2017. május 21., vasárnap

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?" - avagy óralátogatás az Anyahajóban



Évente egyszer végig látogatnak Vezetőink minket, utazó gyógypedagógusokat, hogy munkánkba belepillantsanak. Az én napom május 9-ikére esett, amikor Csuka Veronika, az utazó gyógypedagógiai hálózat intézményegység vezetője, és helyettese, Márkus Orsolya volt  az Anyahajó Stúdió vendége. Ilyenkor a gyermekekkel is közölni szoktam, hogy milyen esemény előtt állunk. Ez így volt most is. Szerencsés vagyok, mert mindig van a csoportunkban olyan, aki különös vendégszeretettel megáldott lélek. Jelen esetben Barnus készült nagy odaadással a vendégek fogadására. Még számomra is meglepetéssel szolgált, amikor május 9-én,  még jóval a foglalkozás megkezdése előtt benyitott hozzám. Kis szatyorjából előhúzott két szakkönyvet, amelynek témája a sakk és a programozás volt. Hozott magával egy mikrofont, és egy kis "szerkenytyűt", ami bekapcsolva fényeffektusokat játszott a falon. Kézenfekvő volt számunkra, hogy a Cikkcakk sakk dallal fogjuk Vera nénit és Orsi nénit fogadni. Témánk a spanyol megnyitás volt a Sakkpalota Program szerint. A lépéseket az analóg sakktáblán vettük először sorra, majd a Kahoot játékban összegeztük tudásunkat. Olyan öröm volt számunkra, hogy Vera néniék elfogadták invitálásunkat, és játszótársainkká váltak. Úgyhogy egy izgalmas, jó kedélyű verseny kerekedett ki a Kahoottal. Természetesen nem maradhatott el Barni Lego Robot bemutatója sem, amit Vera néniék nagy odafigyeléssel kísértek végig. 
Nem részletezem a foglalkozás menetét. Helyette álljon itt az a link, amelyik az Anyahajó május 9-ére eső foglalkozás tervezetét tartalmazza: http://anyahajosegit.blogspot.hu/2017/05/centrum-sakkban.html

Elmondhatom, nagyon barátságos, kellemes hangulatban voltunk együtt ezen a napon. A foglalkozásról készítettem egy 16 perces  kivonatot. Hadd őrizze meg blogom mintegy workshop-videókrónikaként szép emléknek az együtt töltött perceinket.

Pillants hát bele Kedves Olvasóm! Így játszottunk együtt május 9-én ott az Anyahajón:


2017. május 19., péntek

Future Work Festival 2017 - Rövid beszámoló egy gyógypedagógus szemszögéből


Szíves invitálásnak engedve jutottam el május 17-én a Future Work Festival-ra, amelynek helyszíne  a  budapesti Akvárium Klub volt. A Facebook Digitális Témahét Tanári Fórumán
olvastam ugyanis, hogy az IVSZ jóvoltából egy kuponkód beváltásával ingyenesen regisztrálhatnak a pedagógusok a rendezvényre. Gyorsan átnéztem a programot, és nem sokat tétovázva, hamar beváltottam a kuponkódot. Viszont nem kevés időt vett igénybe az, hogy a felkínált számos, jónak ígérkező előadás, workshop közül melyikre menjek, a programlapon melyiket is karikázzam be. Utólag visszatekintve, örömmel konstatálom, jó volt a választásom. Ismét megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy gyógypedagógusként is a legmodernebb eszközökkel, módszerekkel kell felkészítenünk a ránk bízott gyermekeket a jövőre. Hiszen ők is abba nőnek bele, amikor is a gyors technikai fejlődésnek köszönhetően állások milliói szűnnek majd  meg az automatizáció, a robotika, a mesterséges intelligencia hatása miatt. 
Kétféle szerepben is jelen voltam ezen a napon. Egyrészt, mint két, egyetemi éveit lassan befejező leányka édesanyja, másrészt,  mint gyógypedagógus, aki sajátos nevelési igényű gyermekeket szeretne tudása legjavát beleadva segíteni felkészíteni a nagybetűs életre. 
Az előadások szünetében meg-megálltam egy-egy asztalnál, ahol fiatalok kínálták a jövő munkaerőpiacának  lehetőségeit. Összegyűjtve néhány ismeretterjesztő prospektust, megállapítottam: a nyelvtudás mennyire fontos a ma fiataljai számára. Bizton merek reménykedni, hogy kislányaim, akik jelenleg Japánban és Szardínián töltik ösztöndíjas idejüket, a már meglévő két nyelvvizsga mellé most megszerezve a harmadikat , találnak majd maguk számára olyan munkát, amiben örömüket lelhetik.
S a szívem másik bugyrában élő kis csapatom ott az Anyahajóban, sem fog elveszni a jövő nagy forgatagában. Legalább is ezt merem hinni, hiszen évek óta igyekszem őket a modern technológia eszközei segítségével felvértezni. Nem szeretném, ha bárki is félreértené azt, amit most le fogok írni...
Nagyra becsülöm, és tisztelem mindazokat a kollégáimat, akik a hagyományos módszerekkel azon fáradoznak, hogy az éveken  át hozzájuk járó, különböző részképesség zavaros, sajátos nevelési igényű gyermekeket megtanítsák helyesen írni, az alapvető számolási műveleteket megértetni, és azokat hosszasan begyakoroltatni, de ha majd kilépnek a valós világba, és ott kell majd nekik valamiképpen helyt állni, akkor vajmi kevés esélyük lesz munkához jutniuk, bármilyen szép is lesz kézírásuk, bármilyen mértékben tudtak is fejlődni helyesírásukban, számolási készségeikben. Digitális kompetenciák nélkül sajnos esélytelenek lesznek... Úgy vélem, hogy éppen is a digitális kompetencia fogja őket versenyképessé tenni modern világunkban, hiszen ezzel a tudással képesek kompenzálni egy-egy részképesség gyengeségüket. Nem beszélve arról, hogy kezükbe adva a modern technológiai eszközöket, nyilvánvalóvá válhat a bennük rejlő tehetség, amivel pedig kimondottan sikeresek lehetnek a jövőben. Ezért szeretem azt, amikor csodásan, kollaboratív módon, szabadon építkeznek a Minecraft világában, vagy szerelik össze a Lego Robotunkat, készítenek hozzá kis programokat , és számos más digitális eszköztár birtokába juthatnak élményszerűen, játékosan.
Mindezt azért írtam le a Future Work Festival-ról szóló beszámolómban, mert olyan workshopokat láttam, amelyekben a mi kis Anyahajó Stúdiós munkánk köszönt vissza... Nem kérkedni kívánok ezzel, csak azt a különleges jó életérzést szerettem volna megfogalmazni, ami a Fesztivál kapcsán megszületett bennem. 
Kedves kolléganőm, Nagy Ildikó Mária tehetségfejlesztő szaktanácsadó, mesterpedagógus, óvodapedagógus is elkísért az eseményre, akivel örömünk közös volt. Ugyanis  láttuk, hogy a programok során hangsúlyt kapott a digitális eszközök megfelelő  alkalmazása az óvodáskori gyermekek esetében is.
Szokásomhoz híven készítettem néhány felvételt a nap során. Igyekeztem Kedves Olvasóim idejét és türelmét nem igénybe venni, így csupán néhány képet, és pár perc videóbejátszást szerkesztettem össze 7 percben, amelyet átnyújtok most szíves szeretettel:

2017. május 8., hétfő

IKT az oviban,- avagy kedvcsináló bepillantó egy kurzusba


Mint már annyiszor, most sem hagyhatom ki jelen írásomból annak a nevét, aki elindítóm, mentorom, segítőm és inspirálóm volt szakmai életutamon. Igen, Dr, Kőrösné, dr. Mikis Márta ő, a magyar gyermekinformatika megteremtője, aki adaptálta Magyarország számára a Cohen pedagógiát, és aki a mai napig ébren tartja, és szorgalmazza közöttünk ennek fokozódó jelentőségét. 
Amikor kolléganőmmel, Nagy Ildikó Máriával elindithattuk első közös IKT képzésünket óvodapedagógusok számára, természetszerűen Márti munkásságának bemutatásával kezdtük el napunkat. 

Túljutottunk hát az első kurzuson. Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amikről közös eszmecserét folytatunk azóta is a velünk együtt gondolkodó vezetőkkel, óvodapedagógusokkal. Azt nem mondom, hogy felhőtlen a helyzet,  az óvodai IKT alkalmazás szükségszerűségének megítélésében,  ám a magam részéről most már , az idők múltával vitába nem bocsátkozom senkivel. Szerencsés módon egyre több azoknak száma, akik szívják magukba az újat, hiszen nem szeretnének sem lemaradni, sem kimaradni a mai szélsebesen futó fejlődés áradatában. 

Készítettem egy rövid keresztmetszetet a blended learning képzésünk 30 órájáról, hogy bepillantást nyújtsak azok számára, akik érdeklődnek iránta. Nem titkolt vágyam, hogy kis bemutatómat kedvcsinálónak is szánom. Ki tudja, hogy esetleg nem lesz-e olyan óvodapedagógus , avagy intézmény vezető, akinek kíváncsiságát felcsigázva jelenetkezni fog egy következő kurzusra. 

