2019. június 11., kedd

Véget ért egy fejezet...










Igen, véget ért egy fejezet... Egy gyönyörűen szép, munkás, küzdelmes életszakasz. Hatvannégy éve járom földi pályafutásom, amelyből tizenhét év adatott  arra, hogy a gyógyító pedagógia területén dolgozhassak. "Kosaram" gazdagon megtelt ajándékokkal. Mindmegannyi maradandó élmény. 
S hogy gyermekeket , felnőtteket ismerhettem meg , a legfőbb érték és ajándék. 
Hálás szívvel köszönöm a Társakat, akiket nekem adott a Sors ezen évek alatt. Hálás szívvel köszönöm a sugárzó gyermekszemeket, amelyek minden körülményben segítettek és emeltek.
Hálás szívvel köszönöm azoknak, akik vállalták, hogy velem együtt hajózzanak. Hálás szívvel köszönöm az "ellenszelet", amely edzetté tette lelkemet, testemet. Neveket most nem említek, hiszen kifogynék a szóból, ha mindenkiről szólnék, aki tevékenységemet segítette, személyiségfejlődésemet előrevitte. 


Köszönöm szépen a megtisztelő díjat, a szeretetet! 
Igen, én most elbúcsúzom, de csupán csak egy tekintetben.
Szakmai tevékenységemet befejezvén, szálláshelyemet a Balaton mellé helyeztem...
A munkát nem hagyom abba, csak éppen egy vadonatúj munkaköri leírást tarthatok kezemben.
Az Égiektől kaptam, amely egy álom megvalósulása. Régóta dédelgetett tervet szövögettem, hogy egyszer Párommal a Balaton mellé költözhessek, hogy hajlékunkban a fáradt vándorok megpihenést, felüdülést nyerhessenek. Szívből , szeretetből és nem üzleti nyerészkedésből gondoltuk mindezt. 
S talán ennek köszönhetően vagyunk immár balatonvilágosi lakosok, ahova szíves szeretettel várjuk kis és tágabb Családunk tagjait a négy évszak bármelyikében.



A fenti három fénykép eredete: https://www.facebook.com/groups/DTHtanaricsoport/, ahol sok Kedves Pedagógustársam köszöntött a Díj alkalmából. Ez úton köszönöm szépen Mindenkinek, aki velem együtt örül a kitüntetésnek. Közülük Főző Attila szavait idézem:



   Fülöp Hajnalka pedig ezt írta hozzászólásában:

                             

2019. április 11., csütörtök

Digitális Témahét 2019 - Projektünk bemutatása




Projekttevékenységünket 2019. januárjában kezdtük el.  Projektünk címe:

A kódolás varázslatos világa a Minecraft EDU-ban


Bepillantó a tizenkét hetes  játékos utazásba:








Bepillantás zenei aláfestéssel:





A projekt pedagógiai célja, hogy az utazó gyógypedagógiai eszköz - és módszertana új alapokra helyezve a 21. század elvárásainak feleljen meg. Ennek értelmében meghatározó szerepet kapnak a fejlesztés során  a digitális eszközök. Olyan játékos, tanulási környezetet választottam a sajátos nevelési igényű diákjaim számára, amellyel élményszerűvé kívántam tenni a fejlesztési folyamatokat. Pedagógiai célom, hogy az elmaradt részképességek fejlesztése ne szétszabdalva , hanem együttesen, komplex módon történjen. Mivel modern korunk hívószava a kódolás lett, így a Minecraft EDU-ban elhelyezett MakeCode kódszerkesztő programjával kívántam motiválni tanulóimat az új tudás elsajátítására.  Célom volt, hogy a gyermekek számára oly’ kedves online játékba ágyazottan, informális módon sajátítsák el a programozás alapjait. Törekvésem volt, hogy olyan készségeket és képességeket sajátítsanak el, amelyek, bizonyos, elmaradt részképességeiket kompenzálva felruházzák őket olyan tudással, amely esélyt adhat számukra a jelen iskolai , s majdan jövőbeli munkahelyi életük vonatkozásában. A projekttevékenységgel ideálisan megvalósítható a differenciált munkavégzés. Célom volt, hogy úgy a lassabban haladó, mint a projekttevékenység témakörében járatos diákok kihívásuknak megfelelő feladatokat kaphassanak, amelyekben jól érzik magukat, azaz örömmel várják a foglalkozásokat.  Így egyszersmind a fejlesztő szoba átminősül adott esetben tehetségműhellyé is, amely megalapozhatja egy integráltan tanuló, és sok súlyos akadállyal telt, sajátos nevelési igényű kisgyermeknek akár sikeres karrierjét is.



Projekttevékenységek

Tudásépítés: a projekttevékenységben új tudásként jelent meg a kódolás alapjainak elsajátítása. A Minecraft EDU online, építkezős játék Code Builder Tutoriál világát választottam ki ehhez munkánk helyszínéül. Ideális módon, játékos formában, kilenc kihíváson keresztül tanulják meg a diákok a legegyszerűbb kódsoroktól kiindulva a programozást.  Együttműködés: bár az integráltan tanuló, sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni/ kiscsoportos formában kapják a fejlesztést, de a projektmunka összekovácsolja őket. S ha nincsenek is bent nálam kettőnél, háromnál többen egyszerre, de a projektben használt online felületeken folyamatosan tudják egymás munkáját kísérni. S ha lemarad valaki a küldetésben hiányzás miatt, lemaradását segítően pótolja vállalkozó társa. Kiváló együttműködés jött létre projektvezetőnk , Csengeri Barnabás 6-ik osztályos tanuló és Farkas Sebestyén 4-ik osztályos tanuló között, akik együtt dolgozták ki társaik számára a kihívások kódsorait. IKT használat: a projekttevékenység sokrétű IKT használatra adott lehetőséget. Egyrészt a Minecraft EDU, online, építkezős játék adta a lehetőséget. Általában laptopon játszottak a gyerekek, de volt, aki tableten oldotta meg feladatát. A projekt során készségszinten kellett, hogy alkalmazzák a diákok az egyes online felületekre, mint a Minecraft EDU-ba, valamint a Padletekre történő belépést. Problémamegoldás: komoly munkát és kihívást jelentett a projekt során a küldetések megoldó parancssorainak kidolgozása. Mindez a  Minecraft EDU-ban lévő MakeCode kódszerkesztővel történt, amelynek kódsorával egy kis Agent, Ügynök végezte el az adott próba feladatát. Kezdetben segítő Kollégák küldték el a megoldókulcsokat, majd pedig tanítványom, Csengeri Barnabás és Édesapja, Zsolt írta meg a kódsorokat számunkra. Önszabályozás: a diákok motiváltak voltak abban, hogy ne maradjanak le társaiktól, hanem  - lehetőségeikhez mérten-folyamatosan teljesítsék a kihívásokat.  Kommunikáció: a projekt során használt internetes felületeink kedvező módon szolgálták a kommunikációt, úgy a csapat, mint az érdeklődő pedagógusok és szülők között.




