2016. december 4., vasárnap

Kódolás Órájára hangolódva az Anyahajóban


Csak úgy repül velünk az idő! Hisz' még csupán most ismertük meg egymást Barnival, és már "hét határon túlra" jutottunk számos projekttel. Neki és Édesapjának, Zsoltnak köszönhetjük, hogy a robotika is helyet kapott az Anyahajóban, és nem csupán a polcon heverve, csomagolt állapotban, hanem életre kelve, színesítve életünket. Szervesen szerepelt a program az Európai Kódolás Hetében, s most is nagy az izgalom a Kódolás Órájára készülve. A következő három részes kis videókrónika örökítette meg a projekt előzményeket. Természetesen főszereplője Barnus, aki az Édesapjával való otthoni felkészülés után hozta be Anyahajónkba azt a tudást, amelyet számunkra továbbadott kivételes képességeivel. Tehát ismét egy rövid videó-workshopra hívom meg Kedves Olvasóimat. Az első öt és fél perces videóban Barni elgondolása alapján az Európai Kódolás Hetére összeállított robot "produkcióit" mutatjuk be, majd a szétszerelés fázisát láthatjuk néhány felvételen keresztül. A  második öt és fél perces videó az emberrobot építésének fázisairól szól. Majd a harmadik, 3 és fél perces filmecske pedig azt mutatja be néhány pillanatfelvételen keresztül, ahogyan Barni társait tanítja, mutatja be számukra a robot működését. A felvételek során néhány megjegyzést is írtam a könnyebb érthetőség kedvéért.

Következzen hát a videókrónika!










Holnap, azaz december 5-én indul hát ez  év utolsó nagy, világméretű projektje, a Kódolás Órája.
Ilyenkor mindig izgatott vagyok, hogy vajon sikeres lesz-e a gyerekek körében a "műsor"...
Még itthon az utolsó simításokat végzem a "koreográfiát" illetően, hogy az előttünk álló esemény ismét maradandó élményt jelentsen számukra, amelyből ismét építkezhetnek , fejlődhetnek, gyarapodhatnak.

2016. november 30., szerda

Világsakkfesztivál a Várkert Bazárban 2016. október 8-án


Ezen a napon belekóstoltam abba, hogy milyen az, amikor valakinek két lánya helyett egyszer csak két fia lesz. Az úgy történt ugyanis, hogy Balázs tanítványom és öccse, Andris társaságában töltöttem a Világsakkfesztivál napját a gyönyörűséges Várkert Bazárban. Andris később csatlakozott hozzánk. Mi viszont Balázzsal korán útra keltünk, hiszen a Fesztivál meglátogatásán túl egy kirándulást is tervbe vettünk. Trolival, metróval, villamossal vitt az utunk, és kisvártatva a Várkert Bazár mozgólépcsőjén feljutva a csodás Budapest látképében gyönyörködtünk. Természetesen a fényképezőgép a kezünkben volt, és igyekeztük dokumentálni mindazt az élményt, amit számunkra ez a nap adott. Számos fényképet és sok perces videót készítettünk, amiből most csupán néhány perces bemutatót hoztam el blogomba, nehogy untassam a Kedves Olvasót hosszas beszámolómmal. Magáról a Világsakkfesztiválról sem írok most részletesen, hiszen több kiváló cikket is olvashatunk a nap eseményéről az interneten. Én is írtam erről Anyahajó blogunkban a gyerekek számára ITT és még ITT is, hiszen Sakkpalota Programunkat színesítette számunkra ez a nap. Örömpedagógiámban céltudatosan törekszem arra, hogy a rám bízott gyermekeket a magam tudása és képessége szerint a lehető legoptimálisabb módon segítsem a valódi integrációhoz. Ezt kívánom mindig elősegíteni akkor, amikor hazai és nemzetközi eseményekbe, projektekbe regisztrálom be őket. Minden alkalommal bemutatom számukra azt a térképet, ahol a sok-sok résztvevő között a mi kis Anyahajó Stúdiónk is szerepel. Lássák, érezzék, ők is szerves tagjai a nagy csapatnak:


 S ha még egy-egy elismerést, díjat is kapunk munkánk jutalmául, az egy hihetetlen önbecsülést, sikerélményt ad számukra. Polgár Judit felhívására így csatlakoztunk mi is a "SakkÖsszekötMinket" nagy közösségéhez, amit meg is osztottunk emígyen: 