Előre soha nem szeretek ígérni semmit. Nem is szokásom, hogy készülő programjaimat, esetleges bemutatóimat előre nagy fennen hirdessem. Ám, ha valamivel kapcsolatosan referenciát kapok , annak felettébb örülök. Így bátorkodtam az elmúlt képzésről is szólni blogomban, hiszen az összefoglaló prezentációmba a résztvevő óvodapedagógusok reflexióit is betettem , hogy szóljanak ők helyettünk, helyettem. 
A ppt-ben készített bemutatót kétféle verzióban mentettem el. Az egyiket a SlideShare dokumentum megosztóra töltöttem fel, hogy ki-ki annyit időzzön egy -egy oldalon, amennyit szeretne. A másikat videóként tálalom fel a Kedves Érdeklődőknek. Ugyanis a "belbecs" mellett szeretek a "külcsinre" is hangsúlyt fektetni. Így ha valaki zenekíséret mellett, és szép függönyös áttűnésekkel kíván belepillantani kurzusunkba, azt is megteheti, ami 4 percet és 21 másodpercet vesz igénybe.
Szavamat nem szaporítom tovább, induljon hát a mini "előadás"!

A dokumentummegosztó oldal verziója: 

Ikt az oviban,- avagy kedvcsináló bepillantó egy kurzusba from Szeverényi Irma

Ugyanez függönyös áttűnésekkel, zenei kísérettel, videó formájában:

2017. május 5., péntek

Sakkpalota Országos Konzultációs Nap a Lemhényi Dezső Általános Iskolában





Immár ötödik alkalommal gyűltek össze a Sakkpalota Programot ismerő és művelő pedagógusok május 2-án, a budapesti Lemhényi Dezső Általános Iskolában. Azért éppen itt, mert ebben az Intézményben találta meg Polgár Judit, nemzetközi sakk nagymester azt az elkötelezett vezetőt Dienes Anna személyében, aki teljes odaadással mellé állt az ügynek,  és Őryné Gombás Csillát, mint olyan pedagógust, aki már előtte is felismerte a sakk képességfejlesztő lehetőségeit, és alkalmazta is tanításában annak bizonyos elemeit. . 
Én 2014-ben ismertem meg a Sakkpalota Programot, és vittem be először  Anyahajónkba  itthoni, kedvenc sakktáblámat. Azóta rendszerességgel írok Sakkpalotás életünkről blogomban, és a csoportunk online tartózkodási helyén , az Anyahajó blogban.  
Néhány héttel ezelőtt kaptam meghívást a Sakkpalota Országos Konzultációs Napra, amire örömmel regisztráltam. A részt vevő pedagógusok lehetőséget kaptak saját Sakkpalota oktatási ötleteik bemutatására. Így én is jelentkeztem, hiszen az elmúlt időszakban szép mennyiségű és sokrétű IKT-s adaptáció gyűlt össze azokból a feladatokból, amelyek a Sakkpalota 1. tankönyvben szerepelnek. 
Íme a meghívó:

Beszámolóm korán sem lesz teljes, hiszen az időkeretek ezt nem engedik meg. Ezen felül a bemutatóórák közül is csak egy, amin részt vehettem, mert fizikai képtelenség ugye egy időben négy helyen is jelen lenni. Ám még mielőtt néhány szót szólnék az általam megtekintett óráról , álljon itt Polgár Judit köszöntő beszéde, amelyet a Cikkcakk sakk dal közé ékeltem be. Judit a dal szerzője, amit csodás előadásban hallhattunk a Lemhényi Dezső Általános Iskola gyermekkórusa előadásában:

                  

Ezután Dienes Anna, az Intézmény Igazgató  Asszonya köszöntötte a Sakkpalotás Pedagógusokat, s mutatta be néhány percben iskoláját, s a "Négy bástya" programot  . Majd elindultunk a "szélrózsa minden irányába", azaz a négy bemutatóóra helyszíne felé kisdiákok vezetésével. Én a harmadik osztályt választottam. Elmondhatom, telt házas volt a bemutató, amelynek kis időre   Judit is vendége  volt. A gyerekek igazán otthonosan mozogtak a Sakkpalotában. A nyelvezetet látható módon már sajátjuknak érezték. Pedagógusuk szépen vezette őket az óra során. Sok játékos feladatot oldottak meg kis csoportokba rendeződve. Sokszor nem is tudhatta az ember, hogy most milyen tantárgyi órán  vesz részt, hiszen olyan sokrétű , komplex ismeretanyag volt elrejtve az óra menetébe . Kezdve a matematikai képességektől a memória edzésen át egészen a személyiségfejlesztésig menően. Örültem, hogy tanúja voltam mindennek.
Az ebédidő alatt volt az eszközbemutató, amelynek során sok kreatív, remek ötletet osztottak meg a program szerint tanító pedagógusok. Ez az alkalom számomra nagyon jó volt arra , hogy végre rendszerezzem mindazt az online feladatot, amelyet több web.2.0 alkalmazással készítettem az elmúlt két évben. Erre a LearningApps tankockáit láttam legmegfelelőbbeknek. Vannak eleve LearningApps-es kvízeim közöttük, de ideimportáltam be a Redmentában készült teszteket, a Jigsaw Planet puzzle készítő alkalmazásban készült sakkos puzzlékat, a Kahoot játékban megalkotott kvízeket, a QR kódokba elrejtett igaz-hamis állításokat, valamint a gyermekek által  a Minecraft EDU-ban készült Sakkpalotákat. Szerettem volna, hogy könnyen megtalálhatóak legyenek a feladatok, ezért készítettem hozzá egy rövid, ppt-és bemutatót. Az egyik verziót úgy, hogy kattintásra legyen megtekinthető, a másikat pedig videóba mentettem, és a Cikkcakk sakk dalt tettem alá kísérő zenének. 
Íme: 


    


S most ugyanez dallal kísérve:

    

Abban a reményben vagyok, hogy a fenti kis tájékoztató elegendő kedvcsináló ahhoz, hogy aki gazdagítani szeretné IKT-és alkalmazásokkal  Sakkpalota eszköz- és módszertárát, az rátaláljon az általam és tanítványaim által készített interaktív feladatokra. Mindenhol megtalálható az adott online felület elérhetősége. Tehát a fő link, ahol kis gyűjteményem fellelhető a következő:


Szíves szeretettel nyújtom át minden Kedves Érdeklődő Pedagógus Társamnak!
Ha bárkinek kérdése lenne bármelyik alkalmazással kapcsolatban, szívesen segítek. Megtalálható vagyok a Facebook Sakkpalota csoportjában, ahol ezt a bejegyzést is közzéteszem csakhamar. 

Még csak annyit, hogy Balázs tanítványomat is magam mellé vettem, mint már nem először egy ilyen alkalommal, Ő ugyanis egy olyan ajándék számomra, aki "csudamód" tudja prezentálni a mi Anyahajós életünket. Ezúttal is felnőtt társként vett részt a bemutatóban. Saját laptopján ismertette az asztalunknál érdeklődő kollégáknak az egyes online alkalmazásokat, miközben én másoknak mutathattam különböző sakkos, interaktív feladatokat. 

Öröm volt számunkra ez a nap. Öröm, amikor látni lehet érdeklődő, újra nyitott kollégákat.
S öröm volt személyesen találkozni Polgár Judittal. Balázskámmal átadtunk számára két posztert, amelyet a Digitális Témahétre készítettem ,s amelynek projektjei a Sakkpalota Program adaptációi voltak. 
Megvásároltam a helyszínen a Sakkpalota 2 Tanítói kézikönyvet, amely szerint fogunk a jövő évben haladni. Első oldalára Judit személyes aláírását is megkaptam, miközben a gyermekkórus tagjainak kicsiny kezeire írta sorban a mosolygós aláírásokat. De jó is volt látni a felé nyújtott kezeket! Ahogyan csendben, kitartóan várták , hogy sorra kerülhessenek! Szívem megtelt bizonyossággal, reménnyel. Megfogalmazódott bennem ezekben a percekben: "Igen! Lesz még egyszer értékteremtés közöttünk! Lesz még egyszer ünnep a világon!" 
Köszönjük Polgár Judit, hogy ebben Te ilyen szép és nemes szerepet játszol!😊






2017. április 24., hétfő

Élet az Anyahajóban,- avagy modern eszközökkel a tehetség - rehabilitáció szolgálatában