Értékelés

A projekttevékenység értékelési eszközei közül kiemelt szerepet tölt be a folyamatos, pozitív értékelés. Tudvalévő, hogy az integrált körülmények között tanuló , sok akadállyal küzdő diákok számos kudarcnak vannak kitéve. Így komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztésünk egyik sarokpontja, hogy ellensúlyozva ezt, valamiképpen sikerélményhez juttassuk őket. Ennek módja, hogy az erősségeiket kiemelve, a pozitívumokra helyezzük a hangsúlyt. Ez a vezérlőelv működött a projektünk során is. Mivel egyéni/ kiscsoportos formában járnak hozzám a gyerekek, így lehetőség nyílik a személyes beszélgetésekre. A projekt elkezdése előtt biztató szavak kíséretében ismertettem a teendőket. A projekt során pedig mellettük ülve tudtam folyamatosan értékelni lépéseiket. A projektzáró ünnepségen azután közösen értékeltük az eredményeket. Levetítettem számukra a projektünkről szóló rövid, zenés összefoglalót, természetesen dicsérő szavak kíséretében. Előzetesen, motiváló eszközként minden diákomtól megkérdeztem, milyen süteményt kíván a projektzáró ünnepségre. Oszlopokban írtam fel, ki mit is szeretne. Személyre szóló oklevelüket is megkapták a gyerekek. S mivel nyugdíjba menetelem előtti utolsó, közös együttlétünk volt, ez még meghittebbé tette ünnepünket. A sütemények elfogyasztása után az addig még ki nem osztott kis „kincseimből”, úgynevezett „kirakodóvásárt” rendeztem, ahol ki-ki választhatott magának egy-egy kedves emléket.  



A projekt eredményei 

 Projekttevékenységünknek – úgy hiszem – közeli és távoli eredményei születtek. Ami már most látható, és tapasztalható, hogy az elmúlt három hónapban,  projektmunkánk alatt elmélyült a diákok tudása a különböző , online felületek készségszintű használatában. Ha nem is mindenki egyformán, de ki-ki belekóstolt az egyre inkább megkívánt programozás elsajátításába. A Szakértői véleményekben megfogalmazott és a gyermekek számára előírt fejlesztés komplex módon, játékos an, hasznos tudás elsajátítása mentén történt. A projektproduktumok különös, újszerű formában születtek meg. A Mincraft EDU-ban elhelyezett kamerával fotózták le sikeres kihívásukat a gyerekek, amiket egy  - a játékban elhelyezett - könyvecskében gyűjtöttek össze. A projekt végén pedig exportálva könyvüket a PowerPoint 2016 alkalmazás segítségével zenés albummá fűztek össze, amelyet MPEG-4 videóformátumban  töltöttek fel online faliújságunkra, a Padletre. A távoli eredmények ugyan még nem láthatóak, de bízvást hiszem, hogy örömteli emlékként, élményként viszik magukkal az Anyahajó Stúdióban eltöltött időket, amelyet szépen gazdagított ez az utolsó projekt is a maga összekovácsoló erejével.



S álljon itt egy szép, örök emlékként záróünnepünk, amely nem csupán a Digitális Témahét, hanem egyben kedves Anyahajó Stúdiós életünk befejező eseménye is lett: 


2019. március 9., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 9.



Utunk során elérkeztünk utolsó állomásunkhoz, a 9-ik kihíváshoz. Feladatunk, hogy építtessünk meg valamit Agentünkkel egy üres terepen. Barnikámmal meg hánytuk vetettük a lehetőségeket, amelynek eredménye egy piramis építése lett. Én a könnyebbik oldaláról fogtam volna meg a dolgot. Azaz, hogy a Minecraft EDU-ban elhelyezett kész építmények közül válasszuk ki a piramist, hiszen annak a kódsorát is megkaphatjuk. Barni hallani sem akart erről természetesen, mondván, hogy az számára nem kihívás. Így hát elkezdődött ismét a nagy munka, fejtörés és gondolkodás. Barni, amikor csak tehette, bejött hozzám, és a számára kialakított szoba sarkába ülve írogatta a kódsorokat, számolt, kísérletezett, hogy az Agentje úgy építse a piramist, ahogyan ő elképzelte. Ha ebbéli munkáját mind videóra vettem volna, bizony sok időbe tellene, azok végignézése. Így csupán ízelítőként ragadtam ki tevékenységéből 5 és fél percet, hogy kitartását, elszántságát némileg érzékeltessem. 
Szeretem, amikor a feszült percek valami miatt kacagásban enyhülnek meg. Így történt a komoly piramisépítés közben is, amelyet a most következő kis filmecske végén meg is örökítettem. 
Elmondhatom, hogy a Barnival való együtt-munkálkodásunk során megismerhettük egymás gyengéit és erősségeit. Igen, nem szégyen számomra, hogy egy tanítványom látja gyengeségemet valamilyen területen. Barni ezzel nem élt vissza, sőt sokszor említette, hogy ez számára milyen megtisztelő, hogy elismerem tudását egy  adott témakörben. Ezek alapján merte számomra a munkát beosztani, ami egy úgynevezett "segédmunka" volt az ő érdemi tevékenységéhez képest. Ennek felismerése történik a következő felvétel végén, ami egy jó kis kacagásban realizálódik mindkettőnk részéről.

Íme: 



Úgy gondoltam, hogy a 9-ik kihívás kódsorainak elkészültével véget érnek izgalmaim a számomra új tudást nyújtó Minecraft EDU-t illetően. Ám Viktorkám még tartogatott meglepetést nekem az elmúlt héten. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a 9-ik kihívás teljesítésénél én is legyek bent a világában. Próbáltam kibújni eme megtisztelő meghívás elől, de Viktor nem tágított,  kérése határozott volt. Ő az, akiben hatalmas motiváció és eltökéltség van a tekintetben, hogy YouTuber legyen. Így, amikor csak lehet, feladatát az OBS Stúdióval fel is veszi, persze a vágásokat , szerkesztéseket tőlem kéri még ez ideig. Egyszóval: megszületett egy videó, amit elhoztam blogomba, mert  - úgy gondolom - igen sok tanulsága van. Abban a reményben vagyok, hogy aki rászánja idejét 26 perc erejéig a film végig nézésére, érzékelni fogja a háttérinformációkat. Olyan játszótársakká váltunk néhány percre, amely során teljesen elfeledtük a tanár-diák távolságtartó viszonyát. Sőt, hagytam, hogy Viktor irányítson, ami persze teljesen egyértelmű volt. Ugyanis  - katonásan bevallva - nem lettem profi Minecraftos az évek alatt... Csak csodálom a gyerekek készségszintű eligazodását, tudását a játékban. Némely tekintetben valamiféle vágatlan videóként hagytam meg néhány jelenetet, hogy a Kedves Érdeklődők arcára mosolyt derítsek. Olyan fantasztikus módon vezényelte le Viktor a teendőket, folyamatosan kreatív ötleteivel fűszerezve azokat, aminek láttán valósággal ámultam. Ezek azok a gyerekek, akiket nemigen lehet a kötelező , megszokott utakon járatni, mert azonnal valami más megoldás, születik meg bennük. Persze én ennek könnyen utat engedek, hiszen nincs szigorú tantervi előírás, amit tűzön-vízen keresztül teljesíttetnem kell. Ismét bebizonyosodtam a Viktorral történő közös játékunk során, hogy jogos helye van a Mincraft játéknak a komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztésben. Látszólag, némelyek számára nem megengedhető módon adta ki Viktorkám számomra a parancsokat, és néha még bosszankodott is, ha kissé ügyetlenkedtem a karakteremmel, de olyan hálás , hogy játszótársa vagyok , hogy ragaszkodása, irántam való tisztelete, szeretete számomra megható. Szóval a következő videóban eltértünk jócskán a megszokott úttól... Viktorkám katonai szkinekkel ruházott fel mindkettőnket, sőt cigarettát is adott a kezembe, mert egy hadsereg parancsnokhoz ez  hozzátartozik. Perceken át csodálhatjuk Viktor kraftoló tudományát, amit szinte követni sem bírtam. Annyira aranyos volt, amikor ágyat készített számomra a kis menedékházába, és ágyba parancsolt, hogy aludjak... Aztán csak eljutottunk végre a 9-ik kihívás teljesítéséhez, ami megint csak nem a szokványos módon történt. Ugyanis valahogyan égbe repült a kis Agent, és a levegőben épült fel   a piramis. Hadd ne mondjam, Viktor ennek felettébb örült, hiszen a furcsa helyzet újabb ötletekre serkentette, s mint a mesében, nála minden megtörténhet. A piramis tetejét autónak építette meg egyszeriben, ahova három ülőhelyet készített: nekem, az Agentnek, és saját részére. Ezután már csak a közös fotózás következett, amit megint csak hatalmas kitartás árán, sok próbálkozás után vitt teljességre.