Laminált csoportképünket Balázskám át is adta személyesen Polgár Juditnak. Nagy örömünkre a dedikálás szűk idejébe is belefértünk, ahol még egy közös fotóra is volt lehetőség. Ez a fenti képen látható. Hosszasan sorolhatnám azt a sok-sok programot, amit ez a nap nyújtott számunkra, de most  csak kiemelem, hogy nekem  mi jelentett különös élményt és örömöt. Részt vettem a Sakkpalota workshopon, izgalmas játékba kapcsolódtam be a két fiúcskával, ami a sokunk által ismert és szeretett Kahoot alkalmazás felhasználásával történt. Nagy örömünkre az egyik játékot Andris nyerte meg. Képes bemutatómban meg is örökítettem ezt az izgalmas játékmenetet. A hét perces kis videó összeállításban a továbbiakban  szó lesz arról, hogy milyen támogatással indulhat el csakhamar a Sakkpalota Program az óvodai nevelésben, láthatjuk, hogyan szeli meg Polgár Judit a csodás ízű , ünnepi sakkos marcipántortát,  végül néhány másodperc erejéig hallhatjuk majd azt a fergeteges  koncertet, amivel a Bolyki Soul&Gospel kórus ajándékozott meg bennünket. Mielőtt saját, két videókrónikámat bemutatnám, következzen az a felvétel, amit Tarnavölgyi Gábor készített a nap folyamán pedagógusokkal. Én is felkérést kaptam, hogy elmondjam a Sakkpalota Programmal kapcsolatos tapasztalataimat. Mivel Balázs is velem volt, így átadtam neki a szót. Szeretem, ha a gyermekek szólnak helyettem. Vallom ugyanis, hogy az igazi visszacsatolás, feedback a gyermekhang.
Nem azt tartom sikeres programnak, módszernek ugyanis, amiről én tudok élményszerűen mesélni, mert az nekem nagyon tetszik, hanem ha a tanítvány mutatja be tevékenysége során, vagy mondja el adott esetben, mi az, ami számára örömpedagógiát jelent a tanulás folyamán. Következzen hát a Tarnavölgyi Gábor által készített Sakkpalota Workshop Összefoglaló



S most jöjjön az általam készített két rövid bemutató:






Köszönöm Balázs és Andris Édesanyjának, hogy bizalommal rám bízta két kisfiát ezen a napon. 
Hatalmasan megerősödtem ismét abban a hitemben, hogy ha "nem kötünk madzagot kisfiókáink lábára", akkor csodálatosan tudnak szárnyalni. A két fiúcskát ugyanis hagytam, hogy "körözzenek" csak szabadon a Fesztivál sokadalmában. A bizalmamat csak erősítette az , hogy Balázs kezében egész nap ott volt a Fesztivál eseményének részletes programja, valamint egy toll, na meg a digitális fényképezőgép állványostul. S kis öccsével közösen megbeszélve mentek át egyik helyről, állomásról a másikra. S ha valamelyiken sikeresen túljutottak, máris pipálták ki a papíron azt a programot. S az este végeztével boldogan mutatta be Balázs , hogy mindent láttak, amit csak szerettek volna. Sok-sok ajándékkal tértünk végül haza boldogan, s adtam át az egy napra kapott két "kisfiamat" az Édes Anyukájuknak.

Ennek a napnak summája: kivételes lehetőség arra, hogy értékkel, hasznos munícióval ajándékozzuk meg gyermekeinket ebben, a sok tekintetben értéket-vesztett világunkban. Még kellő időben nyújthatunk számukra olyan helyet, teremthetünk számukra olyan csodás világot, ahol jól érzik magukat, személyiségükben gazdagodhatnak. S majd így nyugodt szívvel bocsáthatjuk útjukra őket a nagy világ forgatagában.


2016. november 25., péntek

A Világ Legnagyobb Tanórája - 2016.



A 2016/2017. tanév első feléhez közeledve egy gyors leltárt készítettem. Kedvenc Rainlendar naptáromra kattintva megállapítottam, hogy bizony vannak lemaradásaim, amelyeket még ebben az évben pótolnom kell. Egy-egy projektünk alkalmával mappába szoktam gyűjteni azokat a dokumentumokat, képeket és videókat, amik a tevékenység során megszülettek, elkészültek. Ezekből állítom azután elő az adott projektről készített blogbejegyzésemet. Három mappám is van olyan, amelyek még feldolgozásra várnak. Ezekből az első a 2016. szeptemberében megrendezésre került A Világ Legnagyobb Tanórájának eseményéről szól. Ennek videókrónikába fűzött rövid összefoglalóját nyújtom át jelen bejegyzésemben Kedves Olvasóim számára.

Előtte azonban egy kulisszatitkot árulok el, amit néhány, hozzám közel álló Pedagógus Társamnak már említettem. Ez a foglakozásainkról készült videóim háttértörténete.