Úgy vélem, szerencsés csillagzat alatt született az, aki utazó gyógypedagógus éppen a ma napjaiban. Ugyanis a modern eszközök olyan arzenálját használhatja, amellyel egy vadonatúj világot teremthet kis fejlesztő szobájában. Természetesen sok minden szükséges a csillagok kedvező együttállásához, ám kitartó türelemmel, kutatással, kereséssel,  előre és felfele tekintéssel rálelhetünk a kincsre. Igen, bizton írom le, valódi kincs birtokában lehetünk, ha jól meggondoltan, megfelelő szakmai és emberi hozzáállással választjuk ki azokat az IKT eszközöket, Web 2.0 alkalmazásokat, amelyek hatékonyan, élményszerűen, informálisan, játékos módon segítik a gyermekek komplex személyiségfejlesztését
Már írtam arról, hogy nem igazán vagyok híve a bemutató foglalkozásoknak... Tudom, többen is értik ezt, hiszen vagyunk egy páran kollégák között olyanok, akik feszengve érzik magukat, ha több szempár is figyeli munkájukat. S a gyermekek sem biztos, hogy önmagukat tudják adni egy ilyen alkalommal. Főleg kiszámíthatatlan ez a mi esetünkben, amikor bizony nagy befolyással van a foglalkozás menetére a gyermekek aktuális állapota. Ezért kedvelem inkább a mi Anyahajó Stúdiónk sarkában állványra helyezett kis digitális fényképezőgépemet. Szinte észre sem vesszük, hogy rögzíti minden tettünket, mondatunkat, annyira megszokottá vált, hogy be van kapcsolva. Bár nem kis munka, hogy a sok-sok óra anyagát azután megszerkesszem, megvágjam, de  - úgy gondolom - nem haszontalan. Hiszen - egyrészt - számomra egy rendkívüli jelentőségű visszacsatolás úgy magamat, mint a gyermekeket illetően. Lassan 10 éve gyűjtöm videófelvételeimet, és különleges visszanézni így az eltelt évekre, a változásokra, a gyermekek fejlődésére. Másrészt abban a reményben vagyok, hogy az úgynevezett workshop-videóim esetleg segítséget , inspirációt adhatnak pedagógustársaim számára. Igyekszem blogomban gyűjteni őket, s ha valaki otthoni körülményeiben megnézegeti a filmecskéket, talán még nagyobb bepillantást kaphat műhelymunkámba annál, mintha egyszer-egyszer eljönne hozzám óralátogatásra... 
Jelen bejegyzésem során négy kis videófelvételt nyújtok át Kedves Olvasóimnak. Összefüggenek egymással, hiszen Barnusról szólnak. Őt egy új kincsként mutattam be az elmúlt év szeptemberében. Tanulási akadályoztatásai és magatartásszabályozási zavara alatt elrejtett különleges tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált az Anyahajó szabad tanulási környezetének és a Mindstorms Lego Robot EV3 készletének köszönhetően. Édesapjával karöltve csodálatosan gazdagította tevékenységeinket. Eme blog lapjai őrzik workshop-videók formájában mindezeket. 
Hosszas kísérletezések , előkészületek után sor került arra, hogy elinduljunk a Minecraft EDU világába. Csak az elmúlt néhány hónap tapasztalata is azt mondatja velem, hogy érdemes volt kitartani a kezdeti nehézségekben. Hiszen olyan fantasztikus lehetőség rejlik ebben a játékban, ami  - meggyőződésem  szerint - felülmúlja az eddig megismert fejlesztő és oktató játékokat. Ez az online építkezős játék olyan 21.századi tanulási környezet, amelyben megvalósul a felfedeztető tanulás, a szabad, önálló alkotó tevékenység, ami fejleszti a kreativitást, számos tantárgy ismeretelsajátításában jótékony transzferhatást vált ki. Fejlődik a gyermekek térszemlélete, tájékozódási képessége. Komoly matematikai számításokat kell nekik adott esetben végezni, ami számukra nem teher, sőt a konstruálandó mű elkészítése érdekében egy izgalmas feladat. Anyanyelvi képességeik, digitális írás-olvasási kompetenciáik is ilyen módon fejleszthetők, hiszen gyors mondatokat kell nekik alkalomadtán leírni a parancsok során. Sorolni lehet a többi tantárgyi koncentrációt is, mint pl a vizuális kultúrát, a környezetismeretet, az angol nyelv tanulását.  De a fizika és a kémia ismereteit is cselekvésben ágyazottan sajátíthatják el a nagy konstruálók, mert saját kísérletezésük és számos tutoriál videó megnézése által különböző szerkezeteket tudnak építeni és működtetni, ami számukra hatalmas élményt jelent. A videófelvételek ékesen bizonyítják azt az igazságot, hogy a megfelelően  előkészített, és háttérben segített játék nem az elszigeteltséghez vezet, hanem inkább egy gyönyörű kollaborációt, együttműködést eredményez akár párban, vagy akár többen is belépve a multiplayer módba. Különleges élmény az, amikor én magam is bent vagyok világukban. Olyan szíves szeretettel hívnak, várnak, és segítenek a tájékozódásban, hogy öröm átélni ezeket a perceket, órákat. A szociális tanulásnak, a kommunikáció-fejlesztésnek "csudajó" alternatívája ez a megoldás. A kortárs segítség a heterogén csoportban  szintén megvalósul a Minecraft világában. Csodálom sokszor azt az összetartást, ami a közös játék során látható egy-egy építkezés alkalmával. Valódi tudásmegosztás, tudásépítés folyik a gyermekek között. Ki erre, ki arra ismer megoldást, amit példaértékű módon azonnal megoszt a másikkal. Így indulhatnak el azok a társak is, akik még nem is ismerik a játékot. Egy-két kisegítő instrukció után szárnyalva haladnak saját felfedező útjukon, és csakhamar az utánuk jövő kezdők mentoraivá válnak. Ez így volt Barni esetében is. A sok-sok vágatlan felvétel közül most egy négy részből álló workshop-videót nyújtok át szeretettel és örömmel Kedves Olvasóim számára.

Az elsőben láthatjuk azokat a kezdeti lépéseket, amelyeket Barni tesz meg a Minecraft EDU-ban, és ahol kis társa, Márk van segítségére multiplayer verzióban. A gyerekek nagyon szeretnek büszkélkedni találmányaikkal, hiszen tudják, mennyire értékelem azokat. Ebben a felvételben is tanúi lehetünk ennek:



A második filmben már Barni öntudatos módon épít túlélő módban. Ez nagyobb kihívás, mintha creatívban építene, hiszen itt nincs meglévő eszközkészlete, hanem mindent barkácsolnia kell. Számára ez jelenti azt a nehézségi szintet, ahol munkája eredményeként a Flow-élményt tapasztalja meg. Különös lehetőség a játék a történetmesélésre is, amely során szükség van a figyelem megosztására. Ugyanis alkotás közben meséli Barni a cselekvési szálat, mit, hogyan, és mit miért is csinál éppen. S adott esetben munka közben még képes válaszolni is kérdéseimre. Így értettem meg például azt,  hogy a birkákat nem "poénból" kell megölni, hanem az életben maradás, önfenntartás végett...😊 



A harmadik videóban Barni ismét multiplayer módban épít Márkkal, de már sokkal fejlettebb formában, mint a kezdeti lépések alkalmával. Harmadikként én is beléptem világukba meglepetésképpen. Mivel az építkezésben szervesen nem tudok még részt venni, így jobb híján általában a játékba épített kamerát és a portfóliót veszem magamhoz, és dokumentálom ott bent tevékenységüket. Ez alkalommal még nem sikerült, de a későbbiek során az építkezés végén közös fotót készítünk magunkról, amit a Minecraft EDU  portfóliójában helyezünk el. Ebben a néhány percben valamit megtapasztaltam abból a kivételes élményből, amikor a pedagógus társa, barátja lehet tanítványainak, természetesen mindez a tisztelet, az egymás megbecsülése keretében:


Végül álljon hát itt a negyedik filmecske a workshop-videókrónika csokorban!
A címben megfogalmazott kifejezésre utalva talán érzékelhető, hogy egy hagyományosnak mondható gyógypedagógiai fejlesztés miként minősül át tehetség - rehabilitációvá. Barni egy ajándék számomra, akin keresztül ennek jogosultságát ékesen mutatja az a tanulási folyamat, amelyben része van Barninak az Anyahajónkban. Tudom, és hiszem, vannak még közöttünk Barnihoz hasonló esetek, lányok és fiúcskák, akik alig várják, hogy a bennük rejlő tálentumokat megmutathassák. Úgy vélem, meg vannak a lehetőségeink erre, csak keresni kell kitartó módon, és élnünk kell minden nekünk adta apró lehetőséggel. Kezdve az élethosszig tartó tanulástól, egészen odáig menően, hogy merjünk nagyokat álmodni, nagy távlatokban gondolkodni, és hinni mindig a jóakaratú emberekben, akik segítségünkre lehetnek nemes célunk megvalósítása érdekében.
Barni egy év óta tagja az Anyahajó kis csapatának. Ez idő alatt odáig juthatott el, hogy képes pedagógusai és osztálytársai előtt előadást tartani, számos társának mentora, és ím, ahogy az alábbi videó is mutatja, főiskolai hallgatók számára is felnőtt módon tudja a Lego Robot működésének alapjait s egy játékos programozást is bemutatni.
                                        



Barni most 10 éves... "A virágom...felelős vagyok érte."