 Hiszem, hogy az a tudás, amit gyermekeink a Minecraft játékában önfejlesztés útján elsajátítanak, az transzferhatásként fog működni más , egyéb vonatkozásban.

Így néz ki egy fiúcska komoly játéka, ha utat engedünk szabad szárnyalásának:




Projekttevékenységünk 9-ik kihívása Anyahajó Stúdiónk, azaz digitális osztálytermünk oldalán, ITT tekinthető meg.

Bár véget ért utunk a Code Builder Tutorial izgalmas világában, ám még vár ránk egy komoly feladat.
A projektproduktumok elkészítése következik ugyanis az előttünk lévő foglalkozások alatt.
Mint már említettem, és azok, akik projektnaplónkat végigkísérték az elmúlt hetek alatt, láthatták, hogy az egyes kihívások teljesítéséről mindenki készített felvételt a Minecraft EDU belső kamerájával, amit a játékban lévő könyvbe gyűjtött össze. Ezt a könyvet fogjuk exportálni, és a PowerPoint alkalmazás segítségével egy zenés albumban megjeleníteni. Három alkalomra osztottam be a feladatot, hiszen szeretném, hogy a prezentációkészítés alapjait is  elsajátítsák a gyerekek, amíg még egy kicsit velük vagyok. Pontról-pontra fogunk szépen haladni a szerkesztés során. Úgy gondolom, ez olyan műhelymunkánk lesz, amiről nem szükséges videófelvétel. Tehát most szépen elvonulunk az Anyahajó belsejébe három hétre, és reméljük, sikeresen megszülethetnek a projektproduktumok, és megnyitható lesz mindenki könyvecskéje egy online Padlet falon megjelenítve.

2019. március 2., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 8.



Közeledve A 8-ik kihíváshoz, ismét összeült Barni és Sebi, a "szerencsés páros". Most sem  kis feladat előtt álltak, mert egy menedékház építésének kódsorát kellett megalkotniuk. Természetesen Barnustól vártuk szokás szerint az ötleteket, Sebi pedig hűen asszisztált, és szurkolt, hogy a nagy mű elkészülhessen.  Most is hoztam néhány percet közös munkájukról. Annyit el kell mondanom, hogy volt készen építőanyag, és minden szükséges dolog, ám Barnikám mindig szereti megmutatni új tudományát. Így a videó elején tanúi lehetünk annak, miként kraftol barkácsasztalt, és állít elő két kemencét házikójának. Ezután komolyan elmélyed a munkába, hogy a programsorokat megalkossa kis Agentje számára. Sebivel feszült figyelemmel lestük minden rezzenését... Valóban lehetett látni, érezni azt a koncentrált figyelmet, amivel maga elé képzeli az építkezés menetét. Jó kis stratégiai gondolkodásfejlesztés! Amikor láttam, hogy nehéz megbirkózni Barninak a feladattal, megkérdeztem tőlük, hogy nem akarnak-e tutoriál videót segítségül hívni a megoldáshoz? Nagyon tetszett reagálásuk, amely teljesen elhárította maguktól a felkínált segítséget. Sebi így válaszolt: " "Irma néni! Mi rájövünk saját kútfőből, hogy hogy kell ezt összerakni! Mi nem nézünk tutoriálokat..." Barni pedig huncutul hátrafordult, és két kezével mutatva agyacskájára, csak  ennyit mondott: "Gondolkozni... Sokat gondolkozni..." Ennél örömtelibb választ nem is adhattak volna, hiszen ez a célja foglalkozásainknak. Azaz a felfedező tanulás, a próbálkozás, a sorozatos önkorrekció, amely hatékony gondolkodásfejlesztést eredményez. S egyszer csak a sok hibajavítás után elhangzik Barni részéről: "Elindítom..." Ujjait  a kamera elé téve, jelentőségteljesen számlál vissza: "Három, kettő, egy..." Szinte lélegzetvisszafojtva figyeljük a kis Agentet, ahogyan halad, és szorgos kezecskéivel emeli a falakat. Barnikánk pedig megelégedetten jelenti ki: "Tökéletesen kész van..."
Ám egy tökéletesnek látszó kódsort is lehet továbbfejleszteni. Egyik nap ugyanis úgy jött be hozzám Barni, hogy javított a programon, miszerint nem kell manuálisan kinyitni az ajtót építés közben , hogy ne legyen útjában az Agentnek, hanem megoldotta redstone szerkezettel. Természetesen gratuláltam neki, s a többiek már az új verzióval építették meg Kis Ügynökeikkel menedékházikóikat.

Következzen hát az a kilenc és fél perc, amely bepillantást nyújt abba, miként is készült el Barni által a 8-ik kihívás programja:



Projekttevékenységünk ezen szakaszának részletes leírása Anyahajó Stúdió, azaz digitális osztálytermünk oldalán ITT olvasható.

2019. február 22., péntek

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 7.



Utunk során elérkeztünk hát a 7-ik próbáig, ami - őszintén bevallva - nem kis kihívást jelentett számunkra. Egy hegyet kellett "meghódítani", azaz fákat kivágni, és különböző érceket kibányászni. 
Ehhez kellett Barninak kódsorokat készíteni, hogy az Agentünk, vagyis az Ügynökünk hajtsa végre a parancsot. A most következő 20 perces videó - úgy gondolom - hűen tükrözi azt a komoly, sokszor feszült helyzetet, amikor megszületnek a parancssorok Barnikám elméjében. Én ezekhez nem sokat tudok hozzátenni, csupán a lelket tartom benne, hogy a küzdelmet ne adja fel. És nagy örömömre nem is adta fel! Olyan gondolkodási műveletekre van szüksége ilyenkor ugyanis, ami hosszú távú, csodás befektetés számára a jövőt illetően. Nem is sokat írok erről, hiszen, ha lesz olyan kedves Olvasó, aki rászánja idejét a videó megnézésére, többet fog megérteni abból, mintha meglátásaimat én írnám le. Még annyit hozzáfűznék a filmecske megnézése előtt, hogy szerencsés módon Sebi is bent volt nálam, amikor Barni a kódsort tesztelni szerette volna. Így kapóra jött kis barátja. Én pedig csodálattal szemlélem őket ilyenkor, és csak kívánom, hogy bárcsak lennének továbbra is ilyen jó barátok!

