekszem együtt haladni a fiúkkal, ami a Minecraft tudásomat illeti.
Ennek köszönhetően el is készítettem NPC valónkat Barnival együtt. Mi fogadjuk az építkező csapatot a falu szélén, s ránk kattintva némi köszöntőt mondunk számukra. Boldog vagyok, mert ezzel elnyertem elismerését Minecraft-tudós kisdiákjaimnak, hiszen ők még ilyet nem is csináltak.

Így nézünk ki Barnikámmal a falu határában:


Barnira kattintva ez olvasható:


Én a játékszabályt közlöm velük, ami a szóra kattintva jelenik meg az Anyahajó blogban:




Úgy látom, rendkívüli kihívás előtt áll a kis Csapat! Nem tagadom, kockázat bőven akad... "Némi" aggódással tölt el technikai hátterünk bizonytalansága... A közös építés esetleges konfliktusteremtő helyzete sem kicsiny veszélyhelyzet számomra. Ám, mint eddig, úgy ezután is igyekszem Anyahajónk "kormányrúdját" biztos kezekben  tartani, hogy nemes célunkat elérjük. Hiszen, ha az előttünk álló hetekben szépen haladhatunk a programtervünk szerint, akkor általunk Magyarországnak olyan gyöngyszemét ismerhetik majd meg sokan, amiről eddig még talán nem is hallottak.




2018. január 14., vasárnap

"Jó lenne, ha jövőre te is járhatnál!",- avagy különös diákmentorság az Anyahajó Stúdióban



Gyöngyszemre lelni boldogító érzés - úgy vélem - mindenkinek. Így vagyok ezzel én is, és hála a Sorsnak, olykor-olykor részese lehetek ennek az örömnek. Bár a gyöngykagyló könnyek között születik meg, ám a csodás látvány minden fájdalmat elfelejtet. Valahogy így élem mindennapjaimat ott  a mi kedves Anyahajó Stúdiónkban. Vannak nehéz pillanatok, azonnali döntést kívánó konfliktushelyzetek, hiszen válogatott kis Csapatom mindegyike valódi különleges bánásmódot igényel. Egyéniségükhöz, személyiségükhöz alkalmazkodva bizony sokszor fel kell adnom eredeti álláspontomat egy-egy dologgal kapcsolatosan. S ha megvívom csatámat önmagammal, akkor rideg észérveim egyszeriben porbahullanak, s egy más platóról szemlélve képes vagyok feladni eredeti terveimet, szabályrendszeremet. S a krízishelyzetek után boldogan tarthatom kezemben megszületett "Gyöngyszemeimet".
Eme rövid bevezető után most csupán egy példát ragadok ki a sok közül, ami talán némi magyarázatot nyújt Kedves Olvasóimnak előző gondolatmenetem megértéséhez.