2017. április 16., vasárnap

Digitális Témahét 2017. április 4-7. - projektünk bemutatása



Mint az elmúlt évben, úgy az idén  is beneveztünk a Digitális Témahét nagy , országos iskolai programjába. Előzetesen részletesen leírtam, miként is választottuk meg újra a Polgár Judit nevével fémjelzett Sakkpalota Program digitális adaptációját, így erre most külön nem térek ki. Csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy a koncentrikus körökként bővülő ismeretek, a tudásépítés remek eszközeivé váltak az IKT-val támogatott gyógypedagógiai komplex személyiségfejlesztés területén. Mielőtt részletesen írnék projekttevékenységünkről, álljon itt elsőként egy rövid summa, ami összefoglalja programunkat:



Projektünk címe:
"A sakk összeköt minket"
Digitális adaptáció a Polgár Judit Sakk Alapítvány által létrehozott Sakkpalota Programból

A projekt témája a sakk összekötő erejére épül. A diákok számára ennek valósága különböző színtereken, különböző személyek közreműködésével és együttműködésével válik kézzelfoghatóvá. A tevékenységek során a tanulók egy része az M4Sport TV csatorna Sakkaréna című műsorának vendége volt az interneten keresztül, ahol QR kódban elrejtett sakkfeladványt oldottak meg. Aktívan részt vettek az éppen aktuális schnell-partiban. A csapat többi tagja szabad kezet kapott arra, hogy sakkos témakörben építsenek a Minecraft EDU játékában. Az alkotások kollaboratív módon, multiplayer verzióban készültek el. 

A projekttevékenység amellett, hogy komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztés, több tantárgyat is felölel, mint például: matematika, anyanyelv, vizuális kultúra, informatika. 

Mivel egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre járnak hozzám a gyermekek, így a Digitális Témahét minden napján készültek feladatok az Anyahajó Stúdiónkban. Tizenkilenc integrált körülmények között tanuló sajátos nevelési igényű kisdiák tevékenykedett nap-mint nap. Évfolyamukat tekintve háromtól nyolcadik osztályosok.

Mivel komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztésről van szó, így külön tantervi célokat nem állítunk fel a projekt során. A cél, hogy a Szakértői véleményekben megfogalmazott fejlesztési területek hatékonyan fejlődjenek. Mindez játékos, informális keretbe foglalva történik. A projekttevékenység jótékony hatása transzferként jelenik meg a tanulók tudásában a különböző tantárgyak vonatkozásában.

A tanulási akadályokkal küzdő, sajátos nevelési igényű diákok számára kiemelt fontosságú a digitális kompetencia fejlesztése, a korszerű IKT használat. A projekt tanulási célja, hogy a diákok maguk is alkotókká váljanak. Cél, hogy minél jobban sajátítsák el a digitális írás-tudást, hogy a tantárgyi ismeretek elsajátítása akadálymentessé váljon számukra. Cél, hogy minél sikeresebb legyen beintegrálásuk a többségi csoportokba. Kiemelten fontos célja a projektnek a sajátos nevelési igényű diákok tehetségfejlesztése. 

 Az értékelési eszközök tekintetében a pozitív értékelés a szükséges és célravezető. Olyan sok kudarcot élnek át a súlyos tanulási nehézséggel küzdő, integrált oktatásban részesülő, sajátos nevelési igényű gyermekek, hogy maximális erővel kell segíteni őket, hogy valamiképpen sikerélményhez jussanak. Ehhez először is egy megelőlegezett bizalomra volt szükségük a projekt előtt, biztatva őket, hogy biztosan ügyesen meg fogják tudni oldani a feladataikat. A projekt során folyamatos inspirációt kaptak facilitátori szerepkörömben. Tehát az ő esetükben minden papír alapú értékelő rendszernél fontosabb a pozitív energiákat közvetítő pedagógusi szó. Ilyen esetekben szárnyakat kapnak, s ez így történt a projektproduktumok készítése alkalmával is. Online értékelő eszközünk a projekt végén a ClassBox  BonBonjai voltak. A gyerekek mosolygós smile-okat kaptak, megjelölve rajtuk, hogy ki, milyen területen tevékenykedett. A projektproduktumaikról szóló blogbejegyzéseikhez pedig dicsérő kommenteket írtam. Ezen kívül pedig a projektzáró ünnepségen a jutalom saját készítésű sakkpuding volt, amire projektünk címe volt tejszínhabbal ráírva, valamint egy-egy elismerő oklevél a Digitális Témahéten nyújtott szorgalmas munkáért. Az oklevelek mellé személyre szóló kis ajándékot is kaptak a gyerekek.
Az eddigiekhez képest örömteli megtapasztalás volt a projekt során, hogy a közösen végzett munkában egyre inkább megvalósult az egymás értékelése, ami az önálló tanulást  és a problémamegoldást nagymértékben segítette.

A Digitális Témahét előtt több héttel felkínáltam diákjaimnak a lehetőséget, hogy aki szeretne, építhet a Minecraft EDU játékában sakkal kapcsolatosan. A kérés az volt, hogy valakivel együtt, multiplayer módban történjen mindez. Voltak vállalkozók, akik édesapjukkal, testvérükkel, iskolatársukkal álltak össze, és már a Témahét előtt elkezdték alkotó tevékenységüket. A csapat többi tagja az általuk már ismert Sakkaréna műsorának vendége volt az internet segítségével. A Digitális Témahétre eső, aktuális schnell-parti aktív résztvevői voltak a gyerekek, valamint a műsorban szokásos QR kódban elrejtett sakkfeladványt oldották meg először analóg sakktáblán, majd saját blogjukban prezentálták megoldásaikat sakknyelven, a QR kód olvasó segítségével leolvasott sakkfeladványos kép beillesztésével. A projektproduktumaikat közös online faliújságunkra, a Padletre helyezték el.

Ahhoz, hogy a projekttevékenységeket sikeresen elvégezhessék a diákok, mint szükséges készségekként ismerniük kellett a sakkfigurák neveit, lépéseit, a sakk és matt közötti különbséget. Rendelkezniük kellett egy alapszintű digitális kompetenciával, hogy képesek legyenek az egyes programokba saját adataikkal belépni. Készségszinten kellett, hogy használják a Minecraftot. Tudniuk kellett blogbejegyzést készíteni.

A projekt során szükségünk volt asztali számítógépre, laptopra, tabletre, okostelefonra, valamint folyamatos internetre.
Nyomtatott anyagunk a Polgár Judit Sakkpalota Képességfejlesztő sakktanykönyv1, Sakkpalota1 Képességfejlesztő munkafüzet volt.

Internetes források, alkalmazások pedig a következők voltak:
Polgár Judit: Sakkpalota Program: http://sakkpalota.hu/index.php/hu/
Online, internetes alkalmazások: Anyahajó blog, mint digitális osztályterem, ahol a projekt tevékenységnaplója szerepel, Bloghajók, ahol a diákok a projektproduktumaikat dokumentálták. Padlet, a produktumok közös megjelenése, megosztása, ClassBox, iskolai közösségi oldal, Minecraft EDU, nyílt játékterű, építkezős videojáték, QR kód olvasó alkalmazás, az Office Mix képernyővideójának, valamint a Movie maker  használata, saját YouTube csatornák megnyitása. Képmetsző és linkrövidítő alkalmazása

Mint már említettem, hogy a Polgár Judit Sakkpalota Programját koncentrikus körökként bővítve ismerjük meg, dolgozzuk fel. Ez örömteli módon lett látható a Digitális Témahetünk során. 
Mindenekelőtt és mindenekfelett legfőbb hozadéka projektünknek az, hogy megtapasztalhattuk a sakk összekötő erejét, ami alkalmas osztálytársak, testvérek, gyermekek, szülők, diákok pedagógusok együttműködésére.  A játék csodálatosan össze tudja kovácsolni emberi kapcsolatainkat. A projekttevékenységek során készült videók ékes bizonyítékai ennek. Álljanak hát sorban itt, beszéljenek helyettem a spontán felvételek!

Barnus és Édesapja Zsolt csodálatos meglepetést készített számunkra, amit a Digitális Témahét második napján, kedden mutattak be Barni osztályában. A Minecraft játékban programoztak sakktáblát sakkfigurákkal, de a többiről hadd beszéljenek a felvételek:


Matyi is Édesapjával alkotott csodálatos módon. Munkájukba még Édesanyja is beszállt néhány jó tanáccsal. Matyi első szárnypróbálgatása is megvalósult, hiszen néhány jelenet erejéig ő maga prezentálta tevékenységét képernyővideón keresztül a Minecraft EDU világában:


Matyi előzetes tervrajza a bástyáról

Balázs is kollaboratív módon, multiplayer verzióban épített kisöccsével egy csodálatos Sakkszigetet



Viktor és Kristóf  hatalmas teljesítménye, hogy elkészítették első YouTube Minecraft EDU-s videójukat az Office Mix képernyővideós alkalmazással. Számomra fergeteges élmény volt kettejük közös munkája, amibe még engem is belevontak. Nagy bátorsággal kapcsolódtam be én is világukba. S ha olykor-olykor megakadtam mozgásomban, a két fiú profi módon kisegített egy-két mozdulattal. Az alábbi videók nem rövidek ugyan, de sajnáltam volna megkurtítani őket, hiszen olyan pillanatokat éltünk meg ez idő alatt, ami ritkán adatik meg diák és pedagógus kapcsolatában:

Először jöjjön Kristóf Minecraft EDU-s videója, amelynek egy Sakkbirodalom építése a témája:


Viktor videója következzen ezután, ami tulajdonképpen ugyanabban a világban játszódik, mint ahol Kristóf épít, csak egy kicsit távolabb tőle. Viktor egy hatalmas fekete királyt alkotott, amire a végén felettébb büszke volt:



Szerény személyem is részt vett a nagy Minecraft EDU-s projektben. Bár arra nem vállalkoztam, hogy az építésben segítsem a fiúkat, de vittem a játékban megtalálható kamerát magammal, és szorgalmasan fotóztam az építkezést. A közös fotóbeállítás azonban meghaladta képességeimet. De a két "szakember" egymást túllicitálva sietett segítségemre, és végül hatalmas örömünkre egy közös, hármas fotóval fejeztük be tevékenységünket:



Miközben alkottunk Minecraft EDU-s világunkban, és vettük fel ténykedésünket képernyővideóval, háttérben be volt kapcsolva digitális fényképezőgépem állványra szerelve. Ebből a perspektívából is lesz a 4.nap videójában néhány felvétel, de előbb következzenek időrendben azok a zanzásított összefoglaló videók, amik a Digitális Témahét napjairól készültek Anyahajó Stúdiónkban. Mint ahogyan az előzőekben írtam, a csapat másik része a Sakkaréna vendége volt az internet segítségével:









S íme kis ízelítő a projektzáró ünnepünkből:




Bár beszámolóm elején summázva bemutattam projektünket egy rövid videón keresztül, ám most szavakban is megfogalmazom tapasztalataimat összefoglalásként.
Igen hálás vagyok Polgár Juditnak, hogy tudását átadta az iskoláknak, az utánunk jövő generációknak. Felettébb örülök, hogy a gyógypedagógia kaphatott ezen keresztül egy olyan segítséget, ami a fejlesztés területén  innovációt jelenthet. Tudjuk, hiszen tanultuk, melyek is a 21.századi készségek, amelyekkel a mai diákoknak szükségszerűen rendelkezniük kell, milyen is az a a 21.századi tanulásszervezés, amely a hasznos és élményszerű, a mai tanulók igényeihez szabott tudást közvetít, és milyen egy 21. századi projekt, ami az oktatás területén megújulást teremt. Ezek fényében bátorkodom megállapítani, hogy a Sakkpalota Programja és annak digitális adaptációja megfelel a kor követelményeinek. Alkalmas a tudásépítésre, Erre csupán néhány példa a most megszületett Minecraft EDU-s építkezés, benne a programozás is elrejtve. Leszűkítve csak a mostani projektünk címére, a szociális készségek tanulása  területén új tudást sajátítottak el a gyerekek. Polgár Judit jelmondata, amely szerint "A sakk összeköt minket", egy szimbolikus jelleget öltve a nemzetköziség együttes örömét fogalmazza meg. Tovább haladva a 21. készségek sorában a projektben szépen megvalósult az együttműködés is, hiszen ki-ki társával, kettesben, hármasban, majd a Sakkaréna adásán keresztül a Polgár Judit csapatával, s legvégül a Padleten összegyűlt projektproduktumok láttán mindenki érezte, nem magányosan vesz részt a gyógypedagógiai fejlesztésben, hanem egy nagy csapattal, játékosan együttműködve, és persze a fejlesztő foglalkozás kötelességszerű követelését mit sem érezve. A 21. századi tanulásszervezés innovatív eszköze a korszerű és szakszerű IKT használat. Projektünkbe - meglátásom szerint -  szépen illeszkedik a manuális táblajáték gazdagításaképpen a digitális világ-adta lehetőség. Az internet csodás találmány ahhoz, hogy projektünk címe, miszerint "A sakk összeköt minket" messzi távolságokra is megvalósulhasson. 
Sarkalatos pontként szerepel a 21. századi képességeknél a problémamegoldás témaköre. Erre is lehetőséget ad a szóban forgó projekt. És itt most kétfelől teszek említést ezt a kérdést illetően. A diákok számára a sakktáblán felállított feladvány egy valós probléma, amit meg kell oldaniuk. A játék során olyan stratégiai  készségeket sajátítanak el, ami a valós életben kialakult hasonló helyzetek megoldásában segítheti őket. Az iskolai oktatás oldaláról tekintve pedig súlyos problémát oldhat meg a projektötlet. Ez pedig nem más, mint az integráció, sőt az inklúzió, azaz a befogadás kérdése. A sakkjáték, és a hozzákapcsolódó digitális adaptáció, kiemelten a Minecraft alkalmazása olyan összekötő kapocs a diákok között, hogy észbe sem jut egyikőjüknél sem, hogy ki az "SNI-s" gyerek, és ki nem. Ugyanez valósulhat meg a pedagógusok részéről is, hiszen ezzel a fejlesztő módszerrel olyan tudásra tehetnek szert a tanulási akadályokkal terhelt diákok, akik adott esetben úgynevezett ép társaikat előzhetik meg. Erre kiemelten ékeskedő példa Barnus előadása osztálytársai és tanárai jelenlétében. A tantárgyi tudás elsajátításában is sokat segíthet a Sakkpalota Program, különösképpen, ha egy pedagógus is alkalmazza, különböző tantárgyaiba integrálva. De nemcsak a többségi pedagógusok számára lehet könnyebbség a sajátos nevelési igényű gyermekekkel  bánásmódban, hanem az utazó gyógypedagógusoknak is, Ugyanis nem könnyű motiválni a gyermekeket az amúgy is túlterhelt viszonyok között fárasztó gyakorlatokra. A sakkal történő készségfejlesztés viszont informális, élményszerű tanulási folyamatot adhat.
A 21.századi készségek között említendő az önszabályozás is, ami szintén fellelhető a projekt során. A Minecraft EDU-s csapat szabad kezet kapott az alkotásra, csupán a témakört kellett, hogy figyelembe vegyék a gyerekek. A többi tevékenységet társaikkal karöltve maguk tervezték meg. A Sakkaréna látogatói is gyakorolhatták ezt a fajta tanulási stratégiát. Facilitátori szerepkörömben ők maguk voltak motiváltak abban, hogy feladataikat elvégezzék sikeresen.
Végül a kommunikációról , mint a 21.századi készségekről szólva, kiváltképpen alkalmas volt a projekt ennek megvalósulására. Egyrészt a hozzám járó gyermekek nem elszigetelten, hanem csapatként élték át az eseményeket. Habár kettőnként járnak be hozzám, de a Padleten láthatták egymás produktumát, majd mindenki együtt örülhetett a projektzáró ünnepségen. A Sakkaréna kapcsán szinte személyes ismerősként tekintenek Polgár Juditra és a többi versenyzőre. Blogbejegyzéseikben megosztott videójuk és a többi projektproduktumuk eljut sokakhoz, személy szerint Polgár Judithoz is, s erre ők felettébb büszkék.
A sakk képességfejlesztő lehetőségei mellett nem titkolt vágyam az, hogy médiatudatosságra neveljem a hozzám járó diákokat. Valós problémaként jelentkezik a rájuk leselkedő internet-adta sok-sok veszély. Azt tudjuk már, hogy tiltással eredményt nem tudunk elérni. Így, akkor remélhetünk sikert, ha a káros tartalmak helyett valami olyat tudunk nyújtani, ami örömöt, izgalmat, élményt jelent számukra. Nem könnyű példaképet találni, vagy más értékes tartalmat felkínálni  manapság a média által sugallt rossz értelmű celebek világában. Ezért igyekszem a rám bízott gyermekekben a sakk iránti szeretet elhinteni, ilyen irányú műsorokra figyelmüket ráirányítani, s ez által Polgár Juditot is, mint példaképet eléjük állítani. A digitális eszközök felkínálásával is az okos értelmes internethasználatra szeretném őket tanítani. Így a projekt során már tudatosan használták saját email címüket, blogjaikat. Készségszinten olvasták le a QR kódokat, és szerkesztették közös Padlet faliújságunkat. A kellő idejében megismertetett Minecraft EDU játéka is nagy segítség lehet abban, hogy ne káros videojátékokba merüljenek el, amiből azután már nem könnyű kihozni őket.

Poszterünk a Digitális Témahétről:


Digitális Témahét 2017 from Szeverényi Irma

Padlet közös online faliújságunk, rajta a projektproduktumokkal:

Made with Padlet

S a BonBonok és  oklevelek egyike:



Projektünk nem ért véget a Digitális Témahéttel, hiszen a 2016-ban "vízbedobott kavics" további "koncentrikus köröket" ír le. Reménységem, hogy a kis Anyahajó Csapatnak további motivációt, örömöt és élményt adhat a jövőben is a  Sakkpalota Program.