Így született meg hát a 7-ik kihívás kódsorainak kidolgozása Barnikánk jóvoltából: 





Képekben is megörökítettem a két kisfiú együttes munkáját, mert igazán példaértékűnek tartom azt, ahogyan szépen együtt dolgoztak:



A kódsorok kidolgozása mindig hamarabb történik, hiszen nem kis időt igényel a megoldás, valamint  az, hogy én kellő biztonsággal tudjam a gyerekek számára feladatként felkínálni a következő küldetés teljesítését. 


Február 18-ától indult a 7-ik kihívás projekttevékenysége. Vágták a gyerekek a fákat, bányászták a különböző érceket, természetesen az Ügynökük segítségével. Látom, ki milyen mélységben tudja elsajátítani a kódolás alapjait, ismerve képességeiket, így tudom őket segíteni abban, hogy a feladat, se könnyebb, se nehezebb ne legyen számukra. Egyébiránt a tevékenység nem csupán a kódsorok megírásában merül ki,  hanem sok, más. a digitális pedagógia témakörében ismert alkalmazások elsajátításában  is. Úgy, mint saját belépési adatok tudása, email cím, Padletbe, Minecraft EDU-ba való belépés, képernyőfotók készítése, beillesztése a Padletbe, a Minecradt EDU játékában elhelyezett kamera,  könyv és toll szakszerű kezelése a térszemlélet intenzív fejlesztése mellett.

Most egy igazán rövid kis felvételt hoztam csupán ízelítő gyanánt, hogy miként is teljesítették a gyerekek a 7-ik kihívást. A  4 perces videó utolsó néhány mozzanata pedig megörökíti azt , amikor Barni bemutatót tart a hozzánk érkező vendégek számára:




Projekttevékenységünk 7-ik állomásának részletezése  Anyahajó blogunk, mint digitális osztálytermünk oldalán, ITT tekinthető meg.

2019. február 16., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 6.



Nem kis gondot jelent manapság motiválttá tenni gyermekeinket a tanulást illetően. Ez különösen igaz a gyógypedagógiai fejlesztés során, amikor egy késő délutáni órában tér be hozzánk egy kisdiák a napi megfeszített menet után. Számomra mindig öröm, ha ilyen körülmények között mosolyt csalok arcukra, s azt látom, hogy a kemény munka ellenére is jól érzik magukat nálam. Végtére is a jókedv, a humor szerves része kellene,  hogy legyen a gyógyító pedagógiának. A 6-ik kihíváshoz érve kissé bajba kerültem. Egyre komolyabb próbák előtt állt kis Agentünk, amihez egyre komolyabb kódsorokat kellett alkotni. Mint már említettem, nem vagyok járatos a programozás tekintetében, így segítséggel készítem elő a gyermekek számára az egyes küldetések megoldásait. Az első kihívásoknál két kedves Kollégám, Szabó Imre és Izsák Dávid segített megoldani a feladatokat online üzenetekben. Viszont tovább nem akartam már terhelni őket, így megpróbáltam Barnikámat valahogy motiválttá tenni, hogy a robotépítésből szálljon ki most egy kis időre, és tegye magáévá a problémát. Miközben az ötödik kihívást teljesítették a gyerekek, egyszer csak azt mondtam, hogy aki megírja a 6-ik küldetés kódsorát, egy nagy bonbont kap tőlem ajándékba. Tudtam, Barnikám "gyengéje" az édesség felettébb való szeretése. S ekkor, mint a villám ugrott fel Barni a robot mellől, és ült azonnal a laptop elé, mondván, hogy ő megoldja a szántóföld telepítésének gondját. Szerencsés módon éppen Sebi volt bent nálam, akivel Barni nagyon szeret együtt dolgozni. Rögtön maga mellé is kérte, hogy majd Sebivel megírják a programot az Agent számára. Ebből egy fergeteges, jókedvű párban tanulás kerekedett, ahol természetesen Barni vitte a "prímet". Hagytam , hadd "bohóckodjanak", kacagjanak, mert már az önmagában feszültségoldó terápiás pillanatokat jelent. Ezen felül azért láttam, Barni valóban gondolkodik a megoldáson. Próbálkozások, újrakezdések sorozata jellemezte a munkát, miközben huncut módon a bonbon megszerzését mondogatták. És az erőfeszítés sikerrel is járt!

Íme:




Ismert mondás: "Evés közben jön meg az étvágy". Ez történt Barni esetében is, hiszen a jókedvűen, humorosan megalkotott kódsor után ő maga kínálta fel, hogy készít erről egy tutoriál videót társai segítése céljából:




Valahogy így képzelem el  azt a bizonyos kifordított osztálytermet. És még talán hatékonyabb is, ha kortárs által történik az ismeretátadás. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy a 6-ik kihívást  az Anyahajó Stúdió Csapata minden tagja
 megoldja. Ennek illusztrálására csupán egy kis bepillantást nyújt a következő rövidke kis felvétel:



Projekttevékenységünk 6-ik állomásának részletes leírása az Anyahajó blogunk, mint digitális osztálytermünk oldalán, ITT olvasható.

2019. február 9., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 5.



Immár az 5-ik kihívás teljesítéséről is hírt adhatok, ami igen nagy öröm számomra. Amint már az előzőekben is említettem, mi nem informatika szakkör , avagy informatika óra során tanuljuk a kódolás alapjait elsajátítani , hanem egy gyógyító pedagógia keretében történő komplex személyiségfejlesztés során. Így hát a célmeghatározásom sem az, hogy programozó gyermekeket bocsássak útjukra. Viszont a fejlesztés komplexitását ideális módon szolgálja  egy modern, a gyermekekhez közelálló játékos, tanulási környezet. Ilyen lehetőség a Minecraft EDU is, amely - nem győzöm hangsúlyozni  - számos részképességet fejleszt komplex módon. Nem beszélve az emocionális hátteréről, amely lehetőséget nyújt egy különleges , tanítvány és pedagógusa közötti meghitt kapcsolatra, amelynek valóságos terápiás hatása van. Ennek némi érzékeltetésére hoztam blogomba a most következő, bő öt percet. Főző Attilától és még sok más, elismert digitális pedagógiát gyakorló pedagógustól hallottam számtalanszor, amit én magam is vallok, hogy önmagában a digitális eszközök használata nem jelenthet célt és megoldást a ma bajban lévő pedagógiánkat illetően. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia kiválóan szolgálhatja megújult pedagógiai módszertanunkat, ha személyiségünk, elhivatottságunk, szakmai tudásunk, gyermekek iránti szeretetünk segítő eszközeként visszük be kelléktárunkba őket. 