Szeptemberben érkezett meg hozzám Adrián. Ötödikes kisfiú, aki mögött viharos évek vannak, hiszen iskolai beilleszkedése enyhén szólva nehezen megy. Nem taglalom, mert örömpedagógiám lényege mindig a pozitívumok kiemelése. 
Utazó gyógypedagógiai foglalkozásaimban határozottan ragaszkodtam eddig ahhoz, hogy két gyermeknél többet egyszerre nem tudok fogadni, mert az IKT-val való fejlesztés csak így lehet hatékony és sikeres.
Mindez szépen így történt mindaddig, míglen egyszercsak megalakult Anyahajó Stúdiónkban a Minecraft klub. Valósággal felpezsdült életünk. Kissé bajba kerültem, mert voltak olyan páros foglalkozások, ahol egyik diákom sem tudott eligazodni a játékban. Én magam is majdhogynem a szintjüknél voltam eme tudásban. Így kénytelen voltam álláspontomat feladni, és az osztályban tanító kollégákkal egyeztetve egy-két "Minecraft -tudós", de hozzám járó gyermeket mentorálás céljából elkérni. Jöttek volna ám egyszerre többen is, de azért ennek gátat kellett szabni. 
Adott esetben felborult az órarendem is, mert a játék során nyílvánvaló lett, kik azok, akik csudajó módon tudnak multiplayer módban együtt építeni, és kik azok, akik komoly konfliktushelyzetbe kerülnek a közös építés során. Voltak ám súlyos helyzetek, amikor sírva szaladt ki valaki tőlem , mert összerombolta építményét a társa. Igyekeztem a konfliktust kezelni, de azért jobbnak láttam, hogy egyelőre ne alkossanak a továbbiakban kollaboratívan.
Következő szabályfeladásom akkor volt, amikor Adriánkám osztálytársával karöltve  megállított egy napon a folyosón. Két karomat megfogva, szinte könyörgő módon mondta el a következőket:
"Irma néni! Legközelebb bejöhet velem Norbi az Anyahajóba? Megmutatnám neki a Kahootot, és építenénk együtt a Minecraft EDU-ban! " 
Vettem a mély lélegzeteket, hiszen számos olyan kisgyerek állít meg a folyosón, aki nem is rendelkezik szakvéleménnyel, hogy mikor jöhet be hozzám. Az ugyanis kiszűrődik, és el is mondják a gyerekek osztálytársaiknak, hogy mivel foglalkozunk ott bent az Anyahajóban. Természetesen, hogy eddig elhárítottam finoman kéréseiket, hiszen ez valóban nem lehetséges. Viszont Adrikám kérő szemei valahogy lefegyverezték kemény szívemet. Különösen az a mondata lágyított meg, amikor ezt mondta: "Tudod Irma néni! Eddig senki nem fogadott el az osztályban, csak Norbi. Ő az én egyetlen barátom...", - és vállát átkarolta...  "Adrikám" - válaszoltam - "Rendben, de tudod, hogy ez csak egyszer lehetséges".  Boldogan szaladtak el tőlem, és Adri még utánam kiáltott: "De akkor kérd el Norbit Erika nénitől!"
Így történt hát, hogy néhány nappal ezelőtt Adrián megérkezett kis barátjával hozzám. Döbbenetes módon készítette el a foglalkozás forgatókönyvét, amit azonnal közölt is velem: "Irma néni! Az úgy lesz, hogy megmutatom Norbinak a Kahoot-ot,  Ádám kölcsön adja Norbinak a felhasználónevét a Minecraft EDU-ban, és addig Ádám játszik a Fifa16-al, mert azt nagyon szereti. Mi pedig akkor építenénk Norbival közösen". Megint csak néztem kis betyár szemeibe, nyeltem egyet,  - hiszen megint csak észérveim hadakoztak bennem, mondván, hogy jön ez a fiúcska ahhoz, hogy helyettem megszervezze a foglalkozásomat! Ismét csak megvívtam csatámat, és bólintottam tervére azzal a módosítással, hogy : "rendben, beleegyezek, de most hagyjuk ki a Kahoot-ot", hiszen tudtam, az nem fog beleférni az időbe. 
Így történt tehát, hogy egymás mellé ült a két jóbarát. Ádámkám sem maradt egyedül, mert időközben bekéredszkedett Rolikám, aki segítőként szokott részt venni foglalkozásaim során. Kértem őt, hogy segítse Ádámot a Fifa játékban mert most nekem fontos dolgom akadt. Ugyanis Kristófkám két laptopot is hozott be hozzám, kérve, hogy telepítsem rájuk az EDU-t, hogy otthon is tudjanak építeni kishugával.
Komoly műhelyfoglalkozássá vált egyszeriben Anyahajó Stúdiónk.

Adrián és Norbi headsettel és videófelvevő segítségével rögzítették közös játékukat. Nemsokára el is készül megszerkesztett felvételük, amit feltesznek majd saját YouTube csatornájukra. 

Én azért telepítés közben háttérből figyeltem, és olykor-olykor segítettem őket. Videófelvevőm is dolgozott  a szoba sarkában felállított állványon.

A sokperces felvételből egy 6 perces kis workhsop-videót készítettem, hogy aki bepillantani szeretne abba, hogy egy úgynevezett nehezen kezelhető, sajátos nevelési igényű kisfiú miként válik osztálytársa mentorává, és miként válik gyöngyszemmé egy  sokak által kibírhatalan viselkedésú kisfiú, hát legyen itt blogomban tanubizonyságul. A felvétel során háttérből hallani lehet majd a másik két fiúcska hangját is, de - mint tudjuk -  ez a csoportos tanulás természetes velejárója.