Olyan családból származom, ahol több fényképész, fotóművész testvérem is van. Nálunk kézenfekvő volt az események képekkel, videókkal való rögzítése. Nekem is volt kislánykorom óta mindig fényképezőgépem. Kis "Pajtásomat" mindig magammal vittem, bárhova is mentem. Ez a szokásom megmaradt akkor is, amikor gyógypedagógusi tevékenységemet kezdtem el, csak a Pajtás gépet a digitális fényképezőgép váltotta fel. A genetikai háttér mellett még egy fontos szempont is szerepelt abban, hogy videóra rögzítsem a gyermekek között végzett tevékenységemet. Egyrészt a szigorú önellenőrzés vezérelt, hiszen otthon megnézve a felvételeket, önmagam hibáival is gyakran találkoztam, s egy-egy szavamat, mozdulatomat önkritikusan bírálat alá véve, igyekeztem azokat nem ismételni a jövőben. A másik fontos szempontom pedig az volt, hogy olyan műhelymunkát mutathassak be mások számára , ami nem egy feszültséggel teli, adott esetben izzadságos bemutatóóra terméke, hanem spontán megnyilvánulás úgy a gyermekek , mint a magam részéről. Az évek során így lett természetes számunkra az órai előkészületeknél a fényképezőgép megfelelő állásba helyezése, és a videófelvétel elindítása, megszakítása. Ilyen módon nyitom ki most is Anyahajó Stúdiónk ajtaját azon Kedves Pedagógus Társaimnak, akik már kérték, hogy egy-egy foglalkozást megnézhessenek. Úgynevezett videó-workshop-jaim által szeretnék betekintést nyújtani abba, hogy mi is folyik nálunk ott az Anyahajóban napról-napra. 

E rövid kitérő után visszatérek a címben jelzett eseményre, Ez év szeptemberében másodszor került megrendezésre a Világ Legnagyobb Tanórája. Ez egy globális oktatási projekt, amelyhez számos ország csatlakozik a világ minden részén egy időben. Mi is benne voltunk a nagy csapatban egy évvel ezelőtt is, amelyről ITT írtam egy rövidke kis összefoglalót. Anyahajó blogunkban pedig ITT közöltem az eseményt a gyerekekkel. Ebben a tanévben szeptember 19-ével kezdődő hétre esett a nagy projekt. Én tulajdonképpen nem is egy órát tartottam  meg ebben a témakörben, hanem ennél többet, hiszen egy héten át kettőnként járnak be hozzám a gyerekek, s ilyenkor újra és újra új projekt születik meg az Anyahajónkban. Új, hiszen minden gyermek más, így a téma azonossága ellenére is minden egyes foglalkozás más és más. Igyekeztem négy részes videókrónikámban érzékeltetni ebből valamit, így több páros foglalkozást vágtam össze a felvételek során. A projekt alapötletét adaptálva nyújtottam kisdiákjaim elé. Háromszoros megerősítéssel igyekeztem számukra közelvalóvá, érthetővé, megemészthetővé tenni azt a komoly kihívást, amit az ENSZ a földbolygó fenntarthatóvá tétele érdekében 17 pontban megfogalmazott. Egyrészt a kezdeti beszélgetőkörben "meséltem" a történetről, másrészt a Mozaweb 3D-s földgömbjén sétáltuk végig az egyes állomásokat, harmadrészt levetítettem számukra azt a remek videót, amit a projekt feldolgozására a programban kaptunk. Anyahajó blogunkban ÍGY vezettem be a gyerekeket a projektbe, s ITT kapták meg azt a két Direktcímet is, ami a kvízkérdéseket tartalmazta a Redmenta programban.  Úgy gondolom, ebben a projektben is eleget tudtam tenni azoknak, a Szakértő véleményekben megfogalmazott fejlesztési területeknek, amiknek segítését szolgálja gyógypedagógusi tevékenységem. Komplex módon helyezem el a projektek során azt a sok tennivalót, amit egy fejlesztőóra megkíván, csak éppen nem szétszabdalva, feladatlapokon megírt hosszas gyakorlással kapják kézhez a gyerekek, hanem a modern kihívásnak megfelelő módon úgy, hogy az alapképességek fejlesztésén túl kaphatnak egy olyan élményt, egy olyan sikeres, boldog létet, amelyben megérzik a hozzátartozásukat a nagy egészhez. Szavamat nem szaporítom tovább, most nem részletezem melyik mozzanat melyik részképesség-fejlesztést szolgálja, hanem inkább átnyújtom a négy részből álló videót, ami összesen  27 percet vesz igénybe. Köszönöm szépen Annak a Kedves Vendégemnek, aki betér hozzám erre a néhány percre.

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 1.rész - Beszélgetőkör


A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 2.rész - Séta a földgömb segítségével



A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 3.rész - A videó megtekintése


A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 4.rész - Kvízkérdések Redmentában

2016. október 31., hétfő

Országos Óvodapedagógiai Konferencia - Galánta, 2016.november 3-4.