Adrikám lesz főszereplője a most következő bő, öt perces videónak. Látható a fenti képen, hogy kezét kezembe téve figyeli, olvassa az ötödik kihívás kódsorait. Lehet, hogy majd nem is a kódsor marad meg emlékezetében, hanem az, hogy Irma néni mellett ülve, kezét fogva oldotta meg a feladatokat. ...
Ide is illik, amit már több ízben is idéztem blogomban:





A felvétel utolsó részében a háttérből szólal meg Barnikám, aki Édesapjával, Zsolttal együtt átvette Szabó Imrétől és Izsák Dávidtól , segítő Kollégáimtól a kódsorok megírását. Barni már a 6-ik kihíváson dolgozott ekkor, hiszen mindig előre kell mennünk a megoldásokban, hogy a gyerekek számára én magam is érthető módon mutassam be a soron következő küldetést. Barni minden szabad pillanatát, sőt  - halkan mondom - még a nem szabadot is - nálam tölti, csakhogy a robotépítésen és a kihívásokon dolgozhasson. Nem mindig zökkenőmentes eme részvétel, hiszen a kötelező iskolai gyakorlatok néha sérülést szenvednek. De hát ő szegénykém minden percet még ki akar használni , amíg, az ő számára menedékül szolgáló és a sikerélményt hozó Anyahajó Stúdió, Irma nénivel együtt az ő szolgálatára állhat . Tudja, nyugdíjba vonulásom miatt ez már csupán néhány hét ...

Barni csodás módon dolgozza ki - önmagát fejlesztve -  a soron következő kihívások kódsorait. Mérnökinformatikus Édesapjával karöltve, vele konzultálva lesznek készen a végső megoldással. Szívem repes, mert látom, hogy a digitális eszközök megfelelő használata milyen módon segíthet akár egy család kommunikációjában, itt például édesapa és fia viszonylatában. Példaértékű számomra , ahogy segíti kisfiát édesapja, sőt, ahogyan elismeri tudását  egy-egy problémás helyzet megoldását illetően. Barninak sok baja van az iskolával, ezt itt, és most el kell, hogy mondjam... De ebben a vonatkozásban  nincs egyedül , hiszen sok-sok sorstársa volt és van... Itt csupán egy remény éltet, és nem hagy szomorúságban. Napvilágra jött ugyanis napjainkban egy könyv, amelynek szerzője Horgas Tamásné, Zsuzsi, pécsi életem egyik közelálló, baráti ismerőse. A könyv címe: "Sikeres magyar diszlexiások" . Tudom, Barni sikeres magyar diszlexiás, - egyelőre, még sajnos csupán az én szememben... De reményem erős, hogy szülői és pedagógusi támogatással, megértéssel sokak előtt is nyilvánvaló lesz a Csengeri Barnabásban rejlő kincs, tanításra alkalmas személyisége...

Íme az ígért néhány perc, amelyben az ötödik kihívás teljesítése jelenik meg:





Az 5-ik kihívás részletezése megtalálható ITT, azaz az Anyahajó Stúdió nevű digitális osztálytermünkben.

2019. február 2., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 4.



A 4-ik kihívásról szóljon most krónikám! Ám mielőtt a részletekre térnék, szükségesnek vélem megemlíteni azt, hogy  - bár a kódolás, programozás alapjaival ismerkedünk Anyahajó Stúdiónkban, - mégsem vagyok informatika tanár, s diákjaim nem informatika órára, avagy szakkörre jönnek hozzám, hanem egy fejlesztő foglalkozásra. Én csupán egy ideális , modern , játékos tanulási környezetet ismertem fel akkor, amikor először találkoztam pályám során kódolást , robotikát népszerűsítő projektekkel, úgymint az Európai Kódolás Hetével, s a Kódolás Órájával. Ezután egyik projekt hozta maga után a másikat, míglen odáig eljutott Anyahajó Stúdió Csapatunk, hogy több hetes, összefüggő , tematikus projektekkel haladunk, amelyek segítségével testre szabottan valósulhat meg a gyermekek komplex személyiségfejlesztése. Tudom, hogy nem informatikusokat neveltem ki munkám során. Nem is ez volt a célom.  De reményem szerint lesznek közöttük olyanok,  akik esélyt kaphatnak megmutatott tehetségük kibontakoztatásához. Nem titok, hiszen akik ismerik videókrónikáimat, tudják, itt elsősorban Barnikámra gondolok. Néhány hét múlva útjára kell őt bocsátanom, hiszen útjaink elválnak  nyugdíjba vonulásom miatt. Keresem a szálakat, kutatom a kapcsolatot, ki lesz az, kik lesznek azok, akik keresztüllátva Barni diszgráfiából fakadó súlyos nehézségein, fel fogják őt karolni, tovább tudják őt majd reptetni. Hiszen az elmúlt három év számos videókrónikája tanúsítja, miként repült felszínre hozott, és tovább ápolt tálentumainak köszönhetően. 
Teljesen nyilvánvaló lett előttem az utóbbi években, hogy mennyire más és más személyiségek vagyunk. Mindenki valami egyedi kincset hord magában, aminek megmutatása feszíti, s ha nem kap erre lehetőséget, milyen súlyos problémák adódhatnak belőle. 
Barnira visszatérve, most olyan lehetőségről álmodom, hogy ne egy  drága pénzen elérhető robotika szakkör pótolja majd az Anyahajó Stúdióban eltöltött éveit, hanem kaphasson mentor szerepet valahol, valaki mellett esetleg, akinek hasznos segítsége lehet . Mert Barni nem csupán a kódolásban, robotikában mutatta meg tehetségét, hanem annak tanításában is, és ez nagyon nagy dolog! Kortársakat ideális módon tudna segíteni, és bátorkodom hozzátenni, a magamfajta nem informatikus, ám az informatikát, kódolást, robotikát alkalmazó pedagógus társaknak is nagy segítsége lehetne. Én magam az ő támogatásával tudtam levezényelni Anyahajós Stúdiós projektjeinket.
Már írtam arról, hogy Barninak lehetőséget adtam arra, hogy bármikor bejöhessen hozzám , és a szoba egyik sarkában elhelyezett asztalnál kedvére építsen az EV3-as robot készleteinkből. Ez így volt az elmúlt héten is. Viszont, amikor szükséges, készséggel feláll helyéről, hogy a foglalkozáson éppen bent lévő társainak segítsen. A most következő videóban is szemlélői lehetünk ennek. 
Szerencsés módon Barni édesapja mérnök-informatikus, aki szintén készségesen , nagy örömmel segít a kihívások teljesítésében. Azt is írtam már az előzőekben, hogy a Code Builder tutoriál világának első felfedezésében két, jószívű kollégám, Szabó Imre és Izsák Dávid segített.  Talán a továbbiakban nem kell őket terhelnem, mert a segítő stafétát Barni és Édesapja, Zsolt vette át a hátralévő küldetéseket illetően.

A negyedik kihívást tehát Zsolt kódsora alapján teljesítettük, amihez némi segítséget Barni is adott a foglalkozások alatt.

16 perc és 50 másodpercbe sűrítettem bele az elmúlt héten történteket. Sajnos nincs olyan technikai felszereltségem, és tudásom, hogy a háttérzajokat kiszűrjem, ezért a Kedves Olvasó elnézését kérem . Délutánonként vannak a foglalkozások, amikor már folyamatosan zsibong a folyosó, Sanyi bácsi érces hangja behallatszik, amikor a portáról a gyermekeket szólítja. De fogjuk fel ezt annak, hogy így életszerű, iskolai a felvétel. Tanít minket is a feladatra koncentrálni, kiszűrve a zavaró hangokat.