Következzen hát a felvétel:



Igen, ez a mondat, illetve óhaj manapság több kisgyerek szájából elhanzik felém: "De jó lenne, ha jövőre én is járhatnék Hozzád!". Persze papir nincs, hogy ez megvalósuljon... De ne is legyen, teszem csendben hozzá... Viszont hiszek abban, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Lesz még olyan oktatás Magyarországon, hogy ne kelljen sóvárogni kisdiákjainknak, hogy bemehessenek egy Anyahajó Stúdiós szobába, hanem ott az osztálytermekben lesz meg minden olyan körülmény, ahol jól érzik majd magukat az ott tanuló gyermekek.
Ám most még sűrűn kopogtatnak ajtómon, bebocsátást kérve legalább néhány percre. Az indokok különbözőek. Csak néhány belőlük itt a végére: " Irma néni! Az uzsonnámat hadd adjam neked!" Vagy: "Ezt a cukorkát neked hoztam!" Vagy:  "Csak egy puszit hadd adjak!" Vagy: " Hadd öleljelek meg, mert úgy szeretem az illatodat!" Vagy egészen egyszerűen: "Én úgy szeretek itt lenni ebben az Anyahajó Stúdióban...!"

Alázattal és hálás köszönettel idéztem "Gyöngyszemeim" szavait, elgondolkodva azon, hogy mekkora felelősség van rajtunk, pedagógusokon... 

Kodály Zoltán szavai jutnak eszembe:

"Mi lesz a jövő? Tündérkert, vagy pusztaság? Rajtunk áll. Azon múlik: lesz-e elég munkás kéz. Elég kiművelt fejű és lelkű karvezető, aki meglátja, mi a teendő, s azt véghez is tudja vinni. Mert két kézre kell harcolni"

Kezünben tehát a "karmesteri pálca"...

És már itt is az újabb kihívás: Adrikám így búcsúzott a foglalkozás után: "De ugye Irma néni még bejöhet egyszer Norbi, hogy a Kahootot is megmutassam neki?"...


2018. január 8., hétfő

Elfogadás, befogadás a Minecraft EDU-val



Bár már 2018-at írunk a naptár szerint, mégis egy olyan eseményről kívánok néhány szót ejteni, ami  ugyan még tavaly novemberében történt de örömteli volt számomra, és elmondhatom, Anyahajó Stúdiós  Csapatom számára is. Részt vettünk ugyanis az Őszi Pedagógiai Napok keretében egy olyan történelem órán, ahol kisdiákjaim a témához illeszkedő alkotásokat mutattak be. Tulajdonképpen egy régóta dédelgetett álmom valósult meg , hiszen több éve arra törekszem, hogy a nálam elsajátított ismereteket osztálytermi keretek között kamatoztathassák a gyerekek. Mindig hittem abban, hogy a tanulási akadályokkal küzdő diákok kaphattak olyan tálentumokat, kincseket, amelyeket felszínre hozva, és tovább ápolva sikeresen tudnak beilleszkedni csoportjukba, és még egy-egy területet illetően példaképül is szolgálhatnak társaik számára. Természetesen ehhez egy olyan innovatív iskolai közegre van szükség, ahol a most még érvényben lévő szigorú követelményrendszer mellett is képes egy pedagógus új utakat, alternatív lehetőségeket találni ahhoz, hogy pl. egy sajátos nevelési igényű tanulónál ne azt nézze, hogy mit nem tud az a gyermek, hanem azt, hogy mire kapott különleges képességet. Ez a szemlélet alapjában megváltoztatja egy utazó gyógypedagógus munkáját, hiszen a részképességek sokszor kínos fejlesztése helyett egyszeriben átalakul fejlesztő szobája egy tehetségnevelő műhellyé, ahol a tanuló és pedagógus viszonylatában  olykor-olykor szerepcserére kerül sor. Ők lesznek a tanítók, és a tanár lesz a tanuló. Ez történik most nálunk az Anyahajó Stúdió életében is, amikor fő szerepet kapott foglalkozásainkban a Minecraft EDU iskolai verziója. Most nem írok részletesen róla, hiszen blogom több bejegyzése is ennek jótékony, fejlesztő hatásairól ír. 
Visszatérve a bemutató órára, írom le, hogy hetekkel az esemény előtt keresett fel Erika, a gyermekek történelem tanára, hogy szívesen fogad valamilyen IKT alkalmazással segített, differenciált feladatot. Megkaptuk tőle a témakört, ami a görög mitológia volt. Átbeszéltem a gyerekekkel, miről is lesz szó, és rájuk bíztam a választást, hogy kedvükre építsenek valamit a Mincraft EDU-ban a témakör szerint. 
Hatalmas lelkesedéssel láttak neki a munkának. Több foglalkozás is ennek jegyében telt nálam ott az Anyahajó Stúdióban. Végül is három kis tanítványom alkotása készült el úgy, hogy ők videót is készítettek közben, és így felkerült saját YouTube csatornájukra. Szíves szeretettel ajánlom a felvételeket megnézésre azzal a megjegyzéssel, hogy senki ne "egy az egy"-ben várja a trójai faló, a görög labirintus, valamint a Minotaurusz megtestesülését, hiszen ez a Minecraft játék éppen is a gyerekek kreativitását szolgálja fejleszteni. Így ők beleláttak ezekbe az építményekbe olyanokat, amiket mi el sem tudnánk képzelni. De  - hála Erika Montessori szemléletű pedagógiai hozzáállásának - elfogadta alkotásainkat, sőt ötösökkel jutalmazta a gyerekek mukáit. 
Most először a három gyermek videóját mutatom be, majd azt az öt perces videót, amely híven tükrözi azt a csodát, amikor egy - egyébiránt nehezen beilleszkedő, és sokszor kudarcokra ítélt - kisfiú büszkén mutatja be társainak az általa készített  görög labirintust.