A bemutató olyan videofelvételek gyűjteménye, amelyek inspirációt adhatnak az infokommunikációs technológia óvodai alkalmazásához:



( A prezentáció letöltés után szép, függönyös áttűnéssel tekinthető meg)

A prezentációban bemutatott filmek összefűzve egy rövidített és egy teljes verziós formában is megtekinthetőek. Az egy órás változatot kedvcsinálónak szántam azoknak az óvodapedagógus és általános iskolában tanító Kollégáknak, akik érdeklődnek, vagy már gyakorlatban is alkalmazzák az infokommunikációs eszközöket módszertanukban. A film teljes, három és fél órás verziója alámondott szövegekkel és kép-aláírásokkal bővített, amelyek segítenek megérteni az IKT pedagógiai használatának értelmét, annak gyermekekre gyakorolt jótékony hatását. Mindkét változat mellé készült egy-egy dokumentum, amelyek tartalmazzák a videók elérhetőségeit, s a foglalkozásokon alkalmazott oktatószoftverek, Web 2.0-ás eszközök, valamint mobil applikációk linkjeit. A könnyebb tájékozódás érdekében megjelöltem, hogy az egyes videók a film hanyadik percében láthatóak. 

Íme a rövidített verzió:






S most következzen a teljes verzió:





  Szükséges megjegyezni, hogy a dokumentumban rögzített adatok és linkek nem  biztos, hogy változhatatlan forrásként szolgálnak. A technika olyan rohamosan fejlődik, változik ugyanis, hogy a pedagógustól is megkívánja a szüntelen tanulást, megújulást. Tehát, ha ma még ingyenes is egy alkalmazás, lehet, hogy holnap már fizetőssé válik. Vagy lehet, hogy ma még le tudunk tölteni egy játékot, de holnap már ezen a linken nem lesz megtalálható. Viszont mindig jönnek újabbnál újabb "csodák", amelyekkel  módszertanunkat, eszköztárunkat folyamatosan újíthatjuk, digitális tolltartónkat rendezgethetjük.
Kívánok ehhez minden Kedves,  óvodában és iskolában tanító Pedagógustársamnak mindig megújuló erőt és  motivációt!









































2016. október 28., péntek

Európai Kódolás Hete 2016. - Videokrónika



Valami különös élmény volt számomra az október 17-ikével kezdődő Európai Kódolás Hete. Mintha megfordult volna velünk a világ ott, a mi kis Anyahajó Stúdiónkban. Játékosan kódoltunk, Lego robotot építettünk , és programoztunk. Ajtónkat kitártuk azok előtt a kisdiákok előtt, akik között integráltan tanulnak a hozzám járó, sajátos nevelési igényű kisdiákok. Igen, megmutattuk magunkat, megmutattuk tudásunkat, sőt nem túlzással állítva tehetségünket. Az érdem immár nem az enyém, hanem azoké a gyermekeké, akik tanulási nehézségeik mellett, mondhatnám inkább ellenére kincsekkel rendelkeznek.Olyan tálentumokkal, amelyeket, ha felismerünk, és bátran kibontakoztatunk, általuk bőségesen gazdagodhatunk. Már írtam új kis tanítványomról, Barnusról előzetesen, ahol reményemet fejeztem ki aziránt, hogy majd egyszer programozó édesapjával segítségünk lesz a Lego robot építésében, és programozásában. Nem kellett sokáig várni erre, hiszen az Európai Kódolás Hetén ők voltak a projekt főszereplői. Barnus édesapja , Zsolt szíves szeretettel elvállalta kérésemre, hogy a Kódolás Hetén egy napra eljön hozzánk, és bemutatót tart számunkra a Lego robot tudományát illetően. Kisfiát már előzetesen, otthon készítette fel a segítői szerepre. Barnus boldogan vállalta feladatát. A Kódolás Hetén minden alkalommal bent volt a csoportunkban, és vezette a projekttevékenységünket. 
A Lego robot építése és programozása mellett játékosan  kódoltunk a The Foos és a ScratchJr programozó applikációkkal is.  Anyahajó blogunkban így rögzítettem a nagy projektet: 

Feltöltöttem az  EU Code Week eseményt a codeweek.eu oldalára: 

http://bit.ly/2eOP2wS
Boldogan mutattam meg csapatunkat a nagy térképen a gyermekek számára:


Szavamat nem szaporítva tovább, induljon hát el videokrónikám! 

Reménységem, hogy a felvételeken keresztül érzékelhetővé válik  az, hogy micsoda nagy lehetőség van kezünkben, ha a gyógypedagógiai fejlesztés a pozitívumok erősítésére épül. 

Íme: 










Megkaptam tanúsítványomat is, amit büszkén teszek ki Anyahajónk oldalára, hirdetve mindenkinek, akinek csak lehet: "Kedves embertársaim, ne essetek tévedésbe! A felszínen látható hátrányok, részképességzavarok mögött ott a mélyben gyöngyszemek rejlenek! Azokat találjátok meg, hozzátok felszínre! Így lesznek majd körülöttünk a nehézségek ellenére is boldog gyermekek!


Köszönöm Kedves Zsolt, köszönöm Barnuci, hogy segítőink voltatok abban, hogy egy kicsit mi is kedvet kapjunk, sőt tán' meg is tanuljuk a 21. század univerzális nyelvét, a programozást.