A felvételben Barni röviden megmagyarázza a kódolásban használatos funkció lényegét Sebinek, aki szinte szívja magába a Barni által megmutatott ismereteket. Következik ezután Janka, aki döbbenetes számomra. Nem beszélek nehézségeiről, hiszen olyan pozitívumok megmutatója ő, hogy nincs kedvem, sem időm, hogy hátrányait taglaljam... Hatalmas elánnal veti bele magát az előtte álló feladatba. Amit csak lehet, önállóan old meg. Nem volt hajlandó a számára beimportált , kész kódsorral elindítani Agent-jét, kis Ügyvédjét, hanem eltökélten vállalta a sok-sok blokkból álló négy funkciós kódsorok bemásolását. Számomra megszégyenítő módon képes újratervezni. Számon tartva a foglalkozás utolsó percét is, dolgozik, próbálgat, kísérletezget, hogy az általa elképzelt, és kreatívan kiötlött Agenttel való közös felvétel a torony tetején sikeres legyen! Hallani fogjuk szavait:  "Én megoldom!" S ha mégsem sikerül, akkor: " Újratervezés!". "Megoldjuk máshogy! Van idő, 35 van!"
És tényleg megoldotta! Barni itt is mentorként állt Janka mellette.

Viktort láthatjuk a következő percekben. Számomra nem a kis Ügynök, hanem ő a kihívás elsősorban! Tudom, soha nem az lesz a foglalkozás menete, ha bejön hozzám, mint amit előre elterveztem. Tehát Jankám után én is ezt mondtam magamban, amikor Viktorkám a gép mellé ült, hogy: "Újratervezés...!" Igen, mert számára nem az Ügynök próbája a legfontosabb, hanem az a szerepalkotás, amelybe ő fog belebújni az adott feladat során.  El is kezdte kreálni önnönmagát , amely szerint , ahogy mondta, ő a negyedik küldetését, mint egy 2-ik világháborús katonaparancsnok fogja teljesíteni, akinek az egyik kezében tőr, vagy kés van, a másik kezében pedig cigaretta. Mint jó szülő igyekeztem belemenni a játékba, hiszen tudtam, Viktorkámnak most nem is a kódolás megtanulására van szüksége elsősorban, hanem valamiféle terápiás szerepjátékra. Végtére nem ezért vagyunk mi gyógyító pedagógusok? Tehát hagytam, hogy cigit vegyen a katonaparancsnok a kezébe, teljen az a drága idő, és ha nem sikerül a tervem, hát ne sikerüljön, csak ő  a játék révén egy kissé megnyugodjon, megpihenjen. Ugyanis a beszélgetőkörünk első percében ezt mondta rossz hírként, bal kezében szorongatva a kis labdát: "Fáradt vagyok Irma néni. És az  a baj, hogy otthon is fáradt vagyok..." Megszánva szegénykémet, végig gondolva mindent  itt a félévi hajrá közepette, s csak magamban mondtam:  "Nem csodálom Viktorkám, hogy fáradt vagy..." Nem taglaltam meglátásaimat, hanem inkább lehetőséget adtam számára az ellazulásra...

Végül  Dominik következik a sorban. Adottságainál fogva igyekeztem a feladatot testre szabni számára, hogy lépéseihez mérten adagoljam neki az ismereteket. Látom, hálás érte, és amit csak képes, elraktároz ismereteiben.
Még egy megjegyzés, mielőtt a videót beillesztem: a kihívások teljesítése után eddig mindig én szabtam meg, hogy legyen az Ügynökkel való közös felvétel. Ezen a héten ketten is, és éppen Janka és Viktor volt  az, akik kreatív ötletként a felvételt a torony tetejére tervezték. Nem álltam útjukba, és utólag nagyon örülök, mert ez az ötlet igencsak megdolgoztatta kognitív képességeiket.

Következzék hát a felvétel! Kedves Olvasóm! Ha kedved és időd van , térj be hozzánk néhány percre:



A 4-ik küldetés projekttevékenységének  részletezése az Anyahajó Stúdió , osztályblogunkban, 
ITT tekinthető meg.

2019. január 28., hétfő

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU - ban - Kihívás 3.



Folytatva utunkat a Code Builder varázslatos világában, eljutottunk a 3-ik kihíváshoz. Látszólag nem nézett ki nehéznek a pálya, ám valami miatt mindig megakadt a kis Agentem, Ügynököm az otthoni próbálkozások alatt. Szakavatott segítségem, Barni tanítványom sem tudott megoldást adni, így hát ismét online Segítőtársaimhoz fordultam. Nagyon szépen köszönöm, hogy Szabó Imre és Izsák Dávid számos elfoglaltságuk ellenére segítségemre voltak abban, hogy végül is Ügynököm, kidöntve az akadályokat, helyes kódsorral célba jutott. Nagy örömmel meg is írtam projekttevékenységünk következő állomását Anyahajó Stúdió blogomba a gyerekek számára. 
Workshop videókrónikám következő részében hét kisdiákom feladatteljesítéséből mutatok be részleteket, amely ismét képet nyújt ahhoz, hogy lássuk,  milyen fejlesztési lehetőségei vannak egy 21-ik századi tanulási környezetnek. Nem győzőm hangsúlyozni azok véleményével megegyezően, hogy a digitális írás-tudás ma már mennyire elengedhetetlen a most felnövekvő gyermekseregnek. Nem beszélve azokról a súlyos tanulási és egyéb akadállyal küzdő diákokról, akik számára az online világ akadálymentes körülménye életet menthet szinte minden tekintetben. Természetesen, ha kellő időben, kellő odafigyeléssel és szakértelemmel neveljük őket. Egyrészt a manuális írás nehezítettsége már önmagában  olyan falakat épít egy diszgráfiás gyermek számára, amely megakadályozhatja őt abban, hogy az értelmével felfogott dolgokat akár egy dolgozatírás alkalmával is megírja. Személyiségük fejlődése szempontjából pedig nagyon fontos az a sikerélmény, amit a digitális világ-adta lehetőségek között megkaphatnak. Az évek során hozzám járó gyermekek ékes bizonyítékai mindennek. Ismerem, látom küszködéseiket, amelyeket a kötelezően előírt tantárgyi ismeretek elsajátítása során élnek át. Merem állítani, hogy nem a lustaság miatt válnak alulmotiválttá, inaktívvá a tanórák alatt, hanem azért, mert kudarc kudarc hátán éri őket egy-egy számonkérés során. 
Pályám befejezéséhez közeledve, bátorságot véve írom le, hogy egyetértek mindazokkal, akik súlyos bajokat látnak a pedagógia rendszerében. Anélkül, hogy bárkit is hibáztatnék emiatt, úgy látom, hogy valahogy alapjában szükség lenne változtatásra annak érdekében, hogy valódi örömpedagógia működhessen az iskolákban. Tudom, nem egyik pillanatról a másikra fog ez bekövetkezni, hanem lépésről-lépésre. Vágyam, hogy egy olyan iskola születhessen meg Magyarországon, ahol a tanterv megengedi azt a szabadságot, amely széles sávot nyújt a tanulók kreatív kibontakoztatásához. Azaz például lehetőség nyílik ahhoz, hogy  az intézmény egy sajátos nevelési igényű , különböző tanulási zavarral küzdő tanulóban rejlő különleges tehetségek nevelő, segítő, fejlesztő műhelye lehet. Ahol már nem skatulya módon kell neki teljesíteni mindent, amit egy tanterv előír, hanem a legszükségesebb  alapismeretek elsajátítása  mellett szabadon szárnyalhat, fejlődhet előre abban, amit ő , mint tálentumot kapott, és amelyben ő örömét lelheti, s majdan társadalmunkat  előrevivő, annak hasznos  tagja lehet.