És végül summaként egy bő, egyperces kis bemutató álljon beszámolóm végén, ahol álmom egy cseppnyi beteljesülését mutatom be.

Hiszem, tudom, hogy utazó gyógypedagógiai munkánk sikeressége rejlik abban, ha merünk bátran hozzányúlni a legmodernebb  digitális eszközökhöz, alkalmazásokhoz, netán online videójátékokhoz.
Viszont a siker csak akkor lesz teljes, ha olyan elfogadó és befogadó pedagógus társakra lel egy integrált iskolában fejlesztő gyógypedagógus, aki képes és hajlandó osztálytermi keretek között is csillogni hagyni sajátos nevelési igényű kisdiákjait.

Jöjjenek hát sorba a bemutatók! Ragyogjanak tudásukkal a kis "nebulók"!











2017. december 21., csütörtök

OVI-IKT kurzus a Tarkabarka Óvodában - Kedvcsináló bepillantó zenés képmetszetekkel



Ez év tavaszán indult el az óvodapedagógusoknak készített akkreditált IKT képzésünk a Gondolkodj Egészségesen! Személyiségfejlesztő Óvodai program keretében. A blended learning szervezésű kurzusról készítettem akkor egy kis beszámolót, amely ITT olvasható. 
Novemberre gyűlt össze a második maroknyi, ám annál elszántabb Csapat, hogy bepillantást nyerjen a modern technológia-adta újszerű óvodai eszköz- és módszertanba. Minden jelentkezőnek nagyon örülünk, ám el kell, hogy mondjam, felettébb boldogok vagyunk akkor, amikor intézményvezetőt is megpillantunk a névsorban. Szerencsés módon ez így történt most is. Talán nem kell külön részletezni azt, hogy mekkora előny, ha egy óvoda, avagy iskola élén innovációra nyitott, tettre kész vezető van. Több éves tapasztalat mondatja ki velem, hogy szinte behozhatatlan szerencsés helyzetben vannak azok a kollégák, akik ilyen helyen dolgozhatnak, taníthatnak. 
Minden elismerésem és megbecsülésem a kurzus valamennyi hallgatóját illetően, hiszen szinte az alapoktól indultunk, ami az információs és kommunikációs technológiát illeti. S ez nem leminősítésük, hiszen évtizedes, komoly szakmai tapasztalat van mögöttük. Viszont valamilyen oknál fogva most jutottak el oda, hogy rászánják magukat egy vadonatúj megtanulására. 
Közös beszélgetéseink során egyöntetűen megállapítottuk, hogy "nincs mese", haladnunk kell a korral, haladnunk kell piciny gyermekeinkkel, akiknek kezébe természetszerűen a játékokkal együtt kerülnek a digitális eszközök, okostelefonok, tabletek. 

Novemberi képzésünk tematikája, szerkezete, online felületei hasonlóak voltak első kurzusunkhoz.