Nagy örömmel tettük ki Anyahajó Stúdiónk falára újonnan kapott oklevelünket:


2016. október 4., kedd

Sakkjátszótér projektben már az EU Kódolás Hetére tekintve



Ha valaki aktív életet szeretne élni, és nem kíván unatkozni, hát adja fejét a digitális pedagógus hivatására! Garantáltan élménydús napjai lesznek. S ahhoz, hogy megtervezett programjait be is teljesítse, művészi időbeosztása kell, hogy legyen. Magam is a bőség zavarában "szenvedve" súlyozom teendőimet. Vannak események, amelyekről semmiképpen nem szeretnék lemondani, hiszen tudom, a rám bízott gyermekek sokat fognak belőle profitálni. Így vagyok most is, amikor éppen még a Világsakkfesztiválra készülve Anyahajónkban a Sakkjátszótér projektben tevékenykedünk, ám tekintetem már az Európai Kódolás Hetére is vetem. Ehhez nagyban hozzájárul az a folyamatos figyelemfelhívás, ami a Facebook Digitális Témahét Tanári Fórumán jelenik meg. Több héttel ezelőtt hát regisztráltam is csapatunkat a kódolás eseményére, így  készülő projektünkkel mi is felkerültünk a nagy közös térképre:





Nem szeretek "előre inni a medve bőrére", azaz nem szívesen beszélek arról, ami még, mint készülő esemény méhmagzat állapotban van, de most azért kivételt teszek. Ugyanis nagy az izgalom az Anyahajó háza táján a kódolás és robotépítés tekintetében. Kedves Olvasóim tudják, hogy a Digitális Témahét különdíját megnyerve két LEGO MINDSTORM EV3 robot boldog tulajdonosa lettem. Arról is szóltam már, hogy sajnos nem értek a robotépítés és programozás mesterségéhez. Viszont a hozzám érkező új fiúcska, és édesapja különös érzékkel és kedvvel míveli a dolgot. Így egy olyan projekt készül, ahol az apuka lesz a mesterünk, akinek jobbkeze kisfia, Barnus lesz. S mi, a többiek szívni fogjuk a tudományt, és bízvást el fog indulni Anyahajónkban valamilyen megépített, és beprogramozott robot az október 17-étől induló Európai Kódolás Hetén.


2016. szeptember 25., vasárnap

Világsakkfesztiválra hangolódva az Anyahajóban

A montázs képeinek forrása: http://bit.ly/2cN3zEM


Szinte még el sem kezdődött az új tanév, és máris egyik projekt a másikat követi Anyahajó Stúdiónk életében.  A szülőkkel való konzultáció után nekifogtunk az év eleji eDia mérésekhez,  múlt héten pedig bekapcsolódtunk a Világ Legnagyobb Tanórájának nagy eseményébe. S máris tekintetünket a két hét múlva megrendezésre kerülő Világsakkfesztivál eseményére szögezzük. 

Vannak terveink, amelyekről az Anyahajó blogban írtam a gyerekeknek: 



http://anyahajosegit.blogspot.hu/2016/09/programjaink.html
   

Abban  reményben vagyok, hogy sikerül kedvet csinálnom a gyerekeknek és szüleiknek a készülő programhoz, és majd ott, október 8-án együtt örülhetünk, játszhatunk sokadmagunkkal a Várkert Bazárban.

2016. szeptember 16., péntek

Expert Tréning & Tetőbuli a Microsoft Székházban


2016. szeptember 3-án MIE Expert találkozóra voltam hivatalos többed magammal a Graphisoft Parkban található Microsoft Székházában. Mivel ragyogó napsütés volt ezen a napon, így ismét összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Kezemben fényképezőgéppel sétáltam a Székház felé, s lencsevégre kaptam a még szeptemberben is csodásan pompázó, üde zöld növényeket, virágokat. Ezekből készítettem a fentebb látható kollázst a Microsoft Recearch Autocollage programmal. A rólam készült fotó Fehér Péter érdeme.
Egy régebbi blogbejegyzésben szóltam arról, hogy Magyarországon is megalakult a világszerte működő innovatív pedagógusok közössége, amelynek egy sikeres pályázat révén én is tagjává lettem. A közös munka és közös cél egyre inkább összekovácsol bennünket. Szemtől szembe ritkán találkozunk, ám annál sűrűbben a hétköznapok forgatagában, amikor hol a közösség Facebook oldalán, hol személyes üzenetekben kérünk, vagy éppenséggel adunk tanácsot egymásnak. Ha létrejöhet egy fizikai térben történő esemény, nagy öröm számunkra. Ez így volt szeptember 3-án is ott a Microsoft Székházban, ahol a mosoly, jókedv mellett komoly szakmai munka is folyt. Előadásokat hallgattunk meg, gyakorlatban próbáltuk ki a legmodernebb programozást, s csoportokban törtük  fejünket egy leendő Digitális Témahét projektötletén. Végül előadóink, Prievera Tibor és Nádori Gergely egy jövőképet állított fel számunkra, ami céltudatos tervet rejt magában. Előre nem szeretném részletezni a dolgokat, hiszen a készülő program még "méhmagzat állapotban" van. A megvalósítás sok munkát igényel, amely elkötelezett, minden új megtanulására kész, akadályokkal megküzdeni képes pedagógusokat kíván meg. Remélem, egyszer majd krónikám erről is fog szólni  nagy örömmel.
A sikeres pályázatok során elnyert szakértői címet tanúsítványok révén kaptuk meg:


A tréning napján finom falatok kíséretében töltöttük el az ebédidőt a Microsoft Székház tetőteraszán. 
Köszönjük a Szervezőknek a szíves látást!

Többen is készítettünk fotókat a nap során. Hála az internetnek és a sok megosztásnak, hiszen ennek köszönhetően csokorba tudtam szedni őket.  Így állt elő egy zenés képes album, amely - reményeim szerint - szép emlékként őrzi majd a szeptemberi találkozónk emlékét.

Íme:

2016. szeptember 14., szerda

Újabb kincs az Anyahajóban


Újabb gyermek, újabb kincs, újabb egyéniség, újabb személyiség. Igen, Barnus ő, aki megérkezett hozzánk a mi kis Anyahajó Stúdiós csapatunkba. Az első napot úgy éltük át, mintha mindig együtt lettünk volna... Hiszem, tudom, kozmikus pillanat megjötte. Ennek van egy különleges háttere, amit most  Kedves Olvasóimmal megosztok röviden. Az úgy szokott történni felénk, hogy az év kezdetét a szülőkkel való találkozással töltöm el. Igen fontosnak tartom a kölcsönös információszerzést. Lényeges , hogy együtt tudjunk gondolkodni a gyermekek felől. Mindenki előre megbeszélt időpontban érkezik hozzám. Ez így történt Barnus szülei esetében is. A barátságos eszmecsere során kiderült, hogy Barnus apukája programozó, és ismeri, kedveli a LEGO MINDSTORMS EV3  robot játékot. A Digitális Témahéten különdíjban részesült projektünk, amelynek jutalma két Lego robot társasjáték volt. Nagyon örültünk az ajándéknak, de nagy lett a gondom is, hiszen én nem értek a robotépítéshez. Viszont tudtam, hogy mennyire jó lenne ez a 21.századi fejlesztőeszköz tevékenységeink során. Nagy elhatározásom volt, hogy a nyári szünetben nekiállok, és összeszedem minden tudományom, felhasználva minden fellelhető tutoriált, és elsajátítom a a robotépítés és esetleg a programozás tudományát. Mondanom sem kell, a sok nyári programba egyszerűen nem fért bele a nagy tervem. Csüggedten gondoltam arra, hogy ott fog heverni a polcon a drága jó ajándék szakértelmem hiányában, míglen felcsillant a remény, s egy pillanat alatt megoldódni látszott a nagy kérdés. Megszületett a közös terv és akarat. Átadtam az egyik  társasjátékot a családnak, akik örömmel vállalták, hogy megépítik a robotokat otthonukban, sőt a programozást is elkészítik. S terveink szerint  2017. januárja felé szépen bevezetést fogok kapni a mesterségbe, s majd így a gyerekekkel együtt belekezdünk a robotok építésébe. Addig pedig Barnus apukája néhány fontos útmutatást fog írni kisfia bloghajójába. Úgy gondolom, hogy tervünk megvalósítható, és biztatás lehet azok számára, akik, mint én, nem vagyunk informatikusok, nem tanultunk programozást, és kemény pénzeket nem tudunk ez irányú kurzusokra költeni. Elején vagyunk az útnak, de aki ismer egy kicsit, tudja, szeretem a kihívásokat,- még akkor is, ha már félszemmel a nyugdíj felé kacsingatok is.

Szokásomhoz híven tegnap újra bekapcsoltam kis fényképezőgépemet. A felvételekből megszerkesztettem egy bő, 5 perces videót, amelyben ízelítőt kívánok nyútani abból, hogy miként is telt Barnussal az első napunk, s hogy milyen hozadéka lehet annak, ha majd a LEGO MINDSTORMS EV3  robot játék nem csak az Anyahajó polcán fog ékeskedni, hanem az idejáró gyermekek képességeit a 21. század módjára fogja játékosan fejleszteni.