A 3-ik kihívás során egy hosszú kódsort kellett  leírniuk a gyerekeknek a Minecraft EDU Kódszerkesztőjébe. Bár nem ők találták ki a megoldást, ám ennek ellenére kemény feladat várt rájuk, amit derekasan teljesítettek. 
A videó megnézése során szemlélői lehetünk annak, hogy miként fejleszthető egy ilyen feladat  során a kitartás, a feladattudat, a figyelemkoncentráció, a sorkövetés, a másolás utáni pontos írás, a szóbeli utasítások követése, az angol nyelv gyakorlása, a viszonyszavak megértése, az irányok gyakorlása, a térszemlélet, a térben és síkban való tájékozódás. Mindez egy olyan környezetbe van elhelyezve, amely önmagában is hasznos. Hiszen a kódolás, programozás alapjaival ismerkedhetnek meg ezen közben, ami már lassan valóban alapfeltétel lesz a jövőben.

A 3-ik küldetés során is igyekeztem figyelni arra, hogy mindenki számára segítséget nyújtsak, természetesen csak annyit , amennyit a gyermek kér tőlem. Mindig boldog vagyok akkor, amikor a munka során ilyen mondatokat hallok: "Tudom!" "Jó! Most már tudni fogok mindent!" Én mindent tudok! " Megmutassam, hogy csináltam?" "Nem kell mondjad Irma néni!" "Tudom Irma néni! Annyiszor csináltam már!" "Irma mama, tudom, mit csinálok!"

Íme  a 3-ik küldetésről szóló videó, amelyben ezek a mondatok is hallhatók: 


2019. január 20., vasárnap

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 2.



A második kihívást teljesítettük Anyahajó Stúdiónkban az elmúlt héten. A kis Ügynököt kellett mozgatni a gyerekeknek, csak most már nem csupán egyenes úton, hanem fordulásokon keresztül. 
Előző blogbejegyzésemben részletesen is írtam arról, hogy milyen kiváló lehetőség a Minecraft EDU alkalmazása a fejlesztés során. Az ott leírtakat csak megerősíteni kívánja a most következő 41 perces workshop videókrónika, amit a második kihívás teljesítése során készítettem. Csupán kiemelni szeretném azt, hogy a kódsor megírása rendkívüli módon ad alkalmat az irányok gyakoroltatására. 
Utólag végignézve a felvételeket, én magam is elcsodálkoztam azon, hogy a kihívás teljesítése során milyen koncentrált figyelemre van szükség a gyermekek részéről. Átlagosan 20 percen át erős odafigyeléssel ültek a gépek előtt, ki nem lépve a feladathelyzetből. Nekem magamnak is hasznos volt számba vetni mindazt, amit tudniuk kellett a gyerekeknek feladatuk teljesítéséhez.
Először is ismerniük kell saját felhasználónevüket és jelszavukat a Minecraft EDU-ba való belépéshez. Meg kell találniuk saját Code Builder világukat, ahol tudniuk kell azokat a lépéseket, amelyek a Kódszerkesztőt hívják elő, majd a blokkos parancskódsorok  között el kell tudni igazodniuk. Tudni kell nekik fotózni a Minecraft EDU belső kamerájával, valamint  a Képmetszővel is képesek kell, hogy legyenek felvételt készíteni. Tudniuk kell belépni az Anyahajó Stúdió osztályblogunkba, majd onnan saját email címükkel és jelszavukkal megnyitni közös online falunkat, a Padletet, ahova tudniuk kell feltölteni a teljesített kihívásról készített fotójukat. Úgy gondolom, hogy szép eredmény ez a tudás részükről, amit majd tovább vihetnek magukkal, és egy megfelelő élethelyzetben hasznukra válhat a most kódolt tudás. S ha mindezt egy örömteli tanulási folyamat során sajátíthatnak el, az egy külön ajándék mindannyiunk számára. Annak a reményében nyújtom át a következő videófelvételt, hogy érezhető és látható lesz, hogy ezt az ajándékot ízlelgettük az elmúlt héten a második kihívás teljesítése során.

Íme:




A második kihívás feladatainak részletezése az Anyahajó Stúdió osztályblogunk oldalán, ITT olvasható.

2019. január 18., péntek

KICSI FALUNK, avagy még egyszer Kisszékelyről egy cikk tükrében



Szeretettel nyújtom át Kedves Olvasóimnak azt a kis beszámolót, ami a Kisszékelyi Önkormányzat és a Kisszékelyi Kulturális Egyesület lapjában jelent meg a kicsi faluban tett két napos kirándulásunk után. A cikk a 2-ik és a 3-ik oldalon olvasható:



KICSI FALUNK from Ujhelyiné Szeverényi Irma


Maradandó, szép emlékként őrizzük, és visszük tovább azt az élményt, amit számunkra Kisszékely megismerése, a Minecraft EDU-ban való megépítése és meglátogatása nyújtott.

2019. január 14., hétfő

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 1.



Elindultunk hát a nagy útra, a kódolás varázslatos világába!

Szokásomhoz híven bekapcsoltam kamerámat, amelynek eredménye egy  20 órai foglalkozásról szóló, 3 órás videófelvétel. Ennek a nagy terjedelemnek az a magyarázata, hogy általában megfelejtkezünk arról, hogy az állványon lévő  gép működik. Így nem kis munka itthon ekkora anyagból megszerkeszteni egy rövidített filmecskét, ami hű képet adhat az Anyahajó Stúdiós életünkről. Igyekszem meghagyni a videóban azokat a történéseket, amelyek mások számára is inspirálóak, hasznosak lehetnek. Így kezdtem bele a most készült filmfelvételek megszerkesztésébe is, amely a 3 órás filmből egy summázott, 26 perc 45 másodperces videó  lett. 
Workshop videókrónikáimat azoknak küldöm szeretettel, akik, vagy el szerettek volna jönni órát látogatni hozzám, vagy kértek előadást tőlem az Örömpedagógiámat illetően. Én mindkét verziótól ódzkodni szoktam, hiszen egy nyílt óra veszélyesen elveszítheti spontaneitását, s a gyermekek aktuális állapota pedig törékennyé teheti a foglalkozás sikerességét. Előadást pedig  - úgyszólván - nem szívesen szeretek tartani arról, amit hitelesen, igazán  a gyakorlat tud igazolni. Még egy jól megszerkesztett könyv sem tudja átadni valójában - meglátásom szerint  - azt a miliőt, azt a foglalkozási létet, amit egy örömpedagógia adhat a gyermekeknek. Ezért folyamodtam az elmúlt  - immár több, mint 10 évben  - ahhoz, hogy a gyermekekkel együtt töltött óráimról videófelvételeket készítsek. Több száz összegyűlt filmecske őrzi tevékenységemet, aminek zömét Örömpedagógia blogomban dokumentáltam, némi magyarázatokkal ellátva. Abban a reményben vagyok, hogy lesznek olyan utódaim, szerényen szólva követőim, akik számára segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy saját személyiségüket megtartva, örömpedagógiát gyakoroljanak sok kisgyermek örömére és hasznára.