Természetesen egy új Kurzus-Teret nyitottunk számukra, ahol kis változtatásokat hajtottunk végre az előző képzés tanulságait levonva. Sok ismeretanyag és alkalmazások sokasága, elérhetősége, kis tutoriál videók találhatóak az oldalon, amit "örökbe" odaadtunk a képzést elvégző óvónéniknek. Ugyanis arra gondoltam képzésvezető kolléganőmmel Nagy Ildikóval együtt, hogy akkor lesz hatékony a kurzus, ha vissza-vissza tudnak majd járni a hallgatók a Kurzus-Térre, hogy onnan vehessenek majd további ötleteket. Hiszen a képzés rövid ideje alatt szinte képtelenség elsajátítani az ott megjelent tudást és gyakorlatot. 

Szokásomhoz híven a kurzus alatt is készítettem videó felvételeket. Több órányi filmanyag gyűlt össze, amit végig is néztem . Megállapítottam, hogy mély tanulságok , önreflexiók vonhatók le , ha visszanézzük a saját magunk gyakorlatát. Mivel hatalmas videóanyag állt rendelkezésemre, így arra jutottam, hogy pillanatfelvételeket készítek a filmek nézése közben, és azokat fűzöm össze. Így készültek el az úgynevezett képmetszeteim, amelyek a három kontakt napról szólnak képaláírásokkal, zenei aláfestéssel ellátva. Valóban, csupán keresztmetszete mind ez a képzésnek, hiszen a három bemutató összesen 8 perc. Sok minden kimaradt belőle, ugyanis  nem mindent tudtam lencsevégre kapni. De így is - úgy gondolom,  - érzékelhető lesz a nyolc perc alatt kurzusunk mibenléte. 

Szeretettel nyújtom át tehát második OVI-IKT képzésünk summáját:








2017. december 16., szombat

A Kódolás Órája az Anyahajó Stúdióban - 2017.12.04-08.



2014 óta veszünk részt különböző kódolásos projektekben. Immár hagyomány, hogy a téli szünet előtt, szinte már karácsonyváró hangulatban éljük át a Kódolás Órája eseményét.  
A code.org  internetes oldala minden évben bőséges választékot nyújt számunkra, hogy milyen  játékos kódolásba kezdjen a Kis Csapat. Mivel ebben az évben nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a Minecraft világába, így természetszerűen ebben a témakörben zajlott Anyahajó Stúdiónkban a Kódolás Órája.  Digitális osztálytermünkben, az Anyahajó blogunkban leírtam a projekt menetét a gyerekek számára, amely ITT olvasható.
Mint ahogyan az elmúlt évben, úgy most is  workshop-videókrónika formájában nyújtom át a történéseket Kedves Olvasóim számára. Egy ötrészes sorozat, ahol negyven percben tárom ki ajtónkat, szíves szeretettel invitálva a kíváncsi , érdeklődő szülőket és kollégákat. Minden videófelvétel előtt némi kis magyarázattal fogok szolgálni, ám előtte összességében annyit kívánok megjegyezni, hogy utólagosan végignézve a felvételeket, belőlük számos tanulságot vontam le.
Az elsődleges annak az igazságnak a megerősítése, hogy minden gyermek egy önálló egyéniség. Ismernünk kell az aktuális tudásszintjét, habitusát, tanulási stílusát és még sok egyebet, hogy kettőnk között a pedagógus és diák kapcsolata ideális legyen. Nagyon kellett figyelnem a projekt során, hogy kit hogyan, milyen mértékben segítsek. Ugyanis ha nem érti a feladatot a gyermek, azonnal frusztrált lesz, és a játéktól pillanatok alatt elmegy a kedve. De vannak gyermekek, akik kifejezetten önállóan akarnak megküzdeni a kódolásos feladatok szintjeivel. Azokat meg az frusztrálja, ha segítő szándékkal ugyan, de beleszólok a dolgukba. S talán a legfőbb tanulság a projekt során az volt számomra,  hogy mennyire fontos a pedagógus háttérmunkája. Elengedhetetlen, hogy a kisdiák érezze, ott van  - ebben az esetben - Irma néni mellette, aki majd vele ujjong, ha sikerrel veszi az akadályokat, vagy éppen kisegíti őt, ha valamiben megakad. S mivel az IKT-val, azaz információs és kommunikációs technológiával támogatott fejlesztésben egy komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztést kívánok megvalósítani, így  - ha gép előtt ülünk is, de az együtt töltött perceink szeretetteljes, gyógyító közegben telnek, amibe bizony egy simogatás, egy ölelés is benne van , természetesen csak ott, ahol erre látható módon igény van.