2017. április 1., szombat

Egy "vízbe dobott kavics" története - avagy Digitális Témahét koncentrikus körökben



Gyermekkorom boldog pillanatai közé tartozott az, amikor kavicsot dobtam a vízbe, és gyönyörködtem ahogyan az koncentrikus köröket írt le. Ez jutott eszembe, amikor azon töprengtem, mi is legyen a címe a közelgő Digitális Témahetünk projektjének. 2015. decemberében végeztem el a Polgár Judit által fémjelzett Sakkpalota képzést. Képletesen szólva akkor "hajítottam kavicsot Anyahajónk tengerébe", s azóta csodáljuk a "koncentrikus köröket a vízben". Azaz azóta haladunk a sakk képességfejlesztő ismereteiben koncentrikus felépítéssel. A már elsajátított tudást ismételve mindig valami új, magasabb szint következik, amelyeket a gyermekek játékos formában, szinte informális módon sajátítanak el. Hangsúlyozottan szükséges kiemelni, hogy a Sakkpalota Program, és annak digitális adaptációja kiválóan alkalmas a sajátos nevelési igényű gyermekek IKT-val támogatott komplex személyiségfejlesztésére. Saját csoportunkra adaptálva olyan lehetőséget biztosít, amely nem szétszabdalva teszi a gyerekek elé a számtalan fejlesztési feladatot, hanem egy ősidők óta ismert, hasznos, és sokak által kedvelt játékba, a sakkba  ágyazva. Kiváló abban a tekintetben is, hogy a manuálisan játszható táblajáték jelen van, de mellette a 21.század kihívásainak megfelelő módon sikeresen lehet a program több mozzanatát, játékos elemét, számos feladatát digitális változatban a diákok számára elkészíteni. Nagy projektbe vágtuk tehát fejszénket 2016. januárjában. Közeledve az első Digitális Témahétre kézenfekvő volt, hogy az éppen akkor gyűrűző "koncentrikus kör" volt projektünk témája, azaz a sakk és a matt közötti különbséget dolgoztuk fel digitalizált adaptációval. Nagy örömünkre nyertes lehetett pályázatunk, amivel két Lego robottal gazdagodott Anyahajó Stúdiónk. Természetszerű számomra, hogy ebben az évben is a 2016. januárjában "vízbe dobott kavics" most "gyűrűző köréről" szóljon projektünk. Tavaly októberében került megrendezésre a 10. Világsakkfesztivál, ahova néhány kisdiákommal el is látogattunk. Ez az esemény hívta életre a Polgár Judit által megfogalmazott jelmondatot, amely szerint: " A sakk összeköt minket". A világ számos országából érkeztek fotók, amelyek egy nagy közös albumba gyűjtve láttak napvilágot a Világsakkfesztivál Facebook oldalán. Természetesen a mi kis Csapatunk is csatlakozott a nagy egészhez, s egy hetes projektünkkel vettünk részt a nemzetközi Világsakkfesztivál eseményében.  S ahogyan az a mesében szokott lenni: teltek-múltak a hetek, s immár elérkezett kis csapatunk oda, hogy a sakktábla fogalmán, annak mezőinek számán, a sakkfigurák megnevezésén, azoknak számértékén  s a táblán való helyének meghatározásán, az alapállás ismeretén kívül, a figurák lépéseinek tudatában tisztában vannak azzal, hogy mi a sáncolás, tudják, hogy milyen veszélyes magára hagyni a királyt. A koncentrikus körök mentén megismerték az alapsori mattot, a döntetlent, a megnyitást, a miniatűr sakkjátszmát s a susztermattot. Készülő projektünkben most a sakk összekötő erejét szeretnénk bemutatni. Azt, ahogyan ez a játék összeköthet gyermekeket szüleikkel , pedagógusokat kisdiákjaikkal, ismerősöket ismeretlenekkel, egyszerű embereket, nagy hírességekkel, országokat, városokat, földrészeket, végső soron nem túlzás állítani , hogy a játék megmozgathatja kis földbolygónk számtalan helyét akár egy időben is. Ugyanis egy ilyen tervet dédelget Polgár Judit a jövőt illetően. A mi kis Anyahajónkban ezt a közösségi érzést  kívánom munkálni a hozzám járom gyermekekben. De még mielőtt elérkeznénk a 2017. esztendő Digitális Témahetéhez, át szeretnék nyújtani egy kis csokrot , némi ízelítőt nyújtva abból ,  hogy a jövő héten megvalósuló projektünk előtt milyen "köröket futottunk le" az elmúlt hónapokban, hetekben. Bár a vízbe dobott kavics verte hullámzó köröcskék eltűnnek, ám, a mi "köreink " eseményeiből maradandó emlékek, élmények születtek kis digitális fényképezőgépemnek köszönhetően. 

Így nyújtom át kedves Olvasóim számára a következő felvételeket:







Nagy várakozással tekintünk a jövő héten megrendezésre kerülő Digitális Témahét elé. Bár Csapatunk kicsinyke, de úgy gondolom, képességeinkhez, lehetőségeinkhez, adottságainkhoz képest "nagy köröket" futunk be.

2017. március 21., kedd

Amikor a tehetség születik,- öt évvel ezelőtt, és most...



Ritka öröm ért a minap, amit rögvest meg szeretnék osztani Kedves Olvasóimmal. 
Úgy történt a dolog ugyanis, hogy egy most induló akkreditált óvódapedagógus képzésre készültem.
Eddigi tevékenységemről készült néhány videót is beválogattam a kurzus tematikájába. Így került elő egy filmecske is Borsról, aki öt évvel ezelőtt óvodás kisfiúként járt hozzám egyéni fejlesztésre. Hamar nyilvánvaló lett előttem, hogy valami különös zenei tehetség birtokában van az Asperger szindrómával diagnosztizált kisfiú. Mivel gyógypedagógusi módszertáram IKt-val támogatott, így hamar megtaláltam a Mozaik eszköztárából a hozzászabott, zenei témakörű fejlesztőprogramokat. Szerencsés módon volt interaktív tábla a fejlesztőszobámban, így a foglalkozás élményszerűvé vált Bors számára. Előadóművész, dal-és zeneszerző édesapja hamar együttműködő partneremmé vált kisfia gondozásában. Többször is belátogatott óráinkra, konzultáltunk, mi is lenne a leghasznosabb, legoptimálisabb fejlesztés az abszolút hallású fiúcska számára. Csendben megjegyzem, fejlesztésem hogyan-jával nem voltam szerencsés némely szakmai körökben... Ám, mivel "csak a szépre emlékezem", így azt a videót illesztem most ide, amellyel egy pályázatot nyertem  az ELTE Digitális Pedagógus Konferencán 2012-ben. Borsikámat mutattam be néhány percben. Íme:


Egy évvel később ismét filmet mutathattam be szintén az ELTÉ-n, ahol kimondottan a tehetségnevelés volt a konferencia  témaköre. Itt is szerepelt Bors, ahol már fejlődését is nyomon követhettük a felvételeken. Ő a videó 16-ik percétől látható: 



 S most öt év múltával édesapja így mutatja be kisfiát közösségi oldalán: 

"Bors Asperger-szindrómával élő, abszolút hallású fiú. Csellózik, bőgőzik, hegedül, brácsázik és énekel. saját zenét és feldolgozásokat játszik."

Álljon hát itt két gyöngyszem illusztrációképpen:


http://bit.ly/2n8fHI8 ( A felvétel a linkre kattintva tekinthető meg.)
A következő videóban Bors az édesapja által alapított, és vezetett együttesben lép fel. Őt a 3-ik perctől hallhatjuk és láthatjuk:


Mint említettem az imént, ritka öröm ért... Igen, mert a mi munkánk olyan, ami nem látványos, azonnali eredményekben mutatkozik meg. A gyógypedagógiai tevékenység türelmet, fáradhatatlan odaadást igényel, hogy a pici előrehaladásoknak is tudjon örülni az ember. S ha megélheti azt a boldog állapotot, hogy ennél többet is láthat, az már szinte a csoda-kategória... Ilyennek tekintem ennek a kisfiúnak is az életpéldáját. Azonnal hozzáteszem, ez nem az én érdemem... Én csupán egy kiváltságos embernek vallom magamat, aki szem-és fültanúja voltam, vagyok annak, hogy mire képes az odaadó figyelem és szeretet. Édesapja  ilyeténképpen való hozzáállása az, ami valóban dicséretet érdemel. Misi képes volt a legnagyobb nehézségei között nem önmagára, hanem kisfiára tekinteni, őt segíteni, előrevinni. Én csupán egy rövid ideig igyekeztem ebben társa, együttműködője lenni. S most csak megköszönöm, hogy részese voltam abban a gyönyörűségben, hogy milyen az, "...amikor a tehetség születik..."