A most következő videó azt igyekszik bemutatni, hogy egy 21. századi, játékos tanulási környezet milyen ideális lehetőséget nyújt egy IKT-val támogatott, komplex, gyógypedagógiai fejlesztéshez.

Azok az utazó gyógypedagógus Kollégák, akik szinte nap mint nap kezükbe vesznek Szakértői véleményeket, amelyek különböző fejlesztési területeket jelölnek meg,  felismerhetik a film kapcsán is, hogy milyen komplex módon kapják meg mindezt  egy ilyen projekt során a fejlesztésben részt vevő gyermekek. Már több ízben is felsoroltam, mi mindent fejleszt egy jól kiválasztott projekttörténet, de itt is kiemelem talán a leglényegesebbeket.

Aktuális, a gyermekek érdeklődési körének megfelelő, játékos tanulási környezetben, informális módon fejlődhetnek elmaradt részképességeik. A Minecraft EDU játéka során kiemelten a térszemlélet, a téri orientáció,  az irányok megtanulása, a szerialitás, a szem-kéz koordináció, valamint számos kognitív képesség fejlődhet. A matematikai gondolkodástól elkezdve az esztétikai érzékeken át az angol nyelvtanulásig, majd a szociális tanulás nem kis mérföldköveit is megjárhatják a multiplayerben játszó diákok. Úgy, mint az együttműködést, a konfliktusmegoldást, a kooperációt, a mások segítését. 
S talán a legnagyobb hozadéka az efféle eszköz- és módszertannak az, hogy lehetőség nyílik a tehetségek felfedezésére még azoknál a gyermekeknél is, akik esetleg súlyos tanulási és magatartászavarral küzdenek. Ezért fontos, hogy a gyógypedagógia területén is alkalmazzuk a legmodernebb eszközöket. A kódolás, programozás, a robotika világa egyre nagyobb tért hódít már most az iskolákban. A jövő pedig szinte kiszámíthatatlan újdonságokat tartogat számunkra. S vannak sajátos nevelési igényű gyermekek, nem is kevesen, akiknek ez a világ közel van gondolkodásukhoz, agyi tevékenységükhöz. Tehát, ha ezekre a pozitívumokra helyezve fejlesztjük őket, akkor sikeres jövőt alapozhatunk meg esetükben.

S hogy örömpedagógia legyen ebből, a saját személyiségünk megfelelő mivoltán felül lényeges, hogy valamiféle "játszótársakká" váljunk a mellettünk ülő gyermekeinknek. S ha nem félünk ettől, hanem képesek leszünk újra gyermekekké válni, az ismeretátadáson felül, valami kivételes szeretet-kapcsolatba kerülhetünk velük. 

A videó első perceiben Andris és Matyi között ültem. Amíg Matyi felfedezte a terepet a Code Builder világában, addig Andris igyekezett első kihívását teljesíteni. A gyakorlat azt bizonyította, hogy annyira különböző szinten állnak a hozzám járó kisdiákok, hogy még a párban haladás is akadályokba ütközik, különösképpen a mostani, a kódolás alapjait tanító projektünk során. 

Tehát az történik, hogy amíg valakivel teljesítünk egy kihívást, addig a másik gyermek valami mást csinál. Ez általában egy kedvenc játéka a tableten, vagy a laptopon, természetesen fülhallgatóval, hogy a tényleges munkánkat ne zavarja. 

A következő percekben Roli és Sebi teljesíti az első kihívást. A Montessori - féle jelszó érvényesül esetükben, azaz: "Segíts, hogy magam csinálhassam!"  Kis útbaigazítás után már hallható is Rolitól: "Tudom! Tudom! Tudom!" Sebi pedig azonnal mondja, ha megérti a tennivalót: "Csinálom!" Velük sem egyszerre haladtam, hiszen képességüknél fogva különböző tempóban dolgoztak.

Zsombi és Adrián következik a filmben ezután. Az ő esetükben teljesen két, különböző személyiségről van szó. Adrián a tőle megszokott, hatalmas elánnal kezdett a kihívás teljesítéséhez. Mindent önállóan akar végezni, de szükséges számára a folyamatos segítség, valamint a  maximális odafigyelés részemről. 
Már írtam arról hogy az egyforma feladatoknál segítségadással  differenciálok. Azaz, akik gyorsabban haladnak, ott inkább a facilitátor szerepet töltöm be. A  lassabban haladóknak pedig szükség szerint adom a segítséget. Így vagyok Zsombival is, aki nagyon hálás, hogy nem kell szorongania, ha nem ért valamit. Megmutatom neki a következő lépést, és már haladhatunk is...

Janka és Panna szintén különböző egyéniség, akik azonban szintén nagyon igénylik a személyes törődést. Kétféle tempóban dolgoznak, így náluk sem válik be a szigorú együtt-haladás kívánalma. Janka ki is mondta, hogy  már a második kihívásnál tartana, ha egyedül haladhatott volna... Ez komoly tanulság volt a jövőt illetően számomra.

Viktor és Domi következik a sorban, akik egyértelműen külön kategóriába tartoznak. Így már azonnal  külön, először Viktorral teljesítettük a kihívást, annak sokrétű feladatát magába foglalva. Öröm számomra, hogy a kis Ügynök alakja, nézése, gyors mozgása  megnyerte mindenki tetszését, hiszen többen is cukinak nevezve őt kacagtak, amikor gyors-léptekkel teljesítette feladatát.
Domi érdeklődéssel figyelte magyarázatomat, kezem járását, amikor mutattam számára a kihívás részletes feladatát. Ő még nem képes önálló tevékenységre, de nyílik értelme, és lassú léptékben ugyan, de ő is képes haladni saját tempójában.

Végül Marci és Ádám látható a videó végén. Őket is segítenem kellett a játék során, de tudom, hogy profitálnak abból is, ha én mutatok be számukra valamit. Ezt évek során tapasztaltam is. Hiszen egy gyermeknevelés során is van olyan, amit többször is megmutatunk, hogy miként kell valamit csinálni, miglen azután gyermekünk azt  önállóan megteszi.
Amikor Marci teljesítette kihívását, a tabletet kérte. Kedvenc ügyességi játékával foglalatoskodott, amíg Ádámmal teljesítettük az első próbát. Rendkívüli módon igyekszik Marci saját teljesítményét megdönteni, amit sikerült ezúton is megtenni. Ezt is hallhatjuk majd a film során.

A felvételben háttérből Barni is meg-megszólal. Ennek az az oka, hogy a Stúdió egyik sarkában, ráérő idejében kreatív hobbyjának hódol, azaz kedvére építhet robotkészleteinkből. Azzal a kéréssel engedtem ennek teret, hogy a 9 hetes projekttevékenységünk ideje alatt készítsen elő számunkra a még hátralévő kis időnkre valamilyen izgalmas projektet. Természetesen őt is lencsevégre veszem olykor-olykor, és majd alkalomadtán felvételeimet be is mutatom. 


Nos hát, következzék a film, amely a kódolás mágikus világába vezet be bennünket, ahol az első kihívást teljesítették a gyermekek:




Projekttevékenységünk részletei Anyahajó Stúdió osztályblogunk oldalán ITT olvasható.