Kezdődjék hát a krónika!

Az első kisfilm elején látható fiúcska önmagához mérten hatalmasat teljesített azzal, hogy nem lépett ki a feladathelyzetből, hanem kitartással vette az akadályokat, eljutva a játékos programozás befejező, 12-ik szintjéig. Ehhez fontos volt részemről a folyamatos magyarázat, és legfőképpen a folyamatos dicséret a sikeres megoldásokért. A hét perces filmecske második részében egy olyan kislányt kellett végigvezetnem a kódolási szinteken, aki komoly számolási nehézséggel küzd. Minden pillanatban ott kellett, hogy legyek vele a játékban, viszont a másik kislánytól  sem  volt remélhető, hogy majd egyedül megoldja a feladatokat. Ezért hát kinyitottam számára a másik gépet, ahol az általam elkészített súgót láthatta. Így is nagy teljesítmény volt, hogy nem adta fel menet közben, és elérte a végső, 12-ik szintet. Mindenki számára motiváló ajándék volt, hogy azonnal leírhatták nevüket egy oklevélre, amit kinyomtatva meg is kaphattak a projektzáró ünnepségen.
Meg kell, hogy mondjam, nem kis kihívás volt a projekt kisdiákjaim számára. Hiszen a hosszadalmas, nagy figyelmet igénylő feladatsor után, még az okleveleiket be is illesztették projektproduktumaik gyanánt saját bloghajóikba, ami azért már digitális kompetenciáik szép eredményét mutatja.
A videókban sajnos be-beszűrődnek olykor a folyosó zajai, valamint Sanyi bácsik érces hangja, amikor hazamenetelre szólítja a tanulókat. Még nem találtam meg a módját, hogy eme zavaró háttérzajokat kiszűrjem, de remélem, videóim fő mondanivalóját azért ez felettébb nem zavarja meg.

Íme az első felvétel a workshop-videókrónikám csokrából:



A második kisfilm elején látható, figyelemzavarral küzdő  fiúcska részéről is nagy teljesítmény volt, hogy motivált maradt a feladat során, és a kapott segítséggel szépen haladt, együttműködő módon a játékban. Meg kell, hogy említsem, hogy szinte minden hozzám járó gyermeknek szövegolvasási , szövegértési problémája van. Tehát ebben a nagy projektben nem tettem ki őket annak, hogy emiatt ne tudják megoldani kódolási feladataikat. Tehát nagy részében én olvastam el az utasításokat, értelmezve számukra azokat. A felvétel két és fél percétől Roli szuper munkájában gyönyörködhetünk. Számára a Minecraft játéka, s benne a programozás egy kiteljesedés, amelyben tudását megmutathatja. Egyfajta tehetségnevelés ottléte célja az Anyahajóban. Egyedül szeret megküzdeni az akadályokkal, hogy öntudatát, önbecsülését növelje, de természetesen örömét velünk együtt akarja mindig átélni. Tehát ebben az esetben is kellett, hogy érezze kisdiákom, hogy ott szurkolok mögötte, várva, hogy flow élményében részese legyek. Ezért volt hát nagy segítségemre Barni, aki Marcikám mellé ülve, szakavatott mentorként segítette a játékos programozásban. Így ő sem maradt le, elérte célját, oklevelét ő is megkapta Barni támogatásával. Ebben a videó részletben bepillantást nyerhetünk abba is, hogy miként is illesztik blogjukba okleveleiket a gyerekek. 
A felvétel utolsó négy percében parádés jelenetnek lehetünk szem-és fültanui. Két jóbarát ül egymás mellett, akik profi játékosok a Minecraftban és egyéb stratégiai online játékban. A kódolás alapjaival azonban most ismerkednek. Természetesen önállóan akarták megoldani a különböző blokkok elhelyezését, ami azért nem kis fejtörést okozott nekik. De  elképesztő akaraterővel, elszántsággal törekedtek a kis ügynök beprogramozására, ami végül is mindig sikerült számukra. Humorérzékük csodás előttem, ami kisegíti őket nehézségeikből. Partner vagyok ebben  mindenféleképpen. Ezért is hagytam , hogy sapkájuk rajtuk legyen a foglalkozás során. Teljesítményük annál is inkább kiemelkedő, mivel egy hosszú, fárasztó nap után, késő délután térnek be hozzám. Ember legyen a talpán, még felnőttként is, ha valaki ennyi koncentrált óra után  feladatot tud végrehajtani sikeres módon.