S végül, és szoktuk mondani: nem utolsó sorban, egy tanulságot mindenképpen meg szeretnék jegyezni.
Különös párhuzamot látok felfedezni a gyógypedagógiai fejlesztő munka , s a magam kis élete között. Mivel nemrégiben hallottam a híres fotómodell, szépségkirálynő és esélyegyenlőségi aktivista Weisz Fannit pajzsmirigybetegségéről őszintén beszélni, így bátorkodom elmondani, hogy én is hasonló diagnózist kaptam immár 6-ik esztendeje. Laboreredményeim igencsak csúnya értékeket mutatnak, ám fizikai állapotom egyáltalán nem produkálja azokat a tüneteket, amelyek egy ilyen laboreredmény mellett lennének. Kedves Professzorom, eleinte csóválgatta fejét, egyszer a papírra, máskor pedig rám tekintve, és nem látta az összefüggéseket... Nem hogy fáradékony lennék, hanem fiatalosan bírom a hajnali keléseket, s a túlsúlyosság sem jellemző rám, ami pedig szintén tünet az ilyen esetekben. Így hát a kezdeti gyógyszeradagomat is most csökkentett mértékben kapom. Egyet szokott emlegetni az én Kedves Professzorom: "Én nem a laboreredményt, hanem a beteget gyógyítom..."
Mindezt azért írtam le, hogy talán mi is folyamodhatunk olykor gyógyító pedagógiánk során ehhez a módszerhez. Ugyanis, Borsikánk a papírforma szerint  valami egészen más fejlesztésben kellett volna , hogy részesüljön. Ő azonban a vele született adottságainál fogva egy hozzászabott, segítő terápiát kapott. Tehát talán célszerű nekünk is, gyógypedagógusoknak néha feltekintünk a sok , előírt fejlesztési feladatból, és úgy tekinteni a hozzánk járó gyermekekre, mint ahogyan Orvosprofesszorom  kezel engem. Akkor talán sok-sok különleges képességű gyermek, tehetség fog megszületni, akik munkájuk, művészetük során önmaguk, s a mi gyógyítóink is lehetnek.  

2017. március 20., hétfő

Minecraft EDU az Anyahajóban,- avagy az inklúzió különös formája...



Több Kedves Kollégám tudja rólam, hogy az IKT-val támogatott gyógypedagógiai fejlesztésem egyik kiemelt, sarkalatos pontja az a törekvés, hogy  a Minecraft játékot adaptáljam, annak hasznos voltát felhasználjam. Több éve igyekszem erre. Rögös út van mögöttem, hiszen "magányos farkasként" próbáltam átjutni mindennemű technikai és egyéb akadályon, hogy célom elérjem.
Míglen nagy örömömre tavaly azt a hírt kaptam, hogy megszületett a Minecraft EDU, azaz  teret kap a játék az iskolai tereken. Gondoltam, megnyílt a kapu, s most már szélsebesen haladhatunk utunkon. Ám lelkesedésem néha meg-megingott, hiszen itt is történtek megtorpanások. A regisztráció nehézsége és egyéb technikai akadály volt az oka ezeknek.Természetesen letöltöttem a programot otthoni gépemre is, és amikor csak ki tudtam szakítani az időt, elszántan, minden, autodidakta módon megszerzett tudással járkáltam világomban, próbáltam építeni, alkotni, kamerázni, portfóliót készíteni, majd exportálni, s még a világomat a Docs.com-on is megosztani. Ez utóbbiban Novák Karcsi segített, - hála neki...
Buzgó, "fiatalos" hévem azonban nem volt elég ahhoz, hogy a gyerekek között egy mindennel tisztában lévő, szakavatott Minecraft EDU-s felhasználóként jelenjek meg, így nem maradt más hátra, mint az, hogy kis tanítványaim segítségét elfogadjam. Döbbenetes megtapasztalni azt a hozott képességet, amivel mi több évtizedes korkülönbséggel sem rendelkezünk... Kozmikus pillanatok , videó felvételek születtek meg, amikor pl. multiplayer módban kisdiákjaim navigálnak, veszik ki kezemből az egeret, mert nem tudom magamat, azaz avatar testemet melléjük állítani kamerázás végett. Térlátásuk fantasztikus, vagy az enyém nagyon gyenge... De megéri az erőfölényt nekik adni, hiszen annyira segítőek ilyenkor, és olyan közel kerülhetünk egymáshoz, hogy egy hagyományos beszélgetőkör vagy valamilyen üdvös kommunikációfejlesztő eszköz, megközelítésmód sem tudja ezt elérni. Mindezek mellett el kell, hogy mondjam: többször megálltunk, megakadtunk a "játékban"... Egy ilyen alkalommal ajánlotta az egyik hozzám járó kisfiú, hogy hívjam be az osztálytársait az Anyahajóba, mert ők nagyon értenek a Minecrafthoz, és mindent tudnak. Megkérdeztem, kik is ezek a "szakemberek", mire több nevet is megemlítettek. Bár nem szokás, sőt  - úgymond - szabálytalan, hogy valaki olyan jöjjön be hozzám, akinek nincs Szakértői véleménye, de a "szükség törvényt bont" alapon bátran és eltökélten bementem kisdiákom osztályába, ahol délutáni, komoly napközi alatti leckeírás volt. Kati néni elnézően vette, hogy megzavarom a rendet, és elmondtam, hogy sajnos megakadtunk a Minecraft EDU-ban, és úgy hallottam, vannak az osztályban olyanok, akik ebben nagyon ügyesek. Erre több kisgyerek felpattant a helyéről, és ugrott is felém, hogy ők majd segítenek... Itt lett azután némi probléma, mert maximum két kisdiák fért meg nálam a foglalkozás keretében. Nagy nehezen kiválasztva a gyerekeket, bementem velük az Anyahajónkba. Átadtam nekik a terepet, és utána csak ámultam, és bámultam... Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy gyorsan előkaptam fényképezőgépem, és néhány mozzanatot meg tudtam örökíteni a kozmikus pillanatokból. Talán a legnagyobb tanulság és élmény számomra ebből a délutánból az, hogy az inklúzió, vagyis az őszinte befogadás a gyermekek részéről milyen szépen megy. Látva őket, senki talán nem mondaná meg, hogy a négy fiú közül kettő jár hozzám, a másik kettő nem... Tanulság és élmény, hogy ha olyan 21. századnak megfelelő tanulási környezetbe engedjük őket, ahol szabadon tudnak szárnyalni, hatalmas motivációval teszik ezt. Ösztönös cselekvési vágyuk által , önmaguktól új tudás megszerzésére képesek. Tanulság és élmény, hogy megerősödni látszik: megfelelő módon alkalmazva a digitális eszközöket,  nem viszi elmagányosodásba a fiatalokat, gyermekeket, hanem éppen ellenkezőleg. Szükségelik a kollaborációt, a közös tudás építését, az egymással való találkozást és kommunikációt, online, de offline közegben is.
Tanulság és élmény annak sokszori megtapasztalása, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára javasolt fejlesztési területek, amelyek a Szakértői véleményekben szerepelnek, élményszerűen, komplex módon fejleszthetők az IKT remek eszközeivel, így a Minecraft játékával is. Tanulság és élmény továbbá, hogy biztos igaz, csupán a digitális eszközök nem jelentek üdvös megoldást oktatási rendszerünk súlyos bajaira, nehézségeire. Nagyon fontos részünkről a szakmai tudás, a játék szeretése, a gyermekek iránti elkötelezettség is.  Talán nem sorolom tovább ezt a listát, inkább jöjjön az a néhány perc, ami - reményeim szerint - kis ízelítőt és magyarázatot ad ahhoz, hogy miért is örültem annyira annak a január végi napnak, amikor a négy fiúcska a vendégem volt az Anyahajóban: 

     

Végül csak annyit: ez egyszer volt, de egyelőre többé nem lehetséges... Az osztálybéke ezt kívánja meg... Ugyanis felborul az osztály rendje, mert mindenki jönni szeretne... Meg a betyárok olyan rosszak, hogy nem érdemlik meg... 
A folyosón azért gyakran hozzám szaladnak, kérdezve, hogy mit kell nekik tenniük ahhoz, hogy hozzám járhassanak... Ilyenkor kicsit kínos a helyzet, mert nem mondhatom, hogy: "Kicsim, hozzám sajátos nevelési igényű gyermekek járnak, de neked nincs Szakértői véleményed..." Ehelyett csak megsimogatom őket, és mondok néhány kedves szót, hogy: "majd megbeszéljük a tanító nénikkel, mikor jöhetsz be..."
Szóval, most ismét maradtunk mi magunk.... 
Azért készülünk valamivel a Digitális Témahétre...
Szülői segítséggel lesz olyan a projektben, amikor bekéredzkedünk a gyerekekhez az osztályterembe, és bemutatunk számukra valamit, aminek majd  - úgy gondolom - mindenki örülhet...