Íme a bemutatónk az Anyahajóról: 


2016. szeptember 12., hétfő

31.WIZZ AIR BUDAPEST FÉLMARATON



Ritka szokásom, hogy családomról, azaz minket érintő eseményről írjak. Úgy gondolom, hogy egy szakmai blog nem is erre hivatott. S hogy mégis személyes dologról számolok most be, annak egy nagy közösséget érintő vonzata is van, ezért hát bátran megteszem.
Tegnap nagyobbik lánykámmal, Irmával a Városliget felé vettem utamat. Hónapokkal ezelőtt ugyanis benevezett a 31.WIZZ AIR BUDAPEST FÉLMARATONRA. Tudatosan, tervszerűen készült a nagy megmérettetésre. Több futóversenyen ugyan már részt vett, de a félmaraton első volt most életében. 
Valami különleges, ünnepi érzés kerített bennünket hatalmába ott a "lizsiben"... Egymásra mosolygó arcok, családok, kicsik és nagyok, gyönyörű napsütésben készültek a 21 km megtételére. 
Kezemben digitális fényképezőgéppel sátáltam az árnyas fák között, s igyekeztem lencsevégre kapni a legizgalmasabb, legérdekesebb pillanatokat. A sok percet felölelő felvételből azután készítettem egy rövid, négy perces videót, amit most szeretettel nyújtok át a kedves Olvasónak. Talán látható, érzékelhető lesz, hogy valami egész másról szólt ez a nap, mint egy agyonhajszolt, anyagi érdekeket átszőtt, lassan öröm nélküli sporteseményről, ahol a mások legyőzése, a magunk élre kerülése a cél. Itt valami egészem más lengte át a napot. Itt nem volt különbség az első és utolsó befutó között... Sőt! Talán még nagyobb tapsot kaptak azok, akik szinte önmagukat legyőzve, határtalan lelkesedéssel, boldogan futottak be az utolsó percekben. Igen, ezt kellene megtanítanunk a mai gyermekekkel...
Ez lenne az az örömpedagógia, ami kivezetne bennünket egy mostaninál szebb világba. Azaz, hogy széthúzások helyett összetartson bennünket a közösség ereje. Ezen a napon egyként startolt , egyként szurkolt, és egyként ért célba mindenki. Egyként tudtunk örülni, hiszen nem kellett depresszióba esni senkinek, hogy lemaradt a dobogóról, mert itt mindenki dobogós lett! Mindenki szíve egyként dobogott, és boldogan, elégedetten tért haza nyakában az éremmel. Győztesek voltunk mi mindannyian tegnap! Mert győzött ott a Városligetben az egyetértés és a szeretet.

Íme piciny ízelítő néhány, rövid percben: 


2016. augusztus 24., szerda

Tükrözött osztályterem, - avagy élethosszig tartó tanulás határok nélkül

„Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak fel, az optimisták pedig vitorlákat.”
(ismeretlen)