Következzen hát workshop-videókrónika csokromból a második felvétel




A harmadik kisfilmben Barni személyiségében, egyéniségében , játékában, gyönyörködhetünk. Kérdezhetné valaki most, hogy ennyi erény mellett miért is kell neki hozzám járnia. Igen, valóban érdekes felvetés, hiszen mellettem igen nagy segítség az ő robotikában és programozásban megnyilvánuló tudása. Csakhogy ma még az általános tantervi követelmény nem igen kedvez a különleges képességekkel megáldott, ám némely részképességben gyenge gyermekeknek, így Barnikámnak is vannak némi problémái egyes tantárgyi ismeretek elsajátítása tekintetében. 
Egy szó, mint száz,- következzék hát Barnabás!
Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha önmagát dicsérve örül  sikeres teljesítményeinek, hiszen az elmúlt évek során nem kevés kudarcélmény érte őt. S az a tanulási közeg, ahol ő most ilyen sikeres lehet, önbecsülését, önértékelését ily' módon növeli meg: 



A negyedik kisfilm első három perce két kislány produkcióját mutatja be. Közöttük ülve, hol "mamájuk", hol barátnőjük voltam e különös kapcsolatban. Bal oldalamon Pannácskámat segítettem, aki roham-gyorsasággal akarta végigjárni a szinteket. Nem is értettem sietése okát az elején. Menet közben azonban közölte, hogy a bónusz-gyémántokat azért nem szedi be, mert ha marad idő, akkor a Minecraftban szeretné továbbépíteni elkezdett világát. Ő az a kislány, akinek valóban terápia ez, a sikeresen megszerkesztett, online építkezős játék. Tehát segítettem őt ez alkalommal is, hogy a foglalkozás végén legyen számára még néhány terápiás perc saját Minecraft világában. 
A jobb oldalamon játszó kislány határozott módon elzárkózik attól, hogy én segítsem őt a feladatok megoldása során. Van is különös logikája, türelme, előre tervező, struktúrákat felépítő képessége ahhoz, hogy önállóan rájöjjön a kis ügynök vezetésére. Ennek ellenére ő is igényli háttérből figyelő szemeimet, s annak, hogy sikereinek én is vele együtt örüljek.
A következő két és fél perc ékes példája a párban tanulás csodájának. A tudásmegosztás példaértékű ezeknél a gyermekeknél. Szinte önkéntelenül, azonnal segítik társukat abban, amiben ők hozzájuk képest lemaradtak. Barni a már tőle ismert módon segíti Matyit a projekt során, Adrián pedig az újdonsült, kiváló mentorjelölt, akinek valódi képességei csillannak meg. Az ő esete harsogóan hirdeti azt az igazságot, hogy a nehezen kezelhető, beilleszkedni nem tudó gyermekeknél mentőöv, ha megtaláljuk bennük a tehetségcsírát, ami őket olyan irányba tereli, amely a sorozatos rendbontások helyett valami különleges, hasznos tevékenység lehet. 
Filmecském utolsó három perce Kristófkámról szól. Immár ötödik éve jár hozzám, és több videó mutatja, örökíti meg egyénisége, személyisége tudása fejlődését. Szülői segítséggel vigyázzuk útját, hiszen elementáris erővel tud online, stratégiai játékokkal játszani. Ennek köszönhetően meg van a remény ahhoz, hogy Kristóf számára terápiás közeg, és egyben tehetsége kibontakoztatásának lehetősége legyen a digitális világ eme szelete. A Kódolás Órája projektjében szinte felnőtt módon, öntudatosan vett részt. Ő volt az egyetlen, aki nem tőlem várta az instrukciókat, hanem - kattintva a feladatban lévő, angol nyelvű tutoriál videókra - megnézte azokat, és azonnal hozzálátott a programozáshoz. S hogy kellett-e jelenlétem a komoly játék során? Erre válaszom, hogy szinte életbevágóan fontos számára. Neki velem együtt válik igazi élménnyé egy játék. Igényli, hogy ott legyek vele, néha fejecskéjét megsimogassam, ha éppen arra lenne "éhes".