2017. január 5., csütörtök

Zsóka-Hotel a Minecraftban


Szoktuk mondani: "Három a magyar igazság, és egy a ráadás". A 2016. esztendő utolsó blogbejegyzésében  három "Gyöngyszemet" csillogtattam meg, s ím 2017 első napjaiban máris itt az "egy ráadás". Egy előre nem tervezett, spontán 12 perc, ami  - nem túlzás - ámulatba ejtett... Egy 6-ik osztályos kislány, akiről talán nem is sejtjük, milyen csodálatosan gazdag belső világgal rendelkezik - a minap foglalkozás végén elém állt, és megkérdezte: "Irma néni, megmutathatom, hogy a Minecraftban milyen hotelt építettem a téli szünetben?" Bár már szinte zártam az Anyahajót, hiszen utolsó órában voltunk, de Zsóka leszedett lábamról, és sejtve, hogy itt valami különleges készül, gyorsan elővettem eltett digitális fényképezőgépemet. A  villanyt eloltottam, hogy a kis okostelefonon ne tükröződjön a fény, a szoba közepére húztam két széket, és egymás mellett ülve, máris kezdődött a bemutató. Sokat nem beszélek róla, mert  - úgy gondolom - a felvétel önmagáért szól. Csupán annyit, hogy ismét megbizonyosodtam: félelmetesen komoly a szerepünk nekünk, felnőtt nevelőknek, pedagógusoknak és szülőknek a tekintetben, hogy felismerjük a ránk bízott gyermekeinkben rejlő tehetséget. S hogy azt megfelelő gondos, szakszerű ápolással segítsük kibontakoztatni. Ehhez  - meglátásom szerint - sok mindent kellene tenni, és főleg talán másképpen tenni... Mint a Dr. Gyarmathy Éva vezetésével működő SNI-TST, azaz a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanács tagjaként szívem vágya egy olyan pedagógiai rendszer megszületése, ahol teret kaphat az a szemlélet, hogy a különféle tálentumokkal érkező gyermekek a szükséges alapképességek, alapismeretek után azon a területen haladhassanak tovább célirányosan, amiben a legtehetségesebbek. Azaz, továbbtanulásukban ne akadályozza meg őket az, hogy egy-egy gyengébb részképességük miatt ne tudjanak felvételt nyerni valamilyen felsőbb intézménybe, vágyott életpályájuk elnyeréséhez. 
Reményem, hogy egyre több ilyen kis "Csillagfény"-re lelhetünk a jövő oktatási rendszerében!

Nézzük hát a csodát! Csatlakozzunk ehhez a Kislányhoz, aki 12 percen át kalauzol bennünket abban az épületrendszerben, amit megálmodott, s piciny ujjacskáival ezernyi pötyögtetéssel megépített kedvenc világában, a Minecraftban:

2016. december 28., szerda

Három "Gyöngyszem" a 2016. esztendő végére


Nem hagyott nyugodni a lelkem, hogy a 2016. év végére érve még egy utolsó blogbejegyzést ne tegyek meg. Mint amolyan szántó-vető ember, fordulóhoz jutva visszatekint szemem a mögöttem lévő barázdára. Summázom, összegzem munkámat, a gyermekek között végzett tevékenységemet. Mondhatnám úgy is, hogy leltárt készítek, hogy lássam, mivel gazdagodott Anyahajó Stúdiónk élete, s mi híja van még helyes működésének. Ehhez jó segítség az a sok dokumentum, kép és videofelvétel, amely kíméletlen őszinteséggel mutatja, ha valamivel híjával találtattam. Megállapításom, hogy még mindig van hova fejlődni, van mit elhagyni, és másképpen csinálni. 
Viszont bátran, kellő alázatossággal kell tudnunk örülni mindannak, ami előbbre vitte tanítványainkat.
E mostani évzáró iromány három "Gyöngyszemről" szól, akiknek személyisége, egyénisége oly' nagyon különböző, de valamiben határozottan  megegyező. Mégpedig abban, hogy a hagyományos oktatási formába nemigen illenek bele. Nem taglalom a részleteket, hiszen hasonló "csodabogarakkal"  itt is, ott is találkozni lehet, csak inkább az a nagy kérdés, hogy a különleges bánásmódot megtaláljuk-e őket illetően. Ha szerencsések vagyunk, és a "kulcsra" rátalálunk, akkor kincseket lelünk, amelyek sokunk hasznára és örömére lehetnek. Tapasztalatom szerint a "kulcs", hogy a hiányosságok kiemelése helyett rátaláljunk pozitív erősségeikre. S a szabadság bátorságával merjük hagyni szárnyalni őket. Ezt, ahogyan szoktam mondani, a magam portáján, ott az Anyahajóban könnyebben meg tudom valósítani, mint azt egy pedagógustársam teheti bent az osztályteremben. De az a remény van bennem, hogy munkám hatással bírhat a tekintetben, hogy a hozzám járó gyermekek személyiségükben, egyéniségükben, tehetségükben gyarapodva csoportjaikban is kezelhetőbbek lesznek, s talán nem túlzás, ha azt állítom, közösségük húzóerejei is lehetnek a jövőben.

Jöjjön hát a három "Gyöngyszem", három rövid kis történettel!

Matyikám, csupán néhány hete lett tagja az Anyahajónknak, s máris otthonosan mozog, tudatosan, számon tartva az alkalmat, amikor hozzám benyithat. Beszélgetőkörrel szoktuk kezdeni foglalkozásainkat, ahol egy labdával a kézben jelzik a gyerekek , hogy jó hírük, avagy  valami szomorúságuk van éppen. Ha jó a hír, a labda a jobb kézben, ha rossz, akkor pedig bal kézben. Matyikám folyamatos jó hírrel érkezik hozzám, hiszen hatalmas FIFA 365 matricagyűjteménye van, amit egy-egy beszélgetőkör alkalmával bemutathat. Fel is kínáltam, hogy videóban mondja el ismertetőjét, amit ő boldogan elvállalt. Megtörtént az első felvétel, és a következő alkalommal máris készült újabb hírekkel, természetesen , hogy azt is videóra vegyem fel. Ha valaki megnézi a következő néhány percet, talán nem kell számára magyarázni, hogy milyen készségekkel, képességekkel van felruházva ez a kisfiú. Itt már "csak" annyi a teendőnk, hogy felelősséggel kísérjük útját, hogy a most megmutatkozó tehetségcsírák ki ne haljanak belőle szakértelmünk, szeretetünk hiányában, hanem kellő tudással, felelősséggel tudjuk útját terelgetni tálentumainak kibontakoztatását segítve.

Itt van hát immár a két részes videó, amely Matyi kérésére született meg: 




Következzen Barnus, ki második "Gyöngyszeme" Anyahajónknak. Akik olvasói blogomnak, ismerik őt, hiszen szeptember óta az ő és Édesapja érdeme, hogy elindult a robotépítés és programozás projektünk csoportunkban. Csúcsa volt ennek a Kódolás Órája. Úgy gondoltam, hogy a projektzáró ünnepségünkkel be is fejezzük téli szünet előtt a robottal való foglalkozást. Tervem módosult azonban, hiszen levelet kaptam Barnus Édesapjától, aki közölte, hogy fiacskája egy kis zongorával fog érkezni hozzám, és egy karácsonyi dalt szeretne beprogramozni Lego robotunkba. Természetesen helyet adtam kérésének, aminek a következő lett az eredménye:


Úgy gondolom, kommentár nélkül is van e videófelvételnek komoly üzenetértéke...

Harmadik "Gyöngyszemem" a már sokak előtt ismert Balázskám. Egy valóban különleges emberkét ismertem meg immár 4-ik éve benne. Személyiségjegyei között elég hangsúlyosan szerepel az, hogy nemigazán kedvel semmi kötelező gyakorlatot, annál inkább kreatív mindabban, ami számára szabadon választott. Itt mindig művészien kell megtalálnom az egyensúlyt, hogy azért hozzászokjon ahhoz is, amit el kell majd életében szükségszerűen végezni, de engedjek számára tág teret hatalmas cselekvési ösztöneinek. Itt kell megemlítenem, hogy a Digitális Témahétről készült egy riport, ami az Új Pedagógiai Szemlében jelent meg Veszprémi Attilának köszönhetően. Áprilisban volt ő nálunk az Anyahajóban riportot készíteni. Balázs tudomására jutott a dolog, aki azonnal, önszántából felkínálta, hogy segítségemre lenne a beszélgetésben. S ím ez a riport született meg ebből, amit karácsonyi ajándékként kaphattunk meg: 



Balázs a téli szünet előtti utolsó órán is új ötletként hozta tudomásomra, hogy szeretne egy bemutatót adni videóban a kiterjesztett valóságról. Egyébként ez a játék benne szerepelt az én menetrendemben is. Nem volt mit tennem, hát ráálltam, és Balázskám azonmód kezdte is mondandóját:


S ha most valaki feltenné a kérdést, hogy miként is tudnak haladni a többiek, akik nem bírnak ilyen különleges képességekkel, azoknak azt tudom válaszolni, hogy remek ez a heterogén kis társaság. Igen, mert többségében segítenek a gyerekek  egymásnak. És olyan öröm látni azt, amikor a kortárs segíti a nálánál gyengébbet. De tudják, mert megtanulják, hogy ne nézze le senki a másikat, mert egyikőnk ebben jobb, a másikunk meg  másban. És ilyen vonatkozásban én is közéjük sorolom magamat, elismerve az adott területen hiányosságaimat. Ez nekik egy külön bizalmat ad felém, és még inkább közelebb kerülnek hozzám akkor, amikor ők tudnak nekem segíteni, akár a programozásban, vagy egyéb videó-játék során. 

Nem mondom, hogy az elmúlt hónapok történéseiből  mindent krónikába fűztem, de talán majd egyszer, amikor nem fognak kötni szoros határidők , bepótolhatok mindent, ami élmény volt számomra, s ami Embertársaimnak is hasznos és érdekes lehet.

Kívánok Minden Kedves Olvasómnak olyan Új esztendőt, amiben az öröm mindig túlsúlyba kerülhessen  a mérlegserpenyőn a szomorúsággal szemben!