Különös, kettős szereposztásban él a ma pedagógusa. Egyfelől tanítványai tanítója, másfelől diák, akit tanítanak. Nem lehet ez másképp' akkor, amikor szélsebesen változik, halad előre körülöttünk minden. Szinte semmi sem állandó, ezért lett jelszavunk az innováció. Hogyan is állná  meg helyét ilyen körülményben egy olyan oktatási forma, amelyik nem képes haladni a korral. Örvendetes, hogy egyre nagyobb azoknak a pedagógusoknak tábora, akik ennek igazságát felismerve immár több éves, akár évtizedes oktatási gyakorlatuk ellenére is képesek újra "iskolapadba ülni", és akár őszülő hajszálakkal is vadonatúj ismereteket elsajátítani. Igen, mindannyian tudjuk, ez annak a hatalmas technikai robbanásnak köszönhető, ami a digitális világ beköszöntét jelentette életünkben. Kezdeti ellenállásaink, félelmeink lassan szűnni kezdtek, kinél hamarabb, kinél meg későbben. Ma már világos előttünk: a fejlődést megállítanunk nem lehet, de nem is érdemes. Jobban járunk, ha katonásan "felvesszük a tempót", és a kezünkbe kapott lehetőségekkel élve megpróbáljuk a jó alapokra helyezve megújítani pedagógiai módszereinket. Kérdezhetné valaki: de kinek van ideje, ereje, pénze tanulni, új tanulási utakat kialakítani? Jogos a felvetés, senki nem vitatkozik a ténnyel. Ám, ha mi is belekóstolunk abba az új tanítási-tanulási környezetbe, amit majd diákjaink között honosítunk meg, akkor máris van felelet kétkedéseinkre. Pont az internet adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy a lehető leggyorsabban megtanuljunk mindent , amit megkíván most tőlünk a kor , a 21. század követelése. Ugyanis számos lehetőséget kapunk időtől, távolságtól függetlenül, hogy szabadon, saját tempónkban, saját időbeosztásunk szerint tanuljuk meg azokat az alkalmazásokat, web2.0-ás eszközöket, amelyekkel majd pedagógiai módszertanunkat újíthatjuk meg. Számtalan magyarázó, oktatóvideó áll rendelkezésünkre, számtalan teszttel próbálhatjuk ki elsajátított ismereteinket, és bőséges azoknak a kollégáknak száma, akikkel tudásunkat megoszthatjuk, akiknek segítségét kérhetjük, a akiknek még alkalomadtán mi is segíthetünk. Ez ugye már nem az a szokványos, helyhez kötött, sokszor drága áron megfizetett, frontális képzési forma, amit ma már mi sem szívesen vennénk igénybe. A tanulás új ízének megtapasztalásával talán könnyebben fogjuk kialakítani azt a 21. századi osztálytermet, ahol diákjaink már az újszerű, hozzájuk szabott módszerekkel fognak tanulni. Amikor már mi készítünk nekik oktatóvideókat, amiket majd ők is otthon, esetleg tabletteken, okostelefonokon útközben néznek meg. S majd ők is megoldják az általunk készített tudásellenőrző teszteket. S mindezek után az osztályteremben már nem a régmúltat idéző, frontális oktatás megy, hanem egy interaktív, mozgalmas, gyakorlatias tudásmegosztás jelenik meg. Ez lenne az a bizonyos, tükrözött, vagy fordított osztályterem, ahol a diákok második otthonukra lelhetnek. Lehet, hogy most még utópisztikusnak tűnik a megvalósulás, ám ha merünk nagyokat álmodni, álmaink megvalósulást nyerhetnek.
Lassan a nyár végéhez közeledünk... Előttünk egy új tanév kezdete... Én már lassan a visszaszámlálást kezdem el, hiszen nyugdíj előtt a hajókürtök közül az utolsó háromból most a második hangzik számomra el. Hátam mögött olyan tíz esztendőt tudhatok, amelyik sok-sok kurzussal volt tele. Hálát adok az Égieknek, hogy olyan tanulási kedvvel áldottak meg, amivel szinte száguldva repültem egyik képzésről a másik fele. Tíz évvel ezelőtt könnyeim potyogtak, mert a számítógép elé kényszerültem, s még a billentyűzetet sem ismertem.  De sok-sok segítséggel, lépésről-lépésre építkezve kezdtem megbarátkozni a három "bűvös betűvel": IKT, azaz információs és kommunikációs technológia, s immár elválaszthatatlan barátokká válva teszem dolgom, fejlesztem  segítségével a rám bízott gyermekeket. Bizton mondom, függővé nem váltam tőle, mert életemnek nem ez az egyetlen értelme. Viszont tudom, szükségem van rá, hogy örömpedagógiám teljes legyen. 
Nyári napjaimban rendezgettem dolgaimat, az évek során összegyűjtött anyagaimat. Szinte ámultam azon, hogy mennyi minden fért bele az elmúlt évek történéseibe. Tudom, nem illik és nem szokás hosszú önéletrajzot írni. Így nyugdíj előtt két évvel már nincs is igazán szükségem erre. Ennek ellenére a mellékletben igyekeztem minden olyan dokumentumot feltölteni, ami őrzi élethosszig tartó tanulási kedvemet. Nem titkolt vágyam, hogy biztassak, bátorítsak, inspiráljak vele másokat, hogy éljenek a tanulási lehetőségekkel, mert jó, mert fiatalon tart, mert örömöt szerzek vele másoknak, és magamnak. 
Íme:


Cv esp-europass-20160823-dr ujhelyinészeverényi-hu from Szeverényi Irma

 Az elmúlt tíz év talán legfontosabb eseményeit igyekeztem Örömpedagógia nevű blogomban megörökíteni. Rendezgetéseim során jöttem rá, hogy éppen a Fordított osztályterem MOOC kurzusáról nem írtam még. Így röviden, summázva csak annyit, hogy jó volt, remek volt! A képzés részletezése nem fér bele e mostani bejegyzés keretébe. S ha mégis valakit érdekelne közelebbről is a témakör, akkor két blogbejegyzést ajánlok szívből számára. Mindkettőt olyan pedagógus írta, akit éppen a kurzusok során ismertem meg, s lettünk kollégákból baráti testvérek. Az egyik pedagógus Tóth Reni, aki így ír a kurzusról: http://bit.ly/2bNcp66.  A másik kedves barátnőm és kollégám, Tuboly Rita a következőképpen foglalta össze a kurzus élményeit: http://bit.ly/2bhzHyW
A magam részéről csak annyit: beadandóm, saját, kis elkészített oktatóvideóm s a hozzá tartozó óravázlatom ez volt:
 
   



 

Fordított osztályterem from Szeverényi Irma

 
S még a 2016/2017. tanév becsengetése előtt is volt egy élményszerű találkozás augusztus 17-én. Ugyanis meghívást kaptam Gyarmathy Éva egynapos kurzusára, amelynek lényege  az általa készített, külföldről adaptált Kognitív Profil Teszt alkalmazási lehetősége volt:

  Kezdődjék hát az új tanév! Minden Kedves Ismerős és még nem ismert Kollégámnak kívánok sok erőt, kitartást, jó kedvet a tanításhoz! S ha valaki elé  akadály gördülne, hát így gondoljon erre:


"Azokból a kövekből, melyeket utunkba gördítenek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk." (Széchenyi István)