Legyünk hát mindennek tanui a workshop-videókrónikám negyedik felvételében!




Végül következzék workshop-videókrónikám summája, amelyben érzékeltetni kívánom, hogy hitem és meggyőződésem szerint szépen beilleszthetőek a modern technika eszközei, az online játékos programok gyermekeink életébe úgy, hogy az emberi értékek ne szenvedjenek csorbát.  
Fel kell, hogy tudjuk mutatni számukra azokat a kincseket, amelyek értelmet adnak életüknek. S majd akkor nem pótcselekvésként fognak belemenekülni  értelmetlen és adott esetben káros videó játékokba, hanem fejlődésüket szolgálva, játékos tevékenységként örömforrássá válhatnak azok számukra. 

Íme hát a summa!


2017. december 12., kedd

Utazásom Joulupukkival, a finn Mikulással a Brumi Óvodába



Nem gondoltam volna, hogy életemben még kaphatok ajándék-Mikulást. Pedig hát ez így történt 2017.december 6-án!  Ennek rövid előzménye, hogy néhány nappal Mikulásnap előtt csörgött a telefonom. Bogdán Lilla, a Finn Kulturális Intézet ügyvezetője  hívott fel. Közölte velem, hogy szeretettel várnak 6-án a Gresham-palotába, ahonnan Joulupukkival, a finn Mikulással együtt utazunk a gyerekekhez, a Brumi Óvodába.  Mondanom sem kell, hogy az örömtől és meglepetéstől egy pillanatra elakadt a hangom, majd boldogan, köszönettel fogadtam el a szíves meghívást. 
S miért is ért eme megtiszteltetés? Annak egy különösen szép magyarázata van, - mégpedig egy szlogen, amelyet a világ legkiválóbb női sakkozója, Polgár Judit fogalmazott meg, nevezetesen:


Történt ugyanis, hogy október 25-én részt vettem a Finnagora szervezésében megrendezett Learning Reload konferencián, ahol a Polgár Judit által létrehozott Sakkpalota Program digitális adaptációját mutattam be. A Brumi Óvoda pedig Magyarország első, kiemelt referencia intézménye, ahol Polgár Judit megtalálta azokat az elkötelezett óvodapedagógusokat, akiknek segítségével kidolgozta a Sakkjátszótér Komplex Képességfejlesztő Programot, hogy komplex megoldást nyújtson az óvodás korú gyermekek képességfejlesztéséhez, és felkészítse őket az iskolakezdéshez. 
A Program sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatóján én is részt vettem, amelyről blogomban EZEN a helyen számolok be. 
A történések ilyeténképpeni összefüggése magyarázatot ad Kedves Olvasóim számára tehát, hogy miként is  szállhattam fel Joulupukki  "rénszarvas-húzta szánjára", azaz ülhettem be Mikulás-buszába, és repülhettem vele, Manójával és a Finnagora kedves Finn Képviselőjével Budapest utcáin át a Brumi Óvodába...

Megérkezve, már az utcára kihangzott a gyermekhad éneke, amellyel a Mikulást várták izgatottan, lelkesen. 

Mivel nem mindennapi eseményre került sor, így  többen is, velem együtt,  kamerával a kézben jártunk-keltünk a műsor alatt. Készülnek majd profi-felvételek, amelyek  - reménység szerint - láthatóak is lesznek. Most csupán a magam módján, megszerkesztettem a több, mint egy órás programból 17 percet, hogy némi kis ízelítőt nyújtsak át a  különös napból:



A "szánnal "visszarepültünk csakhamar a meséből a valóságba.

Csodás utazásom lehetett ezen a napon! A óvoda felé vezető út alatt gyönyörködhettem a finn nyelv szépségében, ahogyan a Mikulás és Manója fontos megbeszélést tartottak. Visszafele pedig az a megtiszteltetés ért, hogy kérdéseket kaptam a sakk fejlesztő hatásáról, amelyet a Joulupukki bájos Manója fordított finn nyelvre. 

Hálás köszönetem, hogy ez alkalomból is csodás Barátokat nyertem, és csak ámulok azon, hogy a  sakk összekötő ereje milyen széles körben terjed, és milyen távlatokat nyithat